15. fejezet

Felfedezések és ártó szándék

„A gyűlölet egy olyan érzés, ami az értékek kipusztulásához vezet.” José Ortega y Gasset

Emma már teljesen felépült és alig bírt nyugton maradni a kocsiban, amivel ő és anyósa végre elindultak Mystic Falls felé, a Richmondig tartó repülő utat is végig izgulta. Alig várta, hogy újra magához szoríthassa egyetlen gyermekét és végre valahára közölje vele az igencsak reménybeli híreket. Vagyishogy az apja nem halt meg, valamint azt is, hogy meg fogják őt keresni és újra egy család lesznek. A mellette vezető nő mosolyogva nézett Emmára. Nem próbálta meg megnyugtatni menyét, mert ahhoz ő is túlságosan izgatott volt. Most fog először találkozni az unokájával és már alig várta, hogy megismerhesse őt.

• Szerinted tetszeni fogok neki? – kérdezte Emmától kissé megszeppenve barna szemeit egy pillanatra a mellettük elsuhanó tájra függesztve, majd visszafordította a pillantását az útra. Elvégre ő vezetett nem engedhette meg magának, hogy elkalandozzon.
• Biztos vagyok benne – biztosította őt Emma lelkesen és kékeszöld szemei is ezt igazolták. Ezelőtt csak egyszer találkozott férje anyjával, amikor megpróbálta kibékíteni őket, de nem sikerült, hanem csak azt érte el vele, hogy azok ketten még jobban összevesztek. Remélte most nem fog rosszul alakulni az ősök és anyósa találkozója, mert azt a szívére vette volna.
• Félek – közölte halkan. A legrosszabb az, hogy segítségre van szükségünk, nem feltétlenül az ősökére - őket persze, legszívesebben ki is hagynám a dologból -, de Nikét mindenféleképpen bele kell avatni a dologba. Legalább annyira, hogy mindent elmondunk neki a szüleiről, Robertről, valamint nekem is színt kell vallanom, ami nem lesz egyszerű, főleg, Mystic Fallsban, az ősök előtt. Hogy én mennyire utálom azt a helyet!
• Megértem – szorította meg támogatóan anyósa karját Emma és vidám szemei is komollyá váltak.
• Nem is kimondottan a Nikétől való találkozótól – fojtott el egy mosolyt a barna hajú nő.
• Az ősöktől, ugye? – kérdezte mindent értően Emma.
• Nem szeretném, hogy újra megsebezzenek – válaszolta a barna hajú nő halkan.
• Nem fognak, valamint én és Robert melletted állunk, ahogy minden bizonnyal Niké is így fog tenni – szögezte le a vörös hajú nő.
• Szerinted ez visszatartja őket? – nevetett fel keserűen a vezető.
• Nem fogja visszatartani őket, hogy mérgesek legyenek rád… - mondta Emma, mivel igazán sejtette, hogy Nik nem fogja könnyen fogadni azt, amit mondani fognak.
• Egyébként is nekem több okom van így érezni irántuk – vágott közbe a barna hajú nő.
• … de elfognak, gondolkozni rajta és hiszek abban, hogy a helyes döntést fogják meghozni – jelentette ki határozottan Emma.
• Tudod már értem miért szeretett beléd a fiam és miért is voltál egy Bostoni falka vezetője – mosolygott rá mennyére, de a felszín alatt még mindig feszült volt. Emma válaszként felnevetett. Tristan annyira hasonlította az anyjára, sajnos egyik közös pont volt a végtelen akaratosságuk is.

