16.fejezet

Ki hitte volna, hogy te vagy az...?

„Ha egyvalamit megtanult ebből az egészből, az az volt, hogy milyen könnyű elveszíteni valamit, amiről azt hitte, hogy örökké az övé lesz.” Cassandra Clare

Emma lelkesen lépett beljebb a házba mögötte meglehetősen tétován és félénken topogott be Tatia is. Tisztára, mint Niké, nézett az eredeti Petrovára Damon. Persze ez csak tipp, de ennek ellenére az is lehet, hogy ő is olyan manipulatív, mint Katherine, ha ez így van, akkor nagyon ügyes, ha meg nem akkor tényleg különös ez a fajta hasonlóság. Viszont ő, pillantott a vörös hajú nőre a vámpír, külsőleg szinte egy az egyben olyan volt, mint a lánya. Csak annyiban üt el tőle, hogy az ilyen szinten élénk színű ruhák és a magas sarkú cipő eleve idegen lenne Nikén. Legalábbis szerintem nagyon furcsán állna rajta, de azért ettől függetlenül egyszer megnézném egy ilyen ruhában.

• Damon, várj! – kiáltotta Niké az emeletről és már futott is lefelé a lépcsőn, hogy utolérje a kék szemű vámpírt. Tudta annak ellenére, hogy csak a véleményét mondta ki az előbb az idősebb Salvatore ő mégis azt akarta, hogy ne menjen el. Mert ő eddig soha nem hazudott neki, igaz próbálta félrevezetni olykor-olykor, de csak azért, mert szüksége volt valakire. Viszont vele ellentétben az ősök tényleg hazudtak neki és, bár túllépet rajta azért még fájt neki. A lány mögötte sietett le a három ős, ám amikor meglátták Tatiát megtorpantak. Nem hittek a szemüknek, elvégre úgy tudták, hogy anyjuk megölte őt. Erre itt van, valamint láthatóan él és virul. A lány először észre sem vette a másik két nőt. – Nem tennéd meg, hogy maradsz még egy kicsit? – kérdezte reménykedve Niké Damon szemeibe nézve. A vámpír semleges tekintettel viszonozta a lány kérlelő pillantását. Niké ekkor ugyan azt tette, mint a Grillbe - mi után adott a véréből Damonnek -, vagyis kinyújtotta a vámpír felé a kezét. A segélykérő gesztus egyértelmű volt. A vámpír rájött, hogy a lány az ő támasza lett, segített neki annak ellenére, hogy tönkre akarta tenni őt, Damon - bár nehezére eset -, de tudta nem fordíthat neki hátat, amikor a másik szorul az ő segítségére. Pedig annyira könnyű lett volna. Egyszerűen sarkon fordulni és kimenni, akkor aztán a terv tényleg tökéletes lett volna. Mégis a teste szinte magától mozdult és szorította meg a felé nyúló kezet. Tudta, hogy Klausnak igaza van a saját csapdájába esett. Szívás. Niké épp szólásra nyitotta a száját, de ekkor meglátta édesanyát. – Anyu? – kérdezte zavartan. Emma sebesen lányához sietett és megölelte, úgy, hogy Nikének végül el kellett engedni Damon kezét.
• Annyira örülök, hogy életben vagy – suttogta az édesanyja sírva.
• Azt hitték meghaltál, de én tudtam, hogy tévednek – mormolta hasonlóan sírva Niké és ő is megölelte édesanyját. Tatia tétován álldogált mellettük. Elijah és Klaus minden mozdulatukra vigyázva sétáltak oda Nikéék háta mögé.
• Nem gondoltam, hogy életben vagy – közölte Kol lazán az eredet Petrova felé fordulva. Nem igazán zavarta, hogy még nem öltözött fel és egy szál alsóban álldogál az újonnan érkezett vendégek előtt. Érthető módon Klaus gondolatai sem azon jártak, hogy neki bizony fel kéne öltöznie.
• Nem nektek köszönhetően – motyogta Tatia.
