17. fejezet

Ultimátum

„A veszekedések, a félreértések, a mindennapi élet torzsalkodásai mögött sokszor őszinte ragaszkodás rejlik.” Agatha Christie

Niké mélyet sóhajtott még végül mindenkit figyelmen kívül hagyva indult felfelé a szobájába.

• Niké? – kérdezte soha nem hallott tétovázással a hangjában Emma. Olyan típusú személy volt, aki minden helyzetben tudja mit is csinál vagy akar. Most viszont nem tudta mit tehetne annak érdekében, hogy egyetlen gyermeke ne legyen vele ilyen elutasító, akkor sem, ha megérdemli. Az volt a véleménye, hogyha megtalálnák Tristant - lehetőleg minél előbb - az lenne a legjobb ebben a helyzetben, mivel hitte, hogy a férje biztos tudna valami megoldást erre a lehetetlen állapotra, ha már ő ennyire tanácstalan.
• Felmegyek zuhanyozni – felelte hátra sem fordulva Niké és zavartalanul folytatta útját a célja felé. Senki nem állította őt meg, mivel úgy gondolták, hogy most egy kis magányra van szüksége.
• Damon egy pillanatra – szólította Kol a vámpírt és felsuhant a szobájába. Az idősebb Salvatore pedig szem forgatva és némiképp bosszúsan az ős után ment. Mivel utálta, ha parancsolgattak neki. Tatia vigasztalóan átkarolta Emmát, aki szomorúan bámulta azt a pontot, ahol a lánya eltűnt. Az eredeti Petrova megértette menye fájdalmát, ugyanis ő már sok ilyen válságos időszakon átment Tristannal. Az unokája pont olyan volt, mint a fia, aki Klaustól örökölte ezt a semmiből nem engedő magatartást. Mindhárman olyanok voltak, hogyha egyszer megmakacsolták magukat egy vélt, vagy valós sérelem miatt, akkor nem fognak megbocsátani annak az illetőnek vagy legalábbis bele telik majd egy kis időbe. Tatia elhatározta, hogy megpróbál majd beszélni Nikével nem is a saját érdekében, hogy jobban megismerje, hanem azért, hogy menye és unokája kibéküljenek egymással, mert nem akarta, hogy velük is az történjen, mint Tristannal és vele. Elijah legjobb barátját nézte, még ebben a helyzetben is mérhetetlenül örült annak, hogy épségben és életben látja őt, akkor is, ha hazudott. Nyilván már a megismerkedésükkor is hibrid volt, Tristan pedig még inkább. Akiről igazán hihetetlen volt elhinni, hogy legidősebb testvérének a gyermek és az anyja nem mást, mint Tatia. Robert, valamint maga Emma elég bizonyítékok voltak, legalábbis arra nézve, hogy Tristan apja Klaus. Viszont az ő régi kapcsolatuk még mindig igazán rejtély volt előtte, vagyis ha az eredeti Petrova igazat mondott, akkor régen ő nem vele volt, hanem mással, nyilván a nővérével. Ez pedig kicsit nehezen megemészthető információ volt számára, mivel el nem tudta képzelni, hogyan is téveszthette össze a két nőt. Azt persze hajlandó volt elismerni, hogy a két nő külsőleg nagyon is hasonlított egymásra, de azért annyira nem, hogy bárki összekeverje őket. Az ős egyébként sem igazán kedvelte Tatia nővérét, mert bár nagyon kedves volt, attól még szinte tapintható volt a benne rejlő gonoszság és ártó szándék. Klaus továbbra is mereven nézte az eredeti Petrova minden egyes rezdülését. Még mindig az előbb megtudott információkat próbálta megemészteni, ami nem volt egyszerű feladat a számára és másnak sem lett volna az. Elvégre ezer év után nem könnyű megtudni azt, hogy egykori szerelmének és neki van egy közös gyermeke. Egy fiú, aki ráadásul neki közeli barátja lett az elmúlt húsz év alatt. Robert még mindig a lépcsőn ült és azon gondolkozott, hogy most mi is lehetne a következő lépés. Elvégre a lényeg az volt, hogy biztonságban tudják Nikét és utána ő és Tatia elmennek megkeresni Tristant, remélhetőleg némi segítséggel. Viszont csak akkor, ha végre valahára találnak egy olyan boszorkányt, aki elmondja nekik hol is található pontosan a keresett személy. A Bennett lány remek lehetőségnek ígérkezett. Elvégre, ha segített a vérfarkasoknak, akkor lehet segítő volt az ügyben vagy netalán-tán még az is elfordulhat, hogy pont ő kérte fel őket erre a feladatra, akkor még biztosabban, hogy tudja hol is van Tristan.