Rebekah teljesen elbódultan kelt ki az ágyából és öltözködött fel, időnként egy-egy lopott pillantást vetve a még mindig alvó Robertre. Akiről nem mellesleg félig lecsúszott a takaró, így láthatóvá vált az oldala és a csípője, hogy az izmos felsőtestéről már szó se essen. Mikor az szőke ős kellőképpen kigyönyörködte magát a látványban, elindult Niké szobájába, hogy megnézze a lány állapotát és lelke mélyen azt remélte, hogy Damon már elkotródott a villájukból. Ám amit belépet a célul kitűzött helységbe egy szempillantás alatt felfogta azt, hogy az idősebb Salvatore már igencsak kényelembe helyezte magát náluk. A helyzet ugyanis nem volt mást, minthogy Damon odáig mert merészkedni, hogy Niké mellett aludt el. Rebekah agyát ellepte a vörös köd, mivel rettentően mérges lett arra, hogy Damon akár csak egy ujjal is hozzá érhetet az ő unokahúgához. Így – természetesen Nikére vigyázva – a grabancánál fogva kihajította Damont az ablakon, azonban arra nem számított, hogy Niké annyira erősen magához szorította álmában a vámpírt, hogy ő is vele együtt tér villa körüli pályára. Ezért kétségbeesetten a lány utána kapott, de kezei már csak a levegőt markolták, így tehát nem tudta megakadályozni, hogy az időközben kissé magához tért vámpír és a karjaiban lévő szintén ébredező Niké az ablakba vágódjanak, kirepüljenek rajta szilánkok százait hagyva maguk után és a földön kössenek ki. A hangra természetesen mindenki fölébredt. Robert egy pillanat alatt felkapta a farmerját és az egyik fatöltényes pisztolyát és már rohant is. Klaus is hallotta a ricsajt, így egy sötét színű selyem pizsama nadrágjában gyorsan a helyszínre sietett. Elijah, aki tegnap csak nagy nehézségek árán tudott csak elaludni, nagyon korán ébredt, felöltözött, utána az ágyán ülve gondolkozott tovább, most azonban ő is sietve bátyját követve lépett be Niké szobájába. Kol érkezett utolsónak és egy szál alsógatyában betoppanva nem tudta megállni, hogy megjegyzést ne tegyen húgának mivel egyből le lehetett szűrni, hogy ő volt a tettes.

• Nem bírtál nyugton maradni igaz Rebekah? – kérdezte cinikusan Kol. Rebekah nem kevés bűntudattal és aggódva hajolt ki a szoba ablakán – már ami maradt belőle -, végül Damon ugrott be karjaiban Nikével mindkettőjük tele volt a szilánkok okozta sérülésekkel, bár a vámpírnak szinte már teljesen begyógyultak, egyébként ő kapta a javát, mert megpróbálta úgy kiügyeskedni a zuhanást, hogy a kevésbe gyorsan gyógyuló Niké ne nagyon sérüljön meg. Robert a nadrágjába dugta a fegyver, majd szakszerű mozdulatokkal kezdte vizsgálni Nikét. Aki kissé értetlenül pislogott és nem nagyon értette mi is történt pontosan. Arra ébredt, hogy kizuhan az ablakon és ez érthető módon nem volt valami kellemesnek mondható. Kol is közelebb hajolt hozzájuk és kirántotta az egyik öt centis szilánkot a lány karjából. Niké válaszként fájdalmasan felszisszent. Damon átadta Elijah-nak a lányt és ő maga is tisztogatásba kezdett, mert volt olyan szilánk, amelyik a bőrébe gyógyult és ennél fogva nem volt éppen fájdalommentes folyamat kiszedni őket. Kol óvatosabban folytatta, amit elkezdett, vagyis szépen sorban vette ki Nikéből a szilánkokat ezúttal figyelve mit csinál. Robert Rebekah felé fordult mivel ő inkább rongálni tudott és nem gyógyítani, igaz szükség esetén mindkettőt csinálta, de most átadta ezt a feladatott a két ősnek.

Klaus villámló szemekkel vágta húgát a legközelebbi falhoz és éppen azon fáradozott, hogy kiszorítsa belőle a levegőt. Robert nem igazán aggódott Rebekah miatt, mivelhogy a szőke nő, azért mégiscsak egy ős volt. De nem volt valami megnyugtató látni a hibrid vészjósló tekintetét. Igaz nem ő volt ennek a célpontja, de akkor sem volt épp kellemes és minden veszélytől mentes.