• Mire célzol? – érdeklődte Kol. Damon a falnak dőlt és onnan figyelte az eseményeket, mert tudta ez egy érdekes beszélgetés lesz. Tekintve, hogy az eredeti Petrova Niké anyjával érkezett ide. Emma közben elengedte a lányát és hevesen magához ölelte Elijah-t és utána pedig Klaust is. Akik örültek neki, hogy a nőt életben és épségben látják. Viszont nem értették mit keres vele Tatia. Nem úgy volt, hogy Tristan anyjával jön majd ide hozzájuk vagy Robert hazudott nekik? A férfi egyébként éppen ekkor ért a lépcső aljára és unottan nekidőlt a korlátnak.
• Csakhogy ideértetek – nézett rá a két nőre.
• Ugye nem késtél el? – felhősödött el Tatia szeme egy pillanatra a haragtól.
• Ugyan már, hová gondolsz? Mindenkit megmentettem – mondta Robert felháborodottan. Tagadva az állítást. Elijah úgy gondolta rájött, hogy ki is küldte pontosan a férfit, valamint ez egy kicsit meg magyarázta azt is mit keres Katarina Mystic Fallsban, viszont az okot még mindig nem tudta. Elvégre Tatia mégis miért segíteni Emmának és Nikének? – Persze a vérfarkasokat megöltem, bocs Emma – nézett a vörös hajú nőre Robert lustán a vállát vonogatva, mint aki nem igazán bánja a dolgot, de azért bocsánatot kér.
• Megérdemelték tudom – biccentett a nő egy nehéz sóhajjal, mert nem értette miért is fordultak ellene a társai. Elvégre szinte egy család voltak. Erre képesek voltak és majdnem megölték őt és a lányát is. Vele igazából meg is tették, de nem szúrtak a szívébe egy tőrt és nem vágták le a fejét mivel nem tudták, hogy a hibrid, így csak nem valami fantáziadúsan kitörték a nyakát. Emma nem nagyon értette honnan tudták meg, hogy Tristan nem volt vérfarkas, hanem hibrid. Ki lehetett az, aki így elárulta a férjét? Nyilván valamelyik boszorkány, mivel soha nem szerették Tristant. – Megsérültél? – húzta magához értetlenkedve a lányát, mert csak most érezte meg a vérszagot és látta meg Niké ruháján a vérfoltokat. A viszontlátás örömében eddig valahogy nem tűnt fel neki a dolog.
• Csak egy kis baleset – szabadkozta Niké.
• Tudtam, hogy nem tudtok rá rendesen vigyázni – csattant fel Tatia. Ő akarta magához venni unokáját, viszont végül nem tette. Egyrészt Tristan azt akarta, hogy a lány idekerüljön az ősökhöz, másrészt úgy gondolta addig nem teheti még legalább be nem határolja hol is van fogva tartva - nyilván kiszárítva - fia. Ezért hagyta az ősökre a védelmét, bár kételkedett benne, hogy valóban képesek lesznek ellátni a feladatukat és végül igaza lett. Elvégre Klaus még azt sem vette észre, hogy Tristan hibrid akkor mégis, hogyan érezné maga körüli ártó szándékú egyéneket? Tiszta sor, hogy sehogy. Tehát mind Klaus, mind a testvérei alkalmatlanok arra, hogy megvédjék Nikét.
• Neked semmi közöd ehhez – mordult rá az eredeti Petrovára Klaus, mert elveszítette a türelmét. Először Rebekah baklövése most meg Tatia felkukkanása. Kezdte azt gondolni, hogy talán inkább nem kellett volna ma felébrednie.
• Ugyan annyi jogom van Niké mellett lenni, mint neked. Ha nem több… - sziszegett rá a hibridre Tatia indulatosan.
• És mégis mi lenne, azaz ok? – kérdezte Elijah, mert látta testvére forr a méregtől. Ő annak ellenére, hogy szokásos nyugodtságát mutatta belülről az ő érzései is nagyon hevesen hullámozni kezdtek egykori közös szerelmük felbukkanása miatt.
• Az ok az, hogy én vagyok a nagyanyja – húzta ki magát az eredeti Petrova, hogy ezzel is bizonyítsa igazát. Emmát és Robertet kivéve mindenki úgy nézet rá, mintha minimum még egy feje nőtt volna.