• Megnézem ezt a Bennett-boszit és megérdeklődöm tőle, hogy mit tud – közölte a két nővel és a két őssel. Elijah jóváhagyóan biccentett felé.
• Szeretnél pár hibridet magad mellé? – kérdezte Klaus, aki inkább kizárta összezavarodott érzéseit és csak a lényegre próbált koncentrálni.
• Nem magam is elbánok vele – rázta meg a fejét Robert és először költözött egy kis élénkség a tekintetébe.
• Ahogy gondolod, de majd hozd ide, mert beszélni akarok vele – biccentett felé Klaus, mivel ismerte a férfi stratégiáját így biztos volt benne, hogy minden szükséges eszközzel és módon azon lesz, hogy minél előbb a villába hozza a boszorkányt.
• Én is szeretnék beszélni Bonnie-val – szólalt meg Emma határozottan.
• Szerintem te inkább ismerkedj a helyiekkel – felelte egy szolid mosoly kíséretében Robert, amivel általában inkább egy szülő illeti a rossz ötletet felvetett gyermekét. Tudta, hogy az ő, valamint az ősök módszereit a nő igencsak nehezményezné még ebben a lehetetlen helyzetben is. Pedig ha meg kell tudnunk valamit, akkor mindenáron meg kell tudnunk és kész.
• Most miért is? – kérdezte durcásan Emma.
• Robert szerintem inkább tedd a feladatod – szólította fel a férfit Tatia lezárva a témát, mivel ő is tudta, hogy mi lesz a vége ennek. Ami nem volt más, minthogy meg fogják kínozni Bonnie-t annak érdekében, hogy megtudják Tristan hollétét. Az eredeti Petrova maga sem igazán támogatta az ötletet, mert nem volt egy erőszakos típus, de a családjáért bármire hajlandó volt.
• Ahogy parancsolod – hajolt meg felé színpadiasan Robert és elkezdett felvánszorogni az emeltre.
• Úgy értem igyekezz – szólt rá határozottan Tatia.
• Rebekáh-val mi legyen? – kérdezte Robert, Klaus felé fordulva.
• El is feledkeztem róla – dörzsölte meg a homlokát a hibrid és gondolatban whiskyért kiáltott.
• Szerintem jobb lenne, ha későbbre halasztanád a büntetését és most elbeszélgetnél vele – közölte véleményét Elijah.
• Más sem hiányzott mára – morrant fel bosszúsan Klaus és felsietett húga szobájába. Bárhová csak el az eredeti Petrova közeléből! Amúgy ez nem volt menekülés csak… szóval nem volt az.
• Kol tud szolgáltatni neked ruhát, ha szükséged van rá – nézett Robertre Elijah.
• Hoztátok a cuccaim? – fordult Emma és Tatia felé Robert.
• Úgy érted hoztam e a három bőröndnyi fegyvered és azt az egy kicsit kis apró táskát amibe a ruháidat merted gyömöszöli és amiktől a vasaló sikítva fog elmenekülni? – kérdezte Tatia szarkasztikusan. Robert paranoiája mindig fel tudta őt idegesíteni.
• Igen, szóval hoztad? – kérdezte Robert kissé morcosan, mindig érzékenyen érintette az, amikor az eredeti Petrova ezzel hozakodott elő. Csak egy kicsit szereti az átlagnál nagyobb biztonságban érezni magát. Ez miért olyan nagy bűn?
• Kint van – rázta meg a fejét Tatia feladva az értelmetlen vitát.
• Majd jövök – mondta Robert és mellettük elsuhanva elhagyta a villát.
• Esetleg szeretnétek egy italt? – ajánlotta Elijah.
• Bármit, de nekem lehetőleg duplát – sóhajtotta Emma és Tatia támogatásával bevonult a nappaliba. Az ős és az eredeti Petrova tudta, hogy nem fogják hagyni, hogy a vörös hajú nő bánatában leigya magát, de egy pohár azért még igazán belefért, ha sokkal több nem is.

Kol és Damon az ős szobájában értek. Kol egyből a gardróbjában kezdett kutakodni.