• Mondj egy… egyetlen egy jó okot arra, hogy miért is ne szúrjalak le most rögtön és tegyelek be újra a koporsódba. Halljam! – rivallt rá Klaus húgára. Niké próbált segíteni Rebekáh-nak, ám Kol és Elijah úgy gondolták húguk megérdemli a dolgot – bármi is legyen az -, amivel bátyjuk súlytani fogja őt és inkább csitítóan folytatták tovább a lány ápolását.
• Nem akartam… csak Damon… - küszködött a szavakkal Rebekah könnybe lábadt szemekkel, nem lehetett tudni mi miatt. Lehetett azért, mert bűntudata volt vagy azért is, mert szembeszegült bátyja akaratával. Egyébként inkább mindkettőről egyformán szó volt.
• Nem érdekel Damon! Te, hogy tehetted? – ordított magán kívül Klaus, úgy, mint az előbb húgának az ő agyát is ellepte a vörös köd és mérhetetlenül mérges lett Rebekáh-ra. Megmondta húgának, hogy ne foglalkozzon Damonnel, erre ő képes volt kidobni őt az ablakon úgy, hogy nyilván keresztlány a vámpír karjaiban volt. Azért ennél többet várt volna Rebekah-tól, nem sokkal, de azért egy kicsivel.
• Saj… sajnál… sajnálom – suttogta Rebekah és alattomban kibuggyant könnyi testvére kezére csöppentek. Nem fogta fel, hogy Niké annyira erősen kapaszkodik Damonbe, hogy ő is vele együtt esik, majd ki az ablakon, ő tévesen azt a következtetést vonta le, hogy a vámpír kapaszkodik az alvó lányba.
• És még jobban fogod! – biztosította őt legidősebb testvére és minden érzelemtől mentesen kitörte húga nyakát. – Vidd a szobájába – parancsolt rá Robertra, aki eddig csendes szemlélődő szerepét töltötte be és inkább nem szólt bele a vitába. Mikor a hibrid kicsit sem kedvesen megkérte őt, vagyis jobban mondva parancsolta, inkább szó nélkül tette, amit mondtak neki. A karjaiba kapta az ideiglenesen halott Rebakáh-t és a szobájába vitte. Közben magában mélyen remélte, hogy Emmáék minél előbb ideérnek, mert ez a feszültség már most kezdett az idegeire menni. Pedig az ősök még nem is tudják a nagy hírt. Hajajj! Mi lesz még itt, gondolta és magában bosszúsan megállapította, hogy mostanában ez a kérdés sajnos túl sokszor bukkan fel, legalábbis többet, mint amit ő még elbírna viselni.

Klaus aggódva ült le keresztlány mellé, aki már üvegszilánkoktól mentes volt. Niké lábait átkarolva pillantott fel a hibridre. Damon az előbb adott neki a véréből, hogy gyorsabban meggyógyuljon. Kol és Elijah pedig a véres üvegdarabokat tűntették el.

• Miért ölted meg Rebekáh-t? – kérdezte halkan könnyes szemekkel Niké.
• Kidobott téged az ablakon! – vágta rá habozás nélkül újra fellobbanó dühvel Klaus.
• Ez nem ok arra, hogy ezt tedd vele! – rázta meg a fejét Niké.
• Akkor nyilván megkellett volna simogatni a buksiját dicséretként, hogy milyen ügyes is volt?! – vágott közbe Damon gúnyosan, aki kivételesen egyet értett a hibriddel. Elvégre Rebekah képes volt őt ok nélkül kihajítani az ablakon! Legalább mérte volna fel tette következményeit, de nem egyszerűen csak kidobta őt, Niké pedig repült vele együtt. Nonszensz.
• Nem, de ez nem ok arra, hogy megöljed őt – fejteti ki véleményét Niké.
• Nem ölte meg véglegesen – szólalt meg Elijah is csöndesen. Aki úgy gondolta húga most tényleg túllót a célon és - ha más nem is - ez legalább remélhetőleg egy kicsit észhez fogja őt téríti.
• És akkor már nem is számít?! – nézett csalódottan az ősökre és Damonre a lány. Megértette, hogy Rebekah meggondolatlanul cselekedetet, de azért nem kell rögtön a legdrasztikusabb megoldást alkalmazni rajta csak ezért.
• Most komolyan azon vagy kibukva, hogy mi kiakadtunk Rebekah viselkedésén? – nyögött fel Kol nem titkolva bosszúságát és értetlenségét. Ő is úgy vélte, hogy Klaus helyesen tette, amit tett. Elvégre Rebekah a szokásosnál is kattantabb volt és miatta Nikének akár nagyobb baja is eshetett volna. A legfelháborítóbb az volt, hogy az egyik, akinek joga lett volna felháborodni, hanem még képes és leáll mentegetni Rebekáh-t azzal az indokkal miszerint nem kellett volna rögtön megölnie őt. Abszurd! Kol hasonló helyzetben teljese hangerőből ordítozott és tombolt volna követelve, hogy Rebekah kapja meg, ami neki jár.
• Igen – válaszolta Niké morcosan. Eddig még nem látták, hogy képes ilyen megnyilvánulásokra is elvégre mindig kedves és csendes volt, így kicsit elütött a természetétől ez a viselkedés. Bár ezzel együtt aranyos is, gondolta Damon, majd gyorsan megrázta a fejét erre a gondoltra.
• Remek – fújta ki a levegőt Kol nem kevés bosszúsággal.
• Komolyan, mintha ti nem csináltátok volna már meggondolatlan módon ugyan ezt valamilyen helyzetben – mondta Niké csendesen. Kol már szólásra nyitotta a száját, de a lány rászólt. – Ne hazudj nekem, most ne – kérte határozottan. A szobában tartózkodók mind tudták, hogy a lánynak igaza van. Klaus és Kol is ugyan olyan hirtelen cselekedett volna, mint Rebekah, de nem voltak hajlandóak belátni, ennek ellenére kerülték a lány kékeszöld szemeit.
• Igazad van – ismerte el halkan Elijah. Damon mérges volt mindenre és mindenkire és nem akarta elfogadni azt, amit a lány mondott. Úgy döntötte a mai napra már eleget volt az ősökkel és pátyolgatta Nikét, így szó nélkül kifelé vette az irányt. A lány szomorúan nézett utána és megkérte az ősöket, hogy menjenek ki a szobájából. Akik nem tudták, hogy most pontosan mit is tegyenek, így inkább maradtak.