• Hogy mondod? – kérdezte Niké csodálkozva. Hangot adva a saját és a többiek döbbentének is.
• Örülök, hogy végre megismerhetlek – vetett egy sugárzó mosolyt unokájára Tatia és közelebb lépett hozzá. Niké egy zavart pillantással nézett rá és nem tudta, hogy mit is kéne csinálni. Elvégre, hogy lehetne az eredeti Petrova a nagyanyja, ha ő több mint ezer éves, mint az ősök? Az anyjára nézett, majd az ősökre és végül az idősebb Salvatore-on állapodott meg a pillantása. Aki bár kék szemeivel teljesen közömbösen nézett, mégis ennek ellenére szinte teljesen megnyugtatta a lányt.
• Nem értem, hogy ez hogyan is lehetséges – rázta meg a fejét Niké képtelenül felfogni a szavak jelentését. Ez még abszurdabb volt annál is, hogy az anyja meghalt.
• Úgy, hogy nem lehetséges. Miért hazudsz nekünk ismét Tatia? Mi okod van felforgatni az életünket? – kérdezte Klaus minden kérdéssel egyre közelebb lépve Nikéhez. Majd vigasztalóan át akarta karolni a lányt, valamint örült volna neki, ha az biztonságos távolba került Tatiától, de Niké kitért előle és inkább Damon felé közeledett, hogy ez által távol mindenki mástól. Még az anyjától is, mert ha igaz az, amit az eredeti Petrova mond, akkor a szülei hazudtak neki, bár még mindig nem értette pontosan hogyan is lehetséges ez az egész. Elvégre a nő egy vámpír a szülei meg ráadásul vérfarkasok, tehát még az sem lehetséges, hogy ők is halhatatlanok legyenek. Hacsak… - nézett állítólagos nagyanyjára eltöprengve -, de az nem lehet, mert akkor… - pillantott ezután keresztapjára. Természetesen ismerte a történetek az apja mesélte neki. Az eredeti Petrováról mindenki azt hitte, hogy Klausba és Elijah-ba is egyaránt szerelmes és egyszerre jásztik mindkettővel. Ezért is választotta őt Esther az áldozáshoz véráldozatnak. Niké a fejét fogva hátrált még Damon mellkasának nem ütközött, aki leengedte a karjait és bár nem ért Nikéhez a lányt megnyugtatta a vámpír lélegzése, amint az a hajába szuszogott.
• Én nem hazudok Klaus – vágta rá mérgesen Tatia.
• Persze – válaszolta cinikusan a hibrid. Emma kétségbeesetten nézett a lányára, majd a kialakulóban lévő veszekedő páros felé fordult, utána pedig Elijah-ra tekintett.
• Elijah Tatia igazat mond, bármit gondoljatok is róla ő Tristan anyja – szögezte le Emma. Nem tudhatta mit mondhatta a lányának ezért fordult az őshöz. Tristannal úgy tervezték, hogy mikor Niké eléri a tizennyolcadik életévét akkor mondják el neki és megkeresik Tatiát is, akiről sok ideje nem voltak hírek, mert néha még Robert is szem elől tévesztette őt. Egyébként a férfit még Tristan bízta meg azzal, hogy vigyázzon és figyeljen az anyjára, mert bár haragudott rá, attól még az anyja volt és szerette őt.
• Emma már, hogy lehetne az egész valóságos? Elvégre ha Tatia lenne is Tristan anyja, akkor sem lehetett volna a férjed vérfarkas – rázta meg a fejét Klaus.
• Ironikus ezt pont a te szádból hallani – vágta hozzá a hibridhez az évszázadok alatt felgyülemlett feszültsége egy részét Tatia. Sértette, hogy az ősök úgy gondolák róla, hogy képes lenne hazudni egy ilyen fontos kérdésben. Hiába van itt Emma, ha szegény Niké teljesen lesokkolódott a jelenlététől az ősök meg elvből úgy gondolják, ő bizony soha nem mond igazat. Ez már régen is mindig így volt, nem tehettem semmiről és mégis én fizettem meg az árát, szorult össze fájdalmasan Tatia szíve a gondolatra.

Mystic Falls mikor még az ősök emberek voltak

Tatia mérhetetlenül és visszavonhatatlanul beleszeretett Niklausba és mindent megadott volna érte, viszont Elijah-hoz is vonzódott, bár vele nem szeretkezett, mert neki is voltak elvei és ezért mindig visszautasította őt. De Klausnak testetül lelkestül átadta magát. Viszont a testvére, aki nagyon hasonlította rá egy éjszaka nagyon későn ért haza szakadt ruhában és kócosan.