• Ha lehetne, ne csinálj úgy, mintha a szolgád lennék – hozta fel sérelmét Damon a lenti parancsoló hangnem miatt.
• Én így szoktam kezeli a barátaimat – válaszolta az ős vigyorogva.
• Most érezzem magam megtisztelve? – érdeklődte Damon szarkasztikusan. – Egyébként, ha a barátaidat így kezeled, nem akarom tudni milyen voltál régen a szolgákkal.
• Igen, érezd magad megtisztelve. Egyébként kedveltél, sőt szerintem imádtál volna – felelte rendíthetetlenül vigyorogva Kol.
• Jó, jó vettem – emelte fel a kezeit Damon megadóan jelezve, hogy az ős hagyja abba az önfényezést, mert egyszerűen borzalmas volt, meg persze kissé vicces. A maga meglehetősen ijesztően abszurd módján, de vicces.
• Mi sem tesz engem boldogabbá – bólogatta Kol derűsen, ugyanis látta mennyire kirázza a hideg Damont és ezért még jobban idegesítette a vámpírt. Mentségére legyen mondva, hogy szerette piszkálni a körülötte lévőket és nem csak az idősebb Salvatore-t tüntette ki ezzel a megtisztelőnek szánt piszkálódó figyelemmel. Igaz barátja már nagyon régen volt és ezért, mert nem is igazán emlékezett rá, hogy az milyen is tud lenni.
• Szóval miért is akartad, hogy idejöjjek? – kérdezte fogcsikorgatva Damon.
• Amit Rebekah tett az nem volt fair sem Nikével, sem veled szemben. Tudnod kell, hogy tudom nagyon elvetette a sulykot – közölte Kol immár komolyan. Tudta az idősebb Salvatore megérdemel, egy sajnálom szerű megállapítást. Ez pedig nála egyit merített ki, mivel azért mégsem fog Rebekah helyett bocsánatot kérni. Remélte Klaus arra fogja kötelezni húgukat, hogy kérjen bocsánatot nemcsak Nikétől – mivel azt Rebekah önmagától is megtenné – hanem Damontől is. Húga érzéseit ismerve a vámpír iránt teljesen bizonyos volt számára, hogy ez fájdalmasabb tanulság lenne a számára minden más egyéb büntetésnél. Vagy legalábbis nagyon közel állna a legrosszabbakhoz.
• Csak nem bocsánatot kérsz a nevében? – kérdezte kissé furcsán méregetve Damon az őst.
• Dehogy is – rázta meg a fejét Kol. Tagadva még csak a kérdés lehetőségét is, de tudta, hogy a vámpír megértette és csak azért kérdezte meg, mert hitetlenkedik. Amire amúgy meg is volt minden oka.
• Akkor megnyugodtam, mert tudod egy szörnyű pillanatig azt hittem, hogy elnézést fogsz kérni tőlem – gúnyolódott Damon. Egyébként felfogta, hogy az ős tényleg bocsánatot kért tőle, ő pedig ezzel azt mondta, hogy rá nem haragszik. Igaz már a burkolt megfogalmazástól is kirázta a hideg, sőt sokkal rosszabbul érezte magát, mint mikor Klaus tegnap megfenyegette. Tudta ez már kóros lehet. Rebekah azonban más kategóriába tartozott. Pedig régen azt hitte, hogy mindegyik ős ugyan olyan. Na jó, talán Elijah mindig is egy külön kategóriát képezett, de ez nem volt újdonság. Elvégre az a fickót soha nem lehetett rendes kihozni a sodrából – ő pedig aztán tényleg tudta, mert sokszor feszegette ennek határait -, vagy csak kivételes alkalmakkor. Ami körülbelül százévente egyszer esett meg, többször garantáltan nem. Klaus Damon szerint még mindig egy őrült hatalommániás hibrid volt, viszont látta rajta mennyire fontos neki Niké és ez - még akkor is, ha rohadtul nehéz volt elismerni - közös pont bennük. Viszont Kol úgymond barátsága bizarr volt. Most kezdte megérteni mit is érezhetett Ric mikor úgymond barátokká váltak.
• Válasz magadnak ruhát – tért ki a visszavágás elől az ős és a fürdőjébe vonult átöltözni. Damon végül vállat vont és napirendre tért a dolog felett. Elvégre nem akadhat fenn minden, csip-csup, kis apróságon, mert akkor folyton csak idegeskedne.

Niké beállt a zuhany alá és szinte már szokásává váltak szerint folyatta magára a meleg vizet. Annyira örült volna neki, ha a gondjait is ilyen könnyen el lehetne mosni, de sajnos nem így volt. Annak viszont örült, hogy teljesen meggyógyult, ebben nyilván igen sok köze volt Damon vérének a szervezetében. A vámpír véréről eszébe jutott, hogy ha ő meghalna, akkor vajon mi is belőle? Hibrid lenne, mint az apja, vagy maradna vérfarkas, mint ahogy az anyja volt régen. Utóbbi annyiban volt valószínű, hogy mivel látta Josht és a többi vérfarkast meghalni a következő telihold alkalmával minden bizonnyal ő is át fog változni. Nem tehetett róla, de ettől a lehetőségtől kirázta a hideg. Mivel nincs az az épeszű vérfarkas, aki boldogan várná azt, hogy a csontjai apró darabokra törjenek és végül, amikor a hold eléri a csúcspontját négy lábon üdvözölje a gonosz játékot űző égitestet. Nagyon nem vágyott erre, viszont semmit nem tudnak a következő teljesé vált holdfázisig. Legalábbis ő elvből tagadni próbálta az egészet, annak ellenére, hogy sajnos igencsak nagy volt ennek a valószínűsége. Talán megkérhetné a keresztapját, vagyis a nagyapját – még mindig igazán abszurd volt így gondolni az ő Nik bácsijára -, hogy még előtte változtassa őt át. Mindenesetre megfontolandó lehetőség volt annyi bizonyos. Mondjuk felötlött benne, hogy mi van akkor, ha a hibrid visszautasítja a kérést. Mivel annyira félti őt, hogy nem akarja majd átváltoztatni? Igaz ennek rögtön ellentmondott, mivel pont ő ne értené meg mennyire fájdalmas is az átváltozás? Átugrott a következő kérdésre inkább, hogy elterelje a gondolatait. Ez pedig nem volt más, minthogy vajon Bonnie miért is akarja megöletni őt? Mert lehet, hogy nem kedvelte őt a boszorkány, de ez nem ok arra, hogy vérengző vérfarkasok karmaiba lökje. Niké biztosra vette, hogy ennek valami köze van ahhoz, hogy az apukája utálja a boszorkányokat és ők sem vannak kimondottan oda érte, mint ahogy azt Robert is említette. A lány lemerte volna fogadni, hogy apja legjobb barátja nagyon is finoman fogalmazott az ellenszenv kapcsán, pedig aztán rá nem igazán jellemző az ilyesmi. Robert lehet, hogy egy végtelenül lusta dög volt – e felől egy percig sem kételkedett – viszont amikor harcra került a sor vagy csak szóba került, akkor az egész viselkedése teljesen megváltozott. Élénké vált, szint felüdülté, ami nem enyhén mondott ellent önön személyiségének. Végül is neki is kell valami hobbi, gondolta Niké és tudta, hogy Robertnek ez nem más, mint a vadászat. A férfit akarta felkeresni amikor Damon – teljesen véletlenül – elárulta neki, hogy az ősök úgy tudják az édesanyja meghalt. A lány első gondolata pedig az volt, hogy megkeresi Robertet mivel tudta, hogy segített volna neki megölni azokat, akik megtámadták és bántották az anyját. Ennek kapcsán eszébe jutott Rebekah, ezért gyorsan felöltözött és a szőke ős szobája felé sietett, hogy megnézze minden rendben van e vele.