Elena, Stefan, Ric, Jeremy, Liz és Caroline a Gilbert ház nappalijában ültek össze azért, hogy megbeszéljenek a mostanában felmerülő aggasztó dolgokat.

• Caroline most már jobban vagy? – kérdezte barátnőjét Elena aggódva és megszorította a szőke vámpírlány kezét.
• Egy kicsit – válaszolta Caroline és óvatosan visszaszorította a hasonmás kezét jelezve, hogy jól esik neki a támogatása. Egyként az anyukája aggódó ölelésében pihent, a kanapén ültek, mellettük Elena. A hasonmás mellett, a karfán, Stefan. Jeremy és Ric egy-egy fotelban foglaltak helyett.
• Szóval mi is történt tegnap? – kérdezte Jeremy kissé türelmetlenül.
• A vérfarkasok elraboltak engem – lábadtak könnybe Caroline szemei.
• Ezek azok a vérfarkasok, aki mostanában betörtek a környéken, és akik Nikére vadásznak? – érdeklődte Jeremy.
• Igen, azok voltak – válaszolta meg a Gilbert fiú kérését Stefan.
• Szóval meghaltak? – kérdezte megkönnyebbülten Elena. Ric és szerelme tegnap nem meséltek semmit, csak annyit mondtak, hogy ma közösen megbeszélik a dolgokat. A hasonmás ezért szinte egész este álmatlanul forgolódott a szobájában és még Stefan jelenléte sem tudta őt megnyugtatni. Aggódott Niké miatt is, szegényt sajnálta, hogy az anyukája elvesztése után vadásznak rá és még a vérfarkas probléma is a nyakába szakadt. Nem lett volna a helyében, annyi biztos, de azért segíteni fog neki, mert az ősök ellenére a lány mindig kedves volt vele és Caroline-nal is annyira összebarátkoztak, akkor ő miért is ne tehetne hasonlóan? Az egyetlen, akit mostanában Elena nem értete az nem volt más, mint Bonnie. Boszi barátnője ugyanis mindenféle különösebb ok nélkül nagyon is ellenséges volt Nikével. A hasonmás azt is furcsálta, hogy Caroline megkérte őket ne szóljanak boszi barátnőjüknek a megbeszélésről. Elvégre Bonnie is a csapatuk része volt, akkor miért hagyják ki őt egy ilyen fontos megbeszéléséből? De végül mindenki elfogadta és teljesítette azt amit a szőke vámpírlány akart, mert úgy gondolták, hogy Caroline minden bizonnyal úgyis meg fogja indokolni ezen irányú kérését.
• Meg egy Robert nevű vámpír megölte őket – biztosította kedvesét Stefan.

