12. fejezet

Szövetség a közös ellenség ellen

„Ne felejtsd el, hogy egy bizonyos ponton az ellenségeid a szövetségeseiddé válhatnak. Az élet már csak ilyen.” Christopher Paolini

Damon leparkolt a Mikaelsson villa előtt, ami előtt már ott állt Liz kocsija. Az eső meg még mindig úgy szakadt, mint soha nem akarna elállni. Ha nem lettek volna bekapcsolva a villa – talán kissé hivalkodó fényei – akkor Niké biztosra vette, hogy még ilyen közelségből sem látta volna az ajtót, sőt a mellettük lévő autót is csak alig. Pedig csak pár méterre voltak mindkettőtől.

• Vajon mit kereshet itt Liz? - érdeklődte Niké Caroline anyukájának autójára pillantva.
• Ezt csak akkor tudjuk meg, ha bemegyünk – válaszolta Damon. Nem tetszett neki, hogy Liz itt van. Nem tudta eldöntetni, hogy azért, mert ez az ősöknél vagy pedig azért, mert minden bizonnyal újabb gyilkosság történt a környéken. Egyik sem tűnt nagyon jó eshetőségnek.

• Szeretnél bejönni? - kérdezte Niké most már az előttük lévő épületet szemlélve. Az előbb úgy látta mintha a nappali függönye meglebbent volna. De lehet, hogy csak képzelődött. Na persze. A lány magában hajlandó volt elismerte, hogy amikor dühös, akkor általában hajlamos az iróniára.
• Behívsz? - kérdezte féloldalas mosolyra húzva ajakit Damon. Tudta, hogy nem kell engedélyt kérni, ahogy a lány is tisztában volt ezzel. A vámpír azonban - önmagát is meglepve vele – megpróbálta jobb kedvre deríteni a mellette ülőt.
• Ha akarsz, bejöhetsz – válaszolt Niké halványan elmosolyodva. Ideges volt Josh miatt, nem tudta miért van itt náluk Caroline anyukája és ráadásnak érezte, hogy elkezd fájni a feje. Ami intő jel volt arra nézve, mely szerint minden bizonnyal megfázott. Legszívesebben lefeküdt volna aludni azonban addig nem akart ágyba kerülni még meg nem oldódik ez a tarthatatlan állapot.
• Végül is miért is ne? - kérdezte a vámpír. Valójában csak beszélni akart a szintén itt tartózkodó Lizzel. Bár az sem volt egy utolsó szempont mely szerint ez által többet lehet Nikével, amivel tuti felbosszantja Rebekáh-t. Lehet, hogy kissé gyerek volt, de szerette piszkálni az ősöket.
• Akkor menjünk be – ajánlotta Niké, ám nem mozdult, ahogy a mellett ülő Damon sem.
• Gyerünk mielőtt Szösziegy kivetődik az ablakon – vigyorodott el végül a vámpír.
• Ezzel csak olajat öntesz a tűzre – jegyezte meg Niké, arra célozva, hogy a szőke ős nem igazán örül Damon új kelettű becézésének.
• Tudom – szélesedett ki a vigyor a vámpír arcán. Niké fejcsóválva kiszállt a kocsiból és a ház felé vette az irányt. Damon követte őt.