• Mit csináltál nővérem? – kérdezte tőle akkor Tatia.
• Nem tartozom neked számadással húgom – igazította meg a haját testvére.
• Aggódtam miattad – fogta meg nővére kezét aggodalmasan, mert szeretett volna választ kapni a kérdésére.
• Szórakoztam a te Elijah-dal egy kis ital és már azt sem tudja megkülönböztetni, hogy ki kicsoda – válaszolta testvére gúnyosan.
• Mit tettél? – kérdezte kétségbeesetten Tatia.
• Ha azt hiszi veled feküdte le az a te híreden már nem oszt nem szoroz, viszont az enyém makulátlan marad – vigyorgott rá diadalmasan húgára.
• Miért csináltad ezt? – kérdezte akkor tőle szomorúan és könnyes szemmel Tatia.
• Nehogy elkezdj nekem bőgni – sziszegte közvetlen közelről húga arcába. – Egyébként meg azért teszem ezt, mert az egész a te hibád. Ha nem veszed, el tőlem a vőlegényem szülöd meg a lányodat, akkor még minden rendben lenne. Legalábbis az én életemben. De neked eljárta a szád apánk előtt, hogy az én vőlegényem megbecstelenített téged, nem mintha te magad nem ajánlottad volna fel magad neki százszor.
• Hogy mondhatod ezt? – kapta a szája elé a kezét Tatia, még ma is kirázza a hideg arra az éjszakára gondolva, amikor nővére vőlegénye ráerőltette magát.
• Igenis a te hibád, hogy apánk megölte őt és végül menekülnünk kellett, de legalább ők meghaltak – mondta elégedetten testvére. Akkor jött rá, hogy nővére milyen is valójában, bár a szíve mélyen mindig is tudta csak nem akarta elfogadni.

Mystic Falls napjainkban

Az után a nap után mindenki azt hitte, hogy Tatia egyszerre bolondítja mind a két testvért és senki nem hitte el, hogy a nővére volt az, aki Elijah-val volt és nem ő. Még Klaus sem hitt nekem. Pedig, ha valakiben az eredeti Petrova bízott és remélt az a férfi volt. Azt hitte, hogy örökké – emberi viszonylatban persze – együtt lesznek. Azonban sajnos ez nem így lett. A legborzasztóbb, hogy erről csak én tehetek, legalábbis Tatia mindig így gondolta. Ha nem említi meg apjuknak a dolgot, akkor a nővére és az a mocsok, akitől a lány született végül összeházasodtak volna. Igaz akkor nem találkozott volna Klausszal és nem szülte volna meg a fiát, akit még a lányánál is jobban szeretett. Ez volt az egyetlen egy ok, amiért képes volt végig küzdeni az elmúlt ezer évet. Tristánért, mivel már csak ő maradt neki. De közben végig bűntudata volt, hogy első gyermekét nem szerette annyira, mint a másodikat, így lánya leszármazottait próbálta mindentől megóvni és gondoskodni róluk. Tristan Katarina születése után próbált neki segíteni, mint mindig, de ő büszkeségből elutasította, pedig ezzel csak tovább rontott a helyzeten. Mivel nem vigyázott elégé a hasonmására és utána fordult rosszabbra minden. Tatia úgy gondolta, talán ha jobban figyel Katarinára, akkor Klaus nem mészárolta volna le az egész Petrova családot - a hasonmása kislányát eltekintve, akire akkor már Tristan vigyázott – ami egyébként nyilván a felé mutatott bosszúja is volt a hibridnek, aki azt hitte, hogy elárulta őt. A legrosszabb az volt, ha a hibrid tudná az igazat, akkor sem hinne neki, ahogy akkor sem, mert Elijah-t mindig leitatta a nővére és az ős, bár azt hitte, hogy Tatia van vele valójában a nővére volt!

Niké érdeklődve nézte az eredeti Petrovát, aki annyira szomorúnak tűnt, mégis erősnek mutatta magát és úgy tett, mint akiről leperegnek Klaus sértései. Niké tudta, hogy ez nem így van, mivel ő is gyakran folyamodott ehhez a módszerhez. Emma továbbra is Elijah-t győzködte, aki nem tudta mit is gondoljon pontosan. Kol addig inkább leült a lépcsőre, mert egyszerűen nem gondolta volna, ezt az egészet valóságos lehet, annak ellenére, hogy Tatia nagyon állította az igazát. Ő pedig hajlott rá, hogy egyet értsen vele, nem ismerte valami jól a nőt, de soha nem hitte el azt, amit róla állítottak. Nem úgy, mint a nővéréről, aki bepróbálkozott nála és Kol mivel be akarta bizonyítani, hogy van annyira jó, mint a bátyjai engedett a nő csábításának. Utána látta meg a különbséget Tatia és a nővére között, mert az a nő tényleg egy szégyenteljes ribanc volt. Kol maga végzett vele, mert a nő elárulta neki, hogy a saját érdekében megölte a Petrova szülőket. Az ős pedig kíméletlenül szabadjára engedte akkoriban alig korlátozott vérszomját. A mai napig tudta, hogy helyesen cselekedett és egy csepp megbánást sem érzett. Nem mintha valaha is lett volna az ember ölés miatt bűntudat, de ezért különösképpen nem volt.