• Robert egyébként különös módon az egykori kedvenc tanárom, és mint kiderült valamilyen különös véletlen folytán ő volt Damon régi feletesse még a polgárháborúból – jegyezte meg Ric elgondolkozva.
• És csak úgy ide jött segíteni az ősöknek a fickó? – adott hangot értetlenkedésének Jeremy.
• Azt mondta Nikének jött segíteni, akit a lány anyukája küldött, mivelhogy nem halt meg – válaszolta Stefan.
• Szóval azt mondod, hogy Emma Moon életben van? Vámpír? – kérdezte Liz érdeklődve.
• Hogy lehetne az? Niké azt mondta szülei vérfarkasok – rázta meg a fejét Caroline.
• Ez viszont nem feltétlenül jelenti kizáró okot – mutatott rá a lényegre Liz elgondolkozva.
• Miről beszélsz anya? – kérdezte tőle Caroline fáradtan.
• Mi van, ha Emma hibrid? – kérdezte Liz. Mindenkit megdöbbentve ezen irányú felvetésével.
• Arról Klaus tudott volna, elvégre csak ő tud hibrideket teremteni és, ha így is lenne akkor nem akarta volna ennyire erősen eltitkolni a keresztlánya előtt a dolgot – tagadta Stefan teljesen logikusan.
• És ha véletlen volt? – vetette fel a lehetőséget Ric is.
• Nem hiszem, hogy erről van szó – rázta meg a fejét a fiatalabb Salvatore.
• Jó, de akkor hogy volt képes túlélni a támadást, amit a falkája tette ellene? – értetlenkedett Elena és barátjára nézett.
• Nem tudom – ismerte el Stefan, mivel ennél megfelelőbb választ nem jutott eszébe, a seriff még mindig úgy vélte, hogy Emma valahogyan hibrid lett és ebből következően a túlélése is teljesen érthetőnek látszott, számára legalábbis.