• Jó estét emberek! - köszöntötte a nappaliban lévő ősöket és Lizt Damon. A seriff Klausszal és Elijah-val beszélgetett a nappali másik végében, még Rebekah éppen öcséből próbált információt kicsikarni arról, hogy Niké, hogy viseli a dolgot, mivel ő még reggel óta nem találkozott vele.
• Sziasztok! – motyogta Niké összevont szemöldökkel. A táskáját az asztalra tette, majd letelepedett a kanapén elterpeszkedő Kol mellé.
• Nem mondhatnám, hogy szívesen látott vendég vagy – jegyezte meg Rebekah szavait egyértelműen a vámpírnak címezve.
• Nem is téged jöttelek meglátogatni – reagálta le Damon.
• Akkor is tudd, hogy számodra kívül tágasabb – vágta rá Rebekah.
• Most Niké meghívott, szóval én itt vendég vagyok, vagyis, te nem dobhatsz ki – tárta szét a karjait a vámpír. Kol felröhögött húga és Damon veszekedését hallva mire mindkét fél morcos pillantást lövellt felé.
• Nyugodj meg Rebekah, hallottad Damont és tudod, hogy igaza van – mondta Kol vigyorogva.
• Te kiállsz mellette? Elástátok a csatabárdot és most vígan barátkoztok? - nézett testvérére és a vámpírra gyanakodva Rebekah.
• Nem tudom, miről beszélsz Rebekah. Lehetséges, hogy Matt-el való találkozgatás az agyadra ment – felelte Kol ártatlanul.
• Kol! - csendült fel Elijah rosszalló hangja a szoba másik feléből. Öccse megforgatta a szemeit és elhallgatott. Igaz vigyorogva nézett rá durcás húgára. Azért ezt a kis örömöt senki ne vegye el tőle.
• Mit történt? - kérdezte Niké és érdeklődve fordult a vigyorgó Kol felé, akinek erre meg kellett erőltetnie magát, hogy megőrizze vidám arcvonásait.
• Megint történt egy betörés – mondta végül egy kis komolyságot erőltetve magára.
• Gondolom történt egy gyilkosság is vagy tévedek? - kérdezte Niké sóhajtva.
• Nem tévedsz – felelte ajak biggyesztve Rebekah és leült a lány mellé, hogy vigasztalóan átkarolja őt.
• A seriff felvette azt a lehetőséget, hogy fantomképet csináltat veled róla – mormolta Kol. Damon mivel úgy látta, hogy Niké nagyjából jó kezekben van, csatlakozott a másik két őshöz és Lizhez.
• Értem – felelte Niké homlok ráncolva.
• Le tudod rajzolni? - kérdezte Kol és kissé pocsékul érezte magát, hogy fel kellett tenni ezt a kérdést. Igaz Klaus felvetett már egy vázlatos képet a vérfarkasok vezetőjéről, ám az akkor is egy három évvel ezelőtti arc alapján készült és lehet, hogy már nem megfelelő.
• Azt hiszem igen – felelte bizonytalanul Niké. - Egyébként Stefan látta őt a Grillben – mormolta mellékesen.
• Te is láttad? Ugye nem bántott? – kérdezte Rebekah. – Megölöm Damont - vágta rá meglehetősen dühösen Rebekah.
• Rebekah, nyugodj meg. Minden rendben van – csitította a szőke őst Niké. Kol összevont szemöldökkel nézet a lányra. Nem tudta eldöntetni, hogy most van e oka neki is aggódni, avagy hagyja rá az egész érzelgős részt húgára. Aki még mindig dúlt-fúlt. Rebekah éppen azon gondolkozott miszerint odasiet az idősebb Salvatore-hoz és jól megszorongatja a nyakát, de ezt az „élvezetet” legidősebb testvére már elhappolta előle.

• Csak egy jó okot mondj nekem arra, hogy miért is ne öljelek meg itt helyben – morogta mérgesen a hibrid. Aki a nyakánál fogva a falhoz szorította Damont, még a másik kezével a vámpír szívét szorongatta. Liz aggódva nézte, ahogy az egyik legjobb barátjával ezt teszik és nem tudta mit is csinálhatna pontosan, így Elijah-hoz fordult, aki magában azon vacillált, hogy segítsen e a vámpírnak vagy hagyja testvére kitörje a nyakát. Hátha abból majd tanul valamit. Mert azt ő sem, hagyta volna, hogy a hibrid felindultságában megölje az idősebb Salvatore-t.
• Nik bácsi – futott oda hozzájuk Niké és aggódva a hibrid azon karjára tette a kezét ami Damon szívét szorította. Ma ígérte meg Stefannak, hogy nem esik baja a testvérének erre már rögtön ilyen szituáció alakul ki. Klaus közben, bár nem nézett keresztlányára erősen figyelt rá. Damon pont azzal volt elfogadva, hogy megpróbáljon levegőt kapni.
• Nem figyelt rád eléggé – morogta a hibrid.
• Ez nem igaz. Damon nem tehet arról, hogy a Grillben nem vettük észre Josh-t – mormolta Niké szelíden.
• Stefan viszont látta – szorította még erősebben a vámpír nyakát és szívét is Klaus.
• Igen látta, de ő meg nem tudott róla. Megtennéd, hogy elengeded? - kérdezte Niké továbbra is olyan hangszínt megütve, amivel megtudja nyugtatni meglehetősen felindult állapotban lévő keresztapját.
• Tudom