• Már hogy lenne ironikus? – kérdezte Klaus mérgesen.
• Robert! – csattant fel Tatia. A szólított szokásos unottságával – ami még ebben a helyzetben sem változott - ránézett a nőre, egyébként mindenki más őrá pillantott. – Bizonyítsd be! – szólította fel fia legjobb barátját, aki eddig lazán a lépcsőnek támaszkodott és karba font kezekkel állt. Az eredeti Petrova kérését hallva, megvonta a vállát és kivillantotta vámpírfogait a szemei pedig sárgán villantak. – Robertet Tristan változtatta át, ahogy Emmát is – ordította tehetetlen dühvel Tatia. Klaus teljesen bénultan nézett Robertre. Ha tényleg Tristan változtatta át Robertet, akkor… az nem lehet… hiszen Tatia vámpír lett és akár, hogy tért magához Esther megölte, így Niké apja nem lehet az én fiam. Egyszerűen lehetetlen!

• Hogyan? – kérdezte végül Klaus nagy nehezen. Ha az eredeti Petrova mégis igazat mond, akkor végig volt egy gyermeke, akiről nem tudott és van egy unokája is.
• Ayana megmentett engem, meggyógyított. Viszont volt egy feltétele. Megígértette velem, hogy vigyáznom kell a Petrova-vérvonalra, hogy majd valaki helyre tudja hozni a te megkötésedet – mondta csendesen Tatia és arcán könnyek peregtek végig. Nem árulta el, hogy Tristannal már akkor terhes volt, mert nem akarta elismerni ezt az ősök előtt. Nyilván már egyébként is rájöttek, hogy Tristan Klaus fia és csak saját magát alázná meg még jobban, ha még mindig azt bizonygatná, hogy ő bizony nem játszott Elijah érzéseivel, valamint csak Klaust szerette akkor és most is. Niké rendkívül megsajnálta a nőt, de inkább Damon kezeire tette a kezeit, amik egyébként a vállán pihentek és kapaszkodott a vámpírba mintsem közelebb ment volna Tatiához. Damon rájött, hogy igaza volt Tatiával kapcsolatban. Csak ott tévedett, hogy nem ő hasonlít Nikére, hanem Niké hasonlít rá. Valamint rájött, hogy megint egy Petrova nőt kedvelt meg, ha nem is a hasonmást, de az eredeti unokáját. Ez a sors valami különös fintorra lehet, annyi szent! Elijah és Klaus megkövülve hallgatták a beszámolót. Egyik azért, mert kezdett rájönni, hogy akkor itt valami nem stimmel és, hogy őt bizony átverték, a másik pedig azért, mert a nő, akit szeretett mégsem csalt meg őt az öccsével sohasem és van egy fia is, aki nem más, mint Tristan. A mindig közömbös, de könnyen felidegesíthető Tristan, Niké pedig nemcsak a keresztlánya, hanem az unokája is egyben. Kol tőle szokatlan módon csendesen figyelt és emésztgette a hallottakat. Emma és Robert egymásra néztek, majd vissza Tristan anyjára. Tatia pedig automatikusan folytatta a mesélést. – Mikor Katarina vámpír lett és te majdnem megölted az egész vérvonalat Tristan nagyon megharagudott rám. Elvégre én ahelyett, hogy segítséget kértem volna tőle egymagam próbáltam segíteni az egész vérvonalamnak és közbe pont ez vezetett utána ahhoz, hogy minden elromlott. Ezért utána ő vigyázott rájuk és a boszorkányok ekkor kezdtek vadászni rá. Nem mintha előtte nem lett volna, így de valahogy sokkal jobban támadták őt ezután. Mivel megtudták, hogy ő védelmezi a testvére leszármazottait és megpróbálták megölni, de ő és Robert… - halt el Tatia hangja.