• Szóval megmentett titeket a fickó… ez a Robert. De mi történt előtte? – tette fel sokadszorra azt a kérdést Jeremy, amit tegnap az ősök is egyből tudni akartak, igaz ők más szavak használtak. Ezzel visszakanyarodtak az eredeti témára vagyis, mi is történt pontosan a villában.
• A Boszorkány-házba vittek engem. Utána pedig az ősök villájába – mondta Caroline.
• Mögém lopóztak és kitörték a nyakam – ismerte el Ric is szomorúan a maga részét a dologból.
• Damont és Nikét pedig Josh nevű vérfarkas tartotta sakkban egy puskával – folytatta a szőke vámpírlány. – És a támadók utána szinte két másodperc alatt átváltoztak vérfarkassá – hadarta Caroline szinte egy szuszra.
• Ne viccelj, több óra múlva változnak csak át nem egyik pillanatról a másikra – tagadta rögtön Jeremy.
• Komolyan beszélek Jeremy, te nem voltál ott, de félelmetes volt az egész – borzongott meg Caroline és még jobban beledőlt az anyukája ölelésébe.
• De ez, hogy lehetséges? – kérdezte a Gilbert fiú meglehetősen értetlenül.
• Niké és Damon jól vannak? – kérdezte öcsével egy időben Elena aggodalmaskodva.
• Niké lázas, de nem ezért, hanem mert még előtte megfázott, de egyébként mindketten jól voltak, amikor eljöttünk – nyugtatta meg szerelmét Stefan. Remélte, hogy Damon nem húzta, azóta ki valamelyik ősnél a gyufát. Igaz, tudta, hogy ez hiába való elképzelés, mert az ősök kapcsán testvére, valahogy mindig elvetette a sulykot, mivel nem volt képes tiszta fejjel gondolkozni. A problémát súlyosbította, hogy az ősök is így voltak Damonnel szemben. A fiatalabb Salvatore nagyon remélte, hogy Niké talán képes lesz megnyugtatni mindkét felett, ha elfajulnának a dolgok, már ha nem alszik éppenséggel pont, akkor a láztól.
• Damon még mindig olyan szokatlanul viselkedik? – faggatta Stefant aggódva Liz.
• Szerintem végre valahára rájött, hogy mégsem jó ötlet az, amit tervezet – sóhajtotta válaszként a kérdezett.
• Damon azon tervére gondolsz, hogy összetöri Niké szívét és az ősök hálából megölik őt? – kérdezte csípősen Caroline. Dühös volt Damonre, mert nem akarta, hogy fájdalmat okozzon az új barátnőjének és azt sem akarta, hogy az a makacs egoista idióta - akit valahol nagyon mélyen a barátjának tartott - meghaljon.
• Szerintem a dolog nem úgy alakult, ahogy remélte – szólalt meg Jeremy.
• Mire gondolsz, Jer? – kérdezte Ric.
• Ti nem láttátok? – csóválta meg a fejét a fiatalabb Gilbert és ezt nem tudta megállni a nélkül, hogy el ne mosolyodjon.
• Mégis mit? – hajolt előrébb Elena kíváncsian.
• Azt, hogy Damon mennyire kedves Nikével – mutatott rá a lényegre Jeremy. Sokat gondolkozott ezen, mert nem hitte volna, hogy valóban igaz az, amit látott – elvégre mégiscsak Damon Salvatore-ról volt szó -, de mostanra szinte teljesen biztos lett benne, hogy ez így van.
• Persze, a terve érdekében tudod előadta a nagy gavallért és úriembert – legyintett Caroline morcosan.
• Nem, nem hiszem, hogy erről van szó. Ti nem láttátok mennyire érdeklődnek egymás iránt? – kérdezte más megközelítésből Jeremy homlokráncolva, mert eszébe jutott amikor a Grillben kiszolgálta a vámpírt és Nikét. Öt percen keresztül néztek egymás szemébe és a végül neki kellett szólni arról, hogy ott van, mert annyira nem vették őt észre, hanem minden figyelmüket a másik kötötte le.
• Kizárt – szögezte le Caroline, holott tudta ez már az önáltatás kategóriájába esik.
• Jeremy-nek igaz van. Damon a saját csapdájába esett – mosolyodott el Stefan. Örült neki, hogy testvére újra érezni kezdett és nagyon erősen remélte, hogy ezúttal nem talál majd elutasításra. Mindig is bűntudata volt a miatt ami Katherine-nel és Elenával történt. Ő is mindkettő lányt szerette és mindkettő őt választotta testvére helyett, ami miatt aztán megromlott a kapcsolatuk, majd Elenának köszönhetően megjavult, majd újra megromlott, bár talán most már kezd újra helyreállni. Legalábbis Stefan nagyon remélte, hogy így van, ahogy azt is, hogy Niké hasonlóan érez majd testvére irányában.
• Úgy érted tetszik neki Niké? – kérdezte leeset állal Ric.
• Nyilvánvaló – mondta a Gilbert fiú tényközlően.
• Azt hiszem, igazatok van – ismerte el Elena is.
• Szerintem meg tévedtek – tagadta továbbra is hevesen a dolgot Caroline.
• Szerintem is lehet valami abban, amit mondtatok. Igaz én még csak egyszer láttam őket együtt, de már abból is sok minden kiderült a közöttük lévő kapcsolat jellegéről, valamint a közöttük feszülő érzelmekről is – nyilatkozta a seriff bölcsen és megfontoltan. A szőke vámpírlány vetett anyjára egy hitetlenkedő pillantást, nem hitte volna, hogy az anyja ennyire odafigyel a körülöttük lévőkre. Néha igazán meg tudta őt lepni.