Klaus erősen koncentrált arra, hogy meg tudja őrizni semleges arckifejezését. Azt sem tudta mit is kéne csinálni. Mindenesetre Elijah-nak igaz van, Rebekah-t le kell rendezni büntetés nélkül vagy legalábbis egy későbbi időpontra kell halasztani azt. Gyorsan felöltözött és után belépett húga szobájába és az ablakhoz sietett egy pillantásra sem méltatva ideiglenesen halott testvérét. Majd az ablakon bámult kifelé és idegesen beletúrt a hajába. Ez már nem állapot! Teljesen kikészült, holott csak annyit tudott meg, hogy van egy fia és egy unokája. Nagy ügy! Ezért sem értette miért is borult ki ettől az információtól. Mégis az egész mérhetetlenül kiborította őt, valamint Tatia jelenléte sem tett valami jót, sőt csak még rosszabbá tette az egész helyzetet. Annyi érzés kavargott benne. Eszébe jutott az bűvös „mi lett volna ha…” kezdetű mondat. Vagyis, ha régen hit volna Tatiának, akkor talán… talán összeházasodtak volna… lett volna több gyerekük is… boldogok lettek volna… Tehát, a lehetőségek nem voltak valami kecsegtetőek, vagyis az sem tudta hogyan kéne viselkednie. Ismerte Tristant és annak ellenéré, hogy jóval fiatalabbnak gondolta magánál soha nem ébredtek felé apai érzései. Remek barátok voltak, ezt bármikor és bárki előtt hajlandó volt elismerni. Na de, egy apa-gyerek kapcsolatban csak van még valami plusz is nem? Vagy az is ilyen baráti alapon működik? Sajnos ezt a hibrid még elképzelni sem tudta, mivel az a személy, akit ő még, régen az apjának hitt az soha nem viselkedett így vele, vagyis egyik testvérével sem viselkedet barátságosan és apához méltón. De ez most az ő szempontjából édes mindegy volt. Elvégre ki érdekel Mikael, amikor már a túlvilágon van - annak is remélhetőlegesen a pokoli oldalán -, azért amiért képes volt a tulajdon gyermekeit vámpírrá változtatni, utána pedig üldözni. Rebekah közben ébredezni kezdett.

• Niké? – kérdezte egyből aggódva a szőke ős, amint kinyitotta a szemeit. A keresztlánya, vagyis az unokája nevétől a hibrid kicsikét megenyhült. Igaz valóban csak egy kicsikét, mivel ezzel szemben az is eszébe jutott miért is volt halott egy kis ideig drága kishúga.
• Jól van, bár nem neked köszönhetően – felelte hidegen Klaus.
• Nik elismerem, hogy hibáztam, de Damon… - szólalt meg Rebekah könyörgően és éppen fejtette volna ki miért is tette az amit, ám testvére leintette.
• Rebekah mondtam, hogy Damon nem érdekel és attól, hogy ő hibát követett el - állításod szerint - attól még én rád vagyok mérges, mert te tetted azt, amit senkinek még neked sem vagyok hajlandó elnézni – figyelmeztette húgát Klaus. Tudta, hogy ennyi erővel Damont is megölhette volna és tényleg kezdte érdekelni mit is csinált a vámpír amitől Rebekah egyből meg akarta ölni, de Damonnel már tisztázták a dolgokat. Tisztán és érthetően elmondta a vámpírnak, hogy mit is vár el tőle, valamint a lehetséges súlyos következményeket is felsorolta – azt az egyet, ami a halállal volt egyenlő – szóval ő merőben más lapra tartozott, mint húga.
• Tudom, hogy hibáztam, de csak Niké érdekében tettem – állította csökönyös elszántsággal Rebekah. Nem értette kedvenc testvére miért nem akarja elfogadni az indokait és miért enged meg ilyesmit Damonnek.
• Az a szerencséd, hogy most nem érek rá a mentegetőzésedet végighallgatni ugyanis Emma és Niké nagyanyja megérkeztek, az általuk közölt információk alapján most szükségünk van rád, ezért nem mész kényszer pihenőre… – fejtette ki a hibrid, ám még nem állt szándékában előhozakodni azzal, hogy Niké nagyanyja nem más, mint Tatia.
• Köszönöm Nik – hálálkodott Rebekah félbeszakítva bátyját.
• …viszont és ezt jól vésd az eszedbe, még egy hiba és fele ennyire sem leszek meg bocsátó az irányodba – fejezte be kíméletlenül Klaus.
• Akkor lemehetek megismerni Emmát? – kérdezte félénken Rebekah.
• Lenne itt még valami Rebekah – fonta össze a mellkasa előtt a karjait a hibrid. Úgy gondolta, akkor inkább mégis most mondja el az egész Tatiá-s sztorit húgának, mielőtt az eredeti Petrovát meglátva újabb jelentett rendezne.
• Lemaradtál a műsorról húgocskám, de ne aggódj, úgy hiszem, hogy bőven lesz még mókában részünk, ha Caroline-ék ideérnek – szlalomozott be a szobába Kol arcán hatalmas vigyorral.
• Miről beszélsz? – kérdezte összezavarodva a szőke hajú ős.
• Mint ahogy azt Klaus mondta, amíg te a megérdemelt pihenésedet töltötted megérkezet Emma és Niké nagyanyja – fejtegette ki vidáman Kol.
• Miért hangoztatjátok ennyire Niké nagyanyját? – kérdezte Rebekah értetlenkedve, mert megértette a célzást csak az okát még nem tudta.
• Legyen meglepetés – fordult csillogó szemekkel bátyjuk felé Kol.
• Nem, Kol, most nem – rázta meg a fejét bosszankodva Klaus. Nem örült neki, hogy öccse félbeszakította a nagy leszidást, de megértette őt. Látta Kol szemeiben, hogy ő szerinte Rebekah nem a megfelelő büntetést kapta, de ebben a helyzetben most nem lehetnek válogatósak.
• Jó, de csak azért, mert te nyerted a nap leszúrását – fordult húga felé Kol gúnyosan, majd sarkon fordult és lefelé vette az irányt, mert hallotta, hogy autók állnak meg a ház előtt és szerette volna ő maga fogadni Caroline-t.