• Egy-két alkalom után rájöttek mennyire nem bírnak velünk és ezzel nem igazán loptuk be magunkat még jobban a felénk gyilkos dühöt mutató boszorkányok szívébe – felelte Robert és igyekezet elnyomni egy ásítást. – Szóval alaposan felmérgesítettük őket, ők pedig üldözni kezdtek minket. Tristan már nagyon hosszú ideje gondolkozott rajta, hogy felkeress titeket és segít nektek megállítani Mikaelt, de nem állíthatott elétek úgy, hogy közben őt magát is meg űzik városról városra. Ezen vesztek össze Tatiával – mondta a szót átvett vámpír, vagyis mint ahogy az kiderült hibrid. – Én és Tristan Bostonba mentünk ott találkozott Emmával és összeházasodtak. Emlékszem a napra, amikor megkérte Emma kezét. Az volt a fénypont, hogy remegő kezekkel kijelentette az igenlő válasz után, hogy szemernyi kétsége sem volt arról, hogy ez a helyes lépés – mosolyodott el nosztalgikusan Robert.
• Mikor terhes lettem, egyre jobban nyagattam Tristant, arról, hogy szeretném megismerni az anyját, akivel akkor már lassan három éve nem beszéltek egymással, bár előtte is voltak hasonló időszakaik állította ő. Én pedig mivel azt mondta ne tegyem, szinte csak azért is úgy gondoltam képes leszek arra, hogy kibékítsem őket. De nem sikerült – mondta Emma sóhajtva és kissé morcosan, mert egyszerűen nem akarta elfogadni akkor és most sem ezt a tarthatatlan állapotot.
• És Tristan balesete? – kérdezte Elijah csöndesen. Tatia és Robert elmondása kezdett a helyére kerülni és így még az okok is megvoltak végre, hogy miért is vannak itt, valamint Katarina is, hogyan került ide. Emma beszámolóját sem esett nehezére elképzelni. Mivel a vörös hajú nő tényleg olyan személyiség volt, aki valamilyen oknál fogva, ha megtiltanak neki valamit, vagy megkérik rá, hogy ne tegye, akkor, ha úgy látja jónak, akkor csak azért is alapon mégis megteszi.
• Egy napig magam is úgy hittem, hogy valóban meghalt, de utána rájöttem arra miszerint mivel ő az úgymond vérvonalam feje, ezért ha ő meghalt volna, akkor én is. Mivel éltem, ezért tudtam valahol – bárhol legyen is az a hely – ő is életben van – lett könnyes Emma szeme az emléktől és a fájdalomtól. Niké erősen rászorított Damon karjaira, amik már a derekán pihentek és a lány ezekbe fogódzkodott elképedésében és, hogy ne menjen oda és vigasztalja meg az édesanyját, mert bár az agya haragudott a szíve meg akarta vigasztalni szülőjét. Damon csodálkozva érezte, hogy fáj neki a lány szorítása ezért, hogy az önbecsülését megőrizze és ne szisszenjen fel az érzéstől Kolra nézett, aki szórakozottan figyelte unokahúga – aki mint az kiderült vér szerint is az volt – ténykedését, a vámpír pillantására az ős csak megvonta a vállát.
• Már csak a hol a nagy kérdés, viszont legalább már tudnunk egy nevet, aki teljesen bizonyosan segítette a lázadó vérfarkasokat és Emmát is megtámadta – mondta Robert közönyösen.
• Ki? – kérdezte még mindig szórakozottan Kol.
• Bonnie Bennett – közölte Emma halkan. Elijah és Kol úgy gondolták van ráció abban, amit a vörös hajú nő mond. Elvégre nagyon különös volt számukra az, ahogy a Bennett lány nézett Nikére. Ez pedig ennek fényében egy nagyon is valószínű lehetőség volt. Robert inkább nem szólt semmi úgy gondolta jobb, ha ő most szépen csöndben marad. Tatia és Klaus egymást nézték és minden rezdülését figyelték a másiknak.
• Ki más? – mormolta cinikusan Damon Niké vörös hajába. A vámpír csak sejteni tudta min megy most keresztül a lány. Elvégre ő is tudta milyen az, amikor szeretsz valakit és az a szemedbe hazudik, viszont vele ezt Katherine tette. Nikével viszont a szülei és Robert. El kellet ismernie, hogy utóbbi sokkal fájdalmasabb volt, mint az övé.

Ekkor megszólalt Kol telefonja az ős felsuhant érte.