• Szerintem ne is beszéljünk erről többet – zárta le a beszélgetés ezen részét Caroline ellentmondást nem tűrően.
• Szóval akkor ott tartottunk, hogy – állításod szerint - a vérfarkasok számomra felfoghatatlan módon hiper-szuper gyors átváltozáson estek át – mondta a szőke vámpírlány felé fordulva Jeremy továbbra is meglehetősen hitetlenkedve.
• Így van – bólintotta rá Caroline kissé sértetten, mert úgy tűnt a többiek kételkednek abban, amit mond.
• De mégis hogyan? – kérdezte homlok ráncolva Elena.
• Robert azt mondta, hogy azért mert egy boszorkány segítette őket – válaszolta meg a kérdést Stefan.
• Egy boszorkány? Lehetséges ez? – kíváncsiskodott Liz.
• Kérdezzük meg Bonnie-t – vette fel az ötelett Jeremy.
• Ne! – szólt rá egyszerre a Gilbert fiúra Caroline és Stefan, mert mindketten ugyan arra a következtetésre jutottak. Miszerint Bonnie, ha nem is bűnös, de mostanában titkol előlük valamit és ott volt az indokolatlan barátságtalansága Niké felé.
• Miért? – lepődött meg Elena.
• Attól tartok, hogy… - kezdte óvatosan Stefan, ám Jeremy félbeszakította mondandóját.
• Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy Bonnie képes lenne…? – fortyant fel mérgesen a Gilbert fiú mikor megértette.
• Nem tudhatjuk Jeremy – közölte finoman Caroline és a kétségbeesés tisztán kivehető volt a hangjából.
• De hisz ő Bonnie – fakadt ki Jeremy.
• Az előbb azt mondtad, hogy nem vettük észre Damon és Niké pillantásait. Akkor te, hogy nem vetted észre Bonnie barátságtalan tekintetét akárhányszor Nikére néz vagy csak egyszerűen szóba kerül az ő neve? – kérdezte Caroline csendesen és lehangoltan. Ő sem örült ennek, de a tegnap Kollal folytatott beszélgetés meggyőzte őt arról, hogy sajnos ezen a lehetősen is el kell töprengenie.
• Ez nem ok arra, hogy azt híd ő is benne volt! Egyébként is Niké az ősökkel él! Ez Bonnie-nak elég ok, elvégre miattuk lett vámpír az anyukájából – válaszolta mérgesen Jeremy.
• Jer, te is tudod, hogy többről van itt szó, mint puszta ellenszenvről – szólt bele a beszélgetésbe Ric is, aki szintén észrevette a boszorkány különös viselkedését, de eleinte ő is ugyan annak tulajdonította, mint Jeremy. Lehet, hogy nem vette észre azt ami Damon és Niké között kialakult, ám be kellett látnia, hogy tévedett Bonnie érzéseivel kapcsolatban. Ez sokkal másabb, mint a puszta ellenszenv. Sokkal pusztítóbb és személyesebb annál. Ez gyűlölet volt a legveszélyesebb fajtából, abból, ami mindent és mindenkit feláldoz azért, hogy beteljesüljön. Ami nem volt valami megnyugtató gondolat.
• Szóval szerintettek Bonnie meg akarta öletni Nikét? – kérdezte Elena könnyes szemmel egyik felé erősen tiltakozott még csak a gondolat ellen is, de a másik fele az amelyik látta a valóságot észlelte, hogy másik legjobb barátnője teljesen kifordult önmagából, még őket is eltaszította magától. Igaz nem túl feltűnően, de azért kifeszült közéjük egy láthatatlan háló.
• Attól tartunk – válaszolta alig hallhatóan Stefan, de mindenki hallotta és nem tudták, hogy emésszék meg ezt.
• De mégis miért? – fakadt ki szomorúan Jeremy és a fotelje karfájába vágta a kezét mérgében.
• Ezt mind nagyon szeretnénk tudni Jeremy – sírt el magát Caroline. Mert mind tudták, hogy barátnőjük, aki eddig csak észrevétlenül távolodott tőlük, most végleg elveszet. Azért, mert egyszerűen nem lettek volna képesek megbocsátani neki, hogy Nikét képes lett volna azoknak a mindenre képes vérfarkasoknak a karmaiba dobni. Pedig a valódi okot még csak nem is sejtették.

Bonnie nagyanyja otthonában ült és a telefont figyelte feszülten, ám szemei el-elrévedtek másfelé. Egy nagyon fontos hívást várt, ám az valamiért nem érkezett meg és a boszorkány kezdett nagyon csalódott lenni. Azonban mielőtt végleg feladta volna az egészet megcsörrent a készülék, ő pedig gyorsan felvette.