Niké és Kol a folyosón találkoztak össze az ős pedig vidáman átkarolta a lány vállát és megfordította őt, hogy együtt induljanak le a nappaliba és fogadni a vendégeket.

• Rebekáh-val szerettem volna beszélni – motyogta Niké, de ment amerre az ős irányította.
• Ő most éppen Klausszal társalog – legyintett Kol, jelezve, hogy ostobaság az egész és nem érdemes most odamennie.
• Ugye nem fogja bántani őt? – kérdezte aggódva a lány.
• Nem, a hírek úgyis eléggé le fogják sokkolni Rebekáh-t ahhoz, hogy teljesen kiakadjon – vigyorodott el az ős. Ekkor csengettek. Kol pedig sebesen lesuhant a lépcsőn, Niké pedig a maga emberi tempójában követte. A nappaliban a kanapén foglalt helyet Tatia és Emma, mögöttük Elijah álldogált. Damon a lány mellé lépett kezében a pohár whiskyével, mivel Elijah megkínálta őt, az idősebb Salvatore pedig nem utasította vissza a nagylelkű ajánlatott. Niké háttal voltak a nappalinak és a belépőknek is, így zavartalanul vette el egy pillanatra az alkoholos italt és miután kortyolt egy jó nagyon belőle – csak támogatás gyanánt – vissza is adta a vámpírnak. Aki komolyan nézett a lányra, de egyébként nem zavarta a dolog. A Mikaelsson villába ez idő alatt besereglett a kis csapat. Élükön Caroline, utána Liz, Ric, Elena és Jeremy, a sort pedig Stefan zárta. Egyébként olyan érzése támadt tőlük a rájuk tekintőnek, mintha most jöttek volna egy vesztes csatából, ami bizonyos szinten így is volt. Csatát vesztettek az egyik barátjuk jóérzésével szemben, ami nem volt éppenséggel kellemes.
• Figyelj – súgta Damon közvetlen közelről Niké fülébe. Amikor ugyanis a kis csapat meglátta Emmáékat, különösen Tatiát mindannyian szinte egy emberként és nevetségesen egyszerre dermedtek le.
• Katherine mit keres itt? – fordult sarkon azonnal Caroline, aki éppen Niké felé közeledett kitárt karokkal, hogy megölelje barátnőjét és a mozdulat félúton megszakadt. A követelődzően számon kérő kérdését közvetlen közelről Kol fejéhez vágta, aki csak mindentudóan rávigyorgott a szőke hajú vámpírlányra. Elenán remegés futott végig és szinte azon nyomban megfogta Stefan karját és úgy nézett ki a mai nap már nem is igen fog vérhez jutni a fiatalabb Salvatore hasonmás által szorított testrésze. Jeremy és Ric a hasonmás elé álltak védelmezően. Liz lány mellett nézett kérdőn Damonre, hátha legjobb barátja felvilágosítást tud adni neki a hirtelen feszültség okáról. Aki egyébként még pár pillanatig élvezte barátai lesokkolódott pillantását.
• Szöszi, nem igaz, hogy ennyire vak vagy és nem veszed észre – vágta oda a szőke vámpírlánynak Damon. Mivel egyrészt Tatiának rövid volt a haja, másrészt, bár első pillantás valóban összetévesztő hatású volt, de a második, vagy a harmadik már nem.
• Mégis miről beszélsz Damon? – kérdezte reszketeg hangon Elena.
• Én nem Katerina vagyok – állt fel tétován Tatia és nem tudta mit is kéne most csinálnia. Tristan nyilván tudta volna, mivel apja határozott személyiségét örökölte, de az eredeti Petrova így csak félénken nézett lányának leszármazottjára. Elena is látta ezt a pillantást és nem volt nehéz rájönnie, hogy az Elijah mellett álló nő nem Katherine. Ennek oka pedig az volt, hogy Katherine legyen bármennyire is jó színész ennyi félékséget még ő sem tudna összehozni, bárhogyan is próbálkozzon.
• Tatia – suttogta a felismeréstől elfúlóan a hasonmás. A vele érkezettek is a nőre néztek és, bár nehezükre esett ők is kezdték észrevenni a különbségeket.
• Sajnálom, hogy a szüleid temetésén nem lehettem itt. Isobell megkért rá, hogy ne tegyem meg, mert szerette volna, ha még egy ideig legalább normális életet tudsz élni – szabadkozta Tatia és óvatosan megközelítette Elenát. – Már ha Mystic Fallsban van olyan, hogy normális élet – sóhajtotta az eredeti Petrova fáradtan.
• Te ismerted Isobelt? – kérdezte Elena érdeklődve mindig is többet szeretett volna megtudni a szülőanyjáról, még abból az időből, amikor ember volt. Feléledt benne a remény, hogy talán az őse tud róla mesélni neki.
• Persze, hogy ismertem – nézett rá homlok ráncolva Tatia. Stefan ismerte ezt a gesztust szerelme szokta ezt csinálni, ha egy kérdés zavarba ejti. Ezzel egy időben eszébe jutott, hogy Nikétől is gyakran látta ezt. Különös. – Ha szeretnéd, mesélhetek neked a gyerekkoráról – motyogta félénken.
• Tényleg? – kérdezte hasonló stílusban Elena.
• Mint a sziámi ikrek – súgta Damon Niké fülébe, aki majdnem elmosolyodott a vámpír megjegyzésétől. De csak majdnem, elvégre nem lett volna valami kedves, ha egy vigyorgásával elrontja az összképet, bár az ő hangulatán sokat dobott.
• Most, hogy ilyen jól megismerkedtettek szerintem rá is térhetnénk a tárgyra – szólalt meg hűvösen Klaus és elviharozott a teljesen ledermedt Tatia mellett. Rebekah duzzogva és – mint ahogy az Kol előre megjósolta – meglehetősen sokkosan követte legidősebb testvérét. Caroline megkönnyebbülten megölelte Nikét, valamint Elena is, így tett, amitől a lány kissé meglepődött, de jól esett neki. Stefan közben vetett egy kérdő pillantást bátyjára, aki megvonta a vállát jelezve, ezzel, hogy nem történt semmi említésre méltó, vagy ha mégis akkor arról még nem kívánja tájékoztatni öcsét. A fiatalabb Salvatore sejtette, hogy inkább utóbbiról van szó.

Tatia visszaült Emma mellé a kanapéra. Elijah továbbra is mögöttük áll, kezeivel a kanapé háttámlájára támaszkodva. Elena, Liz és Caroline ültek a másik kanapéra ő mögöttük Stefan, Ric és Jeremy kerültek. Klaus a kandallónak támaszkodott mellette a két oldalán Rebekah és Kol helyezkedtek el. Niké és Damon pedig ismét a falat támasztották, így mindenkire rálátást nyertek. Egyébként csak a vámpír dőlt a falnak, mivel a lány Damon mellkasának dőlt és újra a karjait fogta. Ezt látva Caroline sejteni kezdte, hogy Kol mire is célzott azzal, hogy csak akkor tudja adni az idősebb Salvatore-t, ha barátnője még a mai nap el fogja engedni. A kölcsönös bemutatkozás után meglehetősen kínosan hosszúra nyúlt a csönd, amit valahogy senkinek nem akaródzott megtörni.

• Hogy élted túl a vérfarkasok támadását? – kérdezte végül türelmét vesztve Caroline Emma felé fordulva, mert egyszerűen még egy perc és megbolondult volna ettől a síri csöndtől.
• Hibrid vagyok – mosolygott rá a szőke vámpírlányra. Liz diadalmasan elmosolyodott, mivel végül mégiscsak neki lett igaza.
• De az, hogy lehet? Elvégre az ősök azt gondolták, hogy meghaltál… – szólt közbe tétován Ric. Elijah összefonta a karjait a mellkasa előtt, ezzel jelezve, hogy ő nem így vélekedett erről.
• Mert nem Nik változtatott át hibriddé – közölte a számára nyilvánvalót Emma és gyöngéden lányra pillantott. A történelemtanár – majdnem mindenki mással egyetemben - követte ezt a tekintett, még azok is, akik tudták, hogy nem Niké volt az, aki hibriddé tette a nőt.
• Úgy érted…? – kerekedtek el Ric szemei döbbentében.
• Ric ez a feltételezés még Stefantól is abszurd lenne, nem hogy tőled. Kérlek, ne rombold le a felépített képet bennem, ami rólad szól – csóválta meg a fejét cinikusan Damon.
• Szóval nem Niké változtatott át? – sóhajtott fel kissé megkönnyebbülten Ric.
• Ha nem tűnt volna, fel még mindig ember vagyok – szólalt meg Niké fáradtan.
• Nem úgy gondoltam… természetesen semmi baj… csak… szóval sajnálom – hagyta inkább abba az összevissza beszédet Ric.
• Ez ám a kifejező készség Alaric, le vagyok nyűgözve – szólt közbe gúnyosan Rebekah, mivel valakin köszörülni kellett a nyelvét és a történelemtanár szinte önként jelentkezett erre a kiemelkedő posztra.
• A férjem változtatott át – válaszolt Emma hatalmas kékeszöld szemeivel egy pillanatra Tatiára, majd Klausra vetve, amit érdekes módon senki nem vett észre, mivel mindenki a saját gondolatiba merült.
• Ő nem halt meg? – kérdezte félénken Elena.
• A boszorkányok elfogták – lábadtak könnybe Emma szemei, Tatia vigasztalóan átkarolta, de neki is erre volt szüksége.
• Amivel rá is tértünk a ti ügyetekre a barátnőtök meg akarta öletni Nikét és nyilván titeket is – kapott a témán Klaus azon nyomban, ugyanis nem szerette volna, ha a csipet-csapat még a fontos információk megtudása előtt megtudja, hogy ki is neki Tristan, valamint Niké. Mivel egyébként sem volt semmi közük hozzá.

• Bonnie nem válaszol a hívásunkra – szólalt meg Caroline keserűen.
• Lehet, hogy bűntudata van – vetette fel Jeremy reménykedve.
• Olyan kis naiv, vagy Jer, de talán a korral ki fogod nőni… vagy nem – csóválta meg a fejét Kol. – Szerintem az az opció inkább egyezik, miszerint éppen most tervezi, hogyan is tehetne el titeket láb alól, ha már elsőre nem sikerült neki – egészítette ki mondandóját az ős könnyedén, de egyébként teljesen komolyan gondolta, amit mondott.
• Te nem ismered Bonnie-t – vágta Kolhoz mérgesen Jeremy, akinek szíve szerint továbbra is nehezére esett elhinni a boszorkánnyal kapcsolatos dolgot, viszont ennek ellenére az esze tudta, hogy igaz. Ám az más, ha valaki sejti vagy tudja, hogy mit is tett az egyik barátja és más az is, ha ezt fájdalmasan és nagyon is igazság hűen, kicsit sem finomkodva a fejéhez vágják.
• Ezzel nem vitatkozhatom, viszont ne csapjon be a látszat, mivel te sem ismered őt eléggé. Legalábbis a helyzet jelenlegi állása alapján nekem így tűnik – reagált le a Gilbert fiú hisztijét egyből Kol és mindenkit meglepve nyugodt maradt és nem nyomatékosította a szavat egy kis nyakszorongatással. Talán végre kezd felnőni, nézett rá öccsére Elijah meglehetősen büszkén a helyzet alakulásától függetlenül. – Vagyis én eddig úgy tudtam, hogy közelről ismered őt, úgy látszik tévedtem – közölte Kol célzatosan. Ezzel pedig szokása szerint újra elnyerte a Leggyerekesebb vámpír díjat. Mit is gondoltam, töprengett Elijah és megcsóválta a fejét. Öcse semmilyen okból nem lesz képes felnőni és normálisan viselkedni még akkor sem, ha a szükség úgy nem kívánja. És most láthatóan nem úgy kívánta.
• Kol! – szólalt meg Caroline méltatlanul felcsattanva. A kis csapat többi tagja szintén felháborodva az ősre pillantott. Tatia, inkább Emmával foglalkozott. Klausnak jobb dolga is volt, mintsem helyre tegye öcsét, főleg, mivel igaz volt. Rebekah továbbra is mérges volt és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy hangot adhasson véleményének. Damon türelmetlenül dobbolt ujjaival Niké derekén és kezdte nagyon unni azt a cirkuszt, amit a többiek rendeztek. A vörös hajú lány a vámpír karjáról, a türelmetlen ujjakra csúsztatta a kezét és gyengéden megszorította azokat.
• Caroline kérlek, te kértél meg tegnap arra, hogy legyek őszinte. Ezért igazán nem vádolhatsz engem, ha meg is teszem – mondta szőke vámpírlánynak tényközlően Kol. - Ti jöttetek hozzánk, azért, mert az egyik legjobb barátotok meg akarja öletni Nikét és minden bizonnyal minket, ebből következően pedig titeket is. Szerintem ezen a vonalon végighaladva igazán el kell tudnotok viselni egy kis szurkálódást – vont vállat az ős. Mielőtt vita kerekedhetett volna megszólalt Tatia mobilja. Sms-e érkezett.

„A Bennett lányt elvesztettem szem elől, mivel valaki megölt, és amikor magamhoz tértem már nem volt sehol. Sajnálom, Katherine”.

Ezzel egy időben a meglehetősen morcos Robert csörtet be a villába. Rebekah pedig egyből oda sietett hozzá. Lekevert egyet a – mint ahogy azt megtudta hibridnek –, és mintha mi sem lenne természetesebb visszasétált Klaus mellé sértett büszkeséggel.

• Mond, hogy a boszit a kocsidban hagytad – szólalt meg Klaus.
• Átkutattam egész Mystic Fallsot és sehol sincsen – felelte Robert mély lélegzetet véve és szemei sárgán villantak. Dühkitörése elkerülés érdekében lehunyta a szemeit és magában száztól kezdett visszafelé számolni. Bárki is mentette meg a boszorkányt pontosan tudta, hogy mit csinál és olyan útmutatással látta el a lányt, hogy az minden egyes nyomot eltűntet maga után. Robert több mint nyolcszáz éves pályafutása alatt csak akkor látott ilyet, amikor Tristan három évvel ezelőtt eltűnt. Ami garantáltan nem volt jó jel.
• Remek – nyilatkozta lekezelően Klaus. Agya egy hátsó zugában, tudta, hogy ha a férfi nem talált semmit, akkor a boszorkány tényleg felszívódott. Emlékezett rá, hogy Tristan autóbalesetekor ő is kereste a tetteseket, de a nyomok egyszerűen eltűntek. Már akkor is gyanús volt, viszont a teljesen összeégett testel nem tudott mit kezdeni, elvégre ez még az ő képességeit is meghaladta.
• Ne hibáztass engem – szólalt meg Robert keményen. Csak Tristantól tűrte el, hogy kioktassa. Tatia csak a fejéhez vágta a dolgokat, hogy észrevegye magát, de ez náluk már csak így ment. Nikének és Emmának is sok mindent elnézett, meg Rebekah pofonja felett is hajlandó volt szemet hunyni. Viszont Klaustól semmiképpen nem volt hajlandó eltűri ezt. Mert végül is milyen jogcímen tehetné meg ezt?
• Még nem is kezdtem hozzá – vágta rá Klaus. Elijah rájött, hogy most bátyja folytatja azt, amit öccse abbahagyott. Ric még soha nem látta dühösnek egykori tanárát és most nagyon meghökkent tőle. Damon csak egyetlen egyszer látta ilyennek, akkor, amikor a polgárháború alatt egy másik tábornok olyan területre akarta küldeni őket, amit az északiaké volt és a bevetés garantált kudarccal végződött volna. Az ezredese és a tábornoka, vagyis Robert és - nyilvánvalóan - Tristan teljesen kikeltek magukból. Utána valamiért csak a felső vezetés adott nekik parancsot.
• Klaus, nincs jogod Robertet hibáztatni – kelt rögtön fia legjobb barátjának a védelmére Tatia. Ilyenkor, ha valamelyik szeretéről volt szó, akkor félretett mindenféle félénkséget és robbant. A többiek egyikről a másikra nézett és nem tudták, hogy mit is csinálniuk.
• Csak nem te is felszólaltál, Tatia? Ha már itt tartunk, mi jogon vonsz kérdőre engem azzal kapcsolatban, hogy mit is teszek? – termet mérgesen az eredeti Petrova előtt a hibrid.
• Tristan az én fiam, Robert pedig az ő hibridje nem a tiéd – vágta Klaushoz indulatosan a szavakat Tatia. Elijah egy nehéz sóhajjal lépett közelebb hozzájuk, ahogy Emma is.
• És mint ahogy azt voltál szíves röpke másfél órával ezelőtt közölni az enyém is! – reagált le egyből Klaus, már az sem érdekelte, hogy nem akarta, hogy a csipet-csapat megtudja azt, amiről ő is csak most szerzett tudomást. Egyszerűen csak ki akarta adni magából a sok felgyülemlett feszültséget és egy vita pont megfelelő volt ebben a helyzetben. Elena és Caroline eltátották a szájukat döbbentükben. Stefan egyből bátyjára, majd róla Nikére kapta a tekintetét. Ric meglepetésében csak pislogni tudott. Jeremy összeráncolta a szemöldökét. Liz is hitetetlenül nézett egyikről a másikra, mert ezt még ő sem gondolta volna, még a hibrides felvetése kapcsán sem.
• Most nem érünk rá a kicsinyes veszekedésetekre! – szólt rájuk Emma méltatlankodva.
• Anyának igaza van. Azt hittem most mindenki elmondja, amit tud. Utána együtt kitalálunk valamit arról, hogy hol is lehet apa és kitalálunk egy tervet, mivel meg szeretnénk menteni őt. Vagyis én eddig ezt hittem – közölte Niké halkan, ám mindenki hallotta. Tatia elszégyellte magát, ahogy Klaus is, de ő az eredeti Petrovával ellentétben nagyon jól leplezte ezt. – Tudjátok mit? Szóljatok, ha tudtok normálisan viselkedni egymással és legfőképpen kibírjátok veszekedés nélkül. Betelt a pohár, ha keresnétek, megtaláltok, de tényleg csak akkor gyertek, ha felnőtt emberek módjára tudtok viselkedni, viszont ha ez nem megy, akkor legyetek szívesek békén hagyni engem, mert elegem van – vágta még hozzájuk indulatosan ultimátumát és sarkon fordulva elhagyta a villát. Damon szinte észrevétlenül surrant utána.
• Egy fuvart esetleg? – kérdezte Damon a kocsijának támaszkodó Nikét.
• Csak ha nem zavarok – nézett fel kékeszöld szemeivel a hipnotikus kék szemekbe a lány. A kifakadás nagyon jól esett neki, akkor is, ha egy kicsit túlzásba esett. Úgy gondolta csak azért is elmegy a villából, mint ahogy azt eltervezte és remélte Damon megengedi, hogy nála húzza meg magát.
• Engem ugyan nem – vont vállat a vámpír, ezzel is beleegyezve, hogy a lány nála maradhat. Mindketten beszálltak a Mustangba, hogy aztán Salvatore panzió felé vegyék az irányt.