• Miben lehetek a segítségedre drága, Caroline? – kérdezte Kol ismét a lépcső tetején állva.
• Kol fontos dologról szeretnénk beszélni veled és a testvéreiddel – vallotta be a szőke vámpírlány. Mivel arra jutottak, hogy a legjobb lesz, ha elmondják az ősöknek, hogy mire is jutottak Bonnie-val kapcsolatban.
• Te és…? – hagyta függőben a mondatott az ős, holott pontosan tudta kikre gondol a hívó fél, csak jobb volt mindent tisztán látni. Elvégre Bonnie már fekete listára került és nem lenne jó, ha felkészülten érné őt, hogy megakarják ölni, igaz, hogy egyébként teljesen mindegy volt, hogy tudja e, hogy halálra van ítélve, vagy sem. Mert Kolnak így is, úgy is határozott szándékában állt kicsit sem finomkodva a Túlvilágra küldeni a boszorkányt.
• Most soroljak fel mindenkit? – kérdezte fújtatva Caroline.
• Mi sem tenne boldogabbá, ja várj egy randi veled talán megütné ezt a mércét – közölte vigyorogva az ős. Damon megforgatta a szemeit, Niké teljesen a vámpír mellkasának dőlt és a szobában tartózkodókat nézte, akikről azt hitte, hogy ismeri őket. Legszívesebben ordítozott volna, hogy kifejezze csalódottságát, de inkább nem tette és az is igaz volt, hogy a kék szemű vámpírba való kapaszkodás megnyugtatta.
• Kol! – tromfolta le az őst Caroline, hogy az még ebben a helyzetben is képes ilyenekkel eltréfálni ezt a fontos dolgot.
• Jó, de tényleg mond, hogy kikre is gondoltál – mondta az ős közben Klaus tekintetét kereste, hogy akkor most mi is legyen. Bátyja azonban a még mindig síró Tatiát nézte mereven, így végül Kol Elijah felé fordult, aki belegyezően bólintott. Vagyis ha Caroline nem említi a kimondatlanul halálra ítélt Bonnie-t, akkor mind átjöhetnek egy remeknek ígérkező kis kupaktanácsra. Előre látom, hogy milyen szuper is lesz ez a traccsparti, gondolta Kol.
• Én, anya, Elena, Stefan, Ric és Jeremy – sorolta fel őket a szőke vámpírlány. – Damon veletek van? – kérdezte még érdeklődve.
• Aggódsz érte? – kérdezte Kol az idősebb Salvatore-ra nézve. Akit unokahúga, mintha Damon valami élő plüssmackó lenne és nem egy vámpír úgy szorított magához aggasztóan görcsösen.
• Megölni biztos nem öltétek meg, mert akkor Niké nem állna veletek többet szóba – vázolta logikusan elképzelését Caroline. Emma ezt hallva, jobban megnézte magának azt a vámpírt, akibe lánya kapaszkodott. Szóval ő lenne Damon Salvatore, gondolta Emma, mivel sokat hallott róla Tristantól és Roberttől is.
• Akarsz vele beszélni? Bár Niké nem hinném, hogy még a mai nap folyamán el fogja engedni – mondta a végét halkan, hogy lehetőleg csak a hívó hallja. Nem akarta, hogy Niké rá jobban meg orroljon, mint a többiekre. Így is elégé szomorúnak és világtalannak nézett ki szegény lány.
• Ha azt mondod él, elhiszem neked – válaszolta Caroline mindenféle habozás nélkül.
• Megleptél Caroline, bár ez a jobb féle meglepődés volt – vigyorodott el az ős.
• Szóval átmehetünk? – kérdezte Caroline és hallható volt, hogy zavarba jött az előbbi elszólása miatt.
• Várni fogunk titeket, bár én téged foglak a legjobban – búcsúzott a szőke vámpírlánytól Kol igencsak elégedetten.
• Szia – motyogta még sietve Caroline és gyorsan bontotta a vonalat mielőtt ennél is kínosabb helyzetbe hozza saját magát.