• Bonnie Bennett – szólt bele a telefonba izgatottan, nagyon remélve, hogy jó híreket fog kapni.
• Itt Jessica – szólalt meg egy meglehetősen öregnek tetsző női hang a vonal másik feléről.
• Sikerült? – kérdezte Bonnie mohó kíváncsisággal a hangjában.
• A varázslatot időben végezted el gyermekem, de a vámpírlány, aki felajánlottál túsznak és áldozatnak felébredt, a történelem tanárra egyetemben. Elfelejtetted megemlíteni, hogy nála van az egyik Gilbert gyűrű, amit még Emily készített – fedte meg a fiatal lányt Jessica.
• Sajnálom. Azt hittem már nem hordja mivel kezdett rajta megmutatkozni a hatása és kialakult nála egy második személyiség – szabadkozta Bonnie és rendkívül csalódott lett, mert igazán gondolhatta volna, hogyha Ric segíteni megy, azoknak a nyomorultaknak akkor felveszi a gyűrűt. Így viszont életben maradt. Nem valami jó hír, mert akkor legalább a bűntudat és a fájdalom segítségével hathatott volna előbbi segítségével Nikére – bebizonyítva, hogy semmit nem ér – a második pedig Elenát állította volna garantáltan az oldalára. Valamint az is idegességgel töltötte el, hogy azok az idióta vérfarkasok nem ölték meg egyből Caroline-t, amint lehetőségük volt rá! Teljesen fel volt háborodva e miatt és remélte, hogy egykori barátnője nem tudott meg semmi olyat, amit gyanúra adhatna okot.
• Valamint felbukkant Robert is, úgy látszik segítséget fognak kérni az ősöktől, semmiféleképpen sem hagyhatjuk, hogy pontosan megtudják azt, hogy hol is bújtatjuk a kiszárított Tristant – közölte borúsan Jessica.
• Tüntessem el? – ajánlotta Bonnie.
• Nem akarlak megbántani, de ő túl nagy falat lenne neked, ha Tristan kis korcsával sem tudtál elbánni, annyira, hogy a vérfarkasok idehozzák őt áldozatnak, akkor ez még úgy nem fog menni neked – röhögött fel gúnyosan Jessica.
• Nem tehetek róla, hogy a vérfarkasok előtte mást is akartak vele csinálni csak, mert azt az idióta Josh-t sértette, hogy kikosarazták – jegyezte meg Bonnie mogorván.
• Ők nem is voltak megfelelőek a feladatra. Szerintem, egyszerűen csak rossz helyen kerestél segítőket – jegyezte meg Jessica.
• És mégis kit kellett volna megkérnem rá? Damon is remek lehetőség volt, de azaz ostoba beleszeretett! – akadt ki teljesen a boszorkány.
• Ez bizony előfordul, elvégre a lány vérében van a csábítás, mint ahogy annak a ribanc nagyanyjának és az apjának is – köpte a szavakat Jessica.
• Mit szeretnél, mit tegyek? – kérdezte végül megadóan alázatosan Bonnie.
• Valahogy csald ide a lányt és a nagyanyját, aki nemsokára ott lesz Mystic Fallsban és akkor a vérük segítségével megöljük Tristant és vele együtt az egész vérvonalát, az anyjával és a lányával az élen, vagy… inkább én megyek, és együtt elhozzuk őket onnan – fejtegette élvezetesen Jessica.
• Rendben, ahogy gondolod és utána jöhetnek az ősök – mondta Bonnie elégedetten.
• Igen, utána jöhetnek az ősök – válaszolta Jessica gonoszan felnevetve.

Mielőtt Damon kinyitotta volna a bejárati ajtót megszólalt a csengő és így úgy tűnhetett, hogy ő, mint valami komornyik megy üdvözölni a vendégeket. Az ajtóban egy vörös hajú nő – akinek egyébként nagyon hasonló, ha nem ugyan olyan szemei voltak, mint Nikének - és Elena álltak, utóbbi levágatta a haját vállig érőre. A vámpír nem igazán látta még ilyen rövid hajviselettel a hasonmást így kissé furcsa volt neki.

• Stefan látta már, hogy levágattad a hajad? – kérdezte végül Damon gúnyosan.
• Nem – válaszolta Elena különösen mosolyogva.
• Katherine – morogta az idősebb Salvatore, mert rájött, hogy a vele szemben lévő nő nem az, akinek ő első pillanatban hitte.
• Most sem talált, de talán a következő sikerülni fog – rázta meg a fejét a nő továbbra is mosolyogva.
• Tatia – ejtette ki döbbenten a barna hajú nő nevét Damon.
• Nem megmondtam, hogy tudni fogod? – vált nagyon komollyá az eredeti Petrova tekintette. Az idősebb Salvatore pedig nem tudta, hogy most akkor mi is történik pontosan körülötte. Ez ám a nem várt látogató, gondolta miközben, mintha otthon lenne szó nélkül beengedte a két nőt és hirtelen egyből meggondolta magát a távozása kapcsán elvégre egy ilyen lehetőséget nem fog elszalasztani. Mivel, hogyha Robert tegnap igazat mondott – és mi oka is lett volna hazudni -, akkor a vörös hajú nő Emma, vagyis Niké anyja, de egykori felettese azt mondta, hogy a nővel, Niké nagyanyja fog érkezni, de ehelyett, az eredeti Petrova jött vele. Damon pedig el nem tudta képzelni, hogy most akkor már megint mi van, de határozott szándékában állt maradni és kideríteni a dolgot.