• A csipet csapat átjön látogatóba – közölte, mintha a többiek nem hallották volna. Bár Niké tényleg nem hallotta.
• Lehet, hogy ők is kikövetkeztették, hogy a Bennet lány nem egy ártatlan kis boszorkány – jegyezte meg Robert és Damonre nézett megerősítést várva.
• Passz – vont vállat az idősebb Salvatore.
• Velük van Ric, ő pedig azért csak tudja, mit csinál, elvégre én tanítottam – vigyorodott el lustán Robert megerősítve a saját feltételezését.
• Robert ne fényezd magad – szólt rá Tatia.
• Unalmas, hogy már megint ez hajtogatod – mormolta Robert és leült a lépcsőre és unottan hátra hajtotta a fejét.
• Nem fontos itt lenned – közölte vele Tatia keményen és inkább Emma felé fordult. Emma azonban a lányát figyelte. A még számára ismeretlen, ám sokak által emlegetett Damon Salvatore karjaiban, aki egyébként annyira közönyösnek tűnt, mint Robert és úgy is viselkedett. Azonban Emma észrevette azt, amit már a lánya is az első pillanatban látott, hogy a vámpír valósággal vágya, sőt szomjazza, hogy valaki törődjön vele és csakis vele foglalkozzon. Biztosra vette, hogy Niké segíteni akart, vagyis inkább segített neki. Már a puszta jelenlétével is. Emma ezután a lányára nézett. Soha nem hitte volna, hogy egyszer lesz olyan pillanat, amikor egyetlen gyermeke ennyire szomorúan és csalódottan fog rátekinteni. Azt hitte, hogy Niké hamar túllép majd a dolgon és megint minden rendben lesz, ám tévedett. Lánya ugyanis mindig is jobban hasonlított Tristanra, aki pedig Tatiától vagy Klaustól örökölt ezt a mérhetetlen akaratosságot. Mindegy is volt kitől származott az érzés, mert mind ugyan így cselekedtek volna hasonló helyzetben, vagyis távolságtartóak lettek volna, ha ilyesfajta dolog érti őket. Pedig Niké soha nem volt sem akaratos, sem pedig távolság tartó. Nem barátkozott könnyen az igaz, de vele szemben akkor sem volt ilyen közönyös. Most viszont Emma úgy érezte méteres szakadék keletkezett közte és Niké között, amit sehogy sem tud áthidalni. Az egyetlen megoldásnak az mutatkozott, hogy megvárja, még a lánya megbékél és csak remélni merte azt miszerint az ő és Niké kapcsolata nem romlik meg annyira, mint Tristané és Tatiáé. Az eredeti Petrova Emmáról Nikére fordította tekintetét. Legszívesebben fogta volna menyét és unokáját és a lehető legmesszebb ment volna Mystic Fallstól, ahol annyi fájdalom, szenvedés és végül megaláztatás érte. De emlékezett a szeretettre és a boldogságra is és ez volt az egyetlen, ami itt tartotta, mert a szíve legmélyén remélte a hibrid végre hinni fog neki és akkor újra egy család lehetnének. Megmentették Tristant és minden rendben lenne. Tudta ez nem volt valami nagyon lehetséges, de akkor is Tatia mindennél jobban reménykedett ebben. Robert már előzőleg is említette és igaza volt, mindig is örök álmodozó marad. Niké azon gondolkozott, hogy most mit is kéne csinálnia. A szülei hazudtak neki, az apja nem halt meg, viszont a boszorkányok elrabolták őt. Valamint az apja egy hibrid – nem is akármilyen, mivel ő a vérvonala feje -, és ő volt az aki magához hasonlóvá tette az anyját és Robertet is. Az ő annyira szeretett Nik bácsikája valójában nem csak a keresztapja, hanem a nagyapja is egyben. Az eredeti Petrova, akinek vérével az ősök vámpírokká váltak a nagyanyja. Ez egy napra túl sok volt neki. El akart menni valahová, ahol gondolkozhat, és nem jön vele senki olyan, aki hazudott neki vagy csak úgy pátyolgatni akarja őt, mint mondjuk Caroline tenné. Ebbe a kategóriába csak Damon esett. Niké tudta a vámpír nem hazudna neki puszta szívjóságból vagy csak azért, hogy kímélje az érzéseit, valamint nem volt az a kimondottan vigasztaló típus sem. A gond csak az volt, hogy Niké nagyon szerette volna tudni azt, hogy mire jutottak Caroline, valamint a többiek és úgy gondolta Damon sem hagyná itt csak az ő kérés alapján a többieket, főleg még nem tud mindent, amit Caroline-ék már tudnak. Ennek azonban volt egy árnyoldala, ami nem volt mást, minthogy utána barátnője és vele érkezettek sajnálkoznának rajta, ő pedig köszönte szépen nem akart ezt. Egyszerűen nem bírta volna ki ordítás nélkül ezt az egészet. Pedig ő aztán tényleg nem az a fajta, aki ordítozni és méltatlankodni kezd, de valahogy már lassan azt sem tudta, hogy kicsoda is ő. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy felöltözik, megreggelizik, meghallgatja azt az ostoba megbeszélést és utána átmegy a Salvatore panzióba remélve, hogy Damon nem bánja, majd jelenlétét és egy ideig, vagy legalábbis addig, amíg megemészti a hallottakat meghúzhatja magát nála. Már megint. Pont, mint amikor kiderült az anyja állítólagos halála, akkor is Damonnel kereset vigaszt és most is oda fog menni. Tudta, hogy nem jó ötlet menekülni ezek elől a dolgok elől, hanem inkább meg kéne birkóznia velük, de egyszerűen nem volt rá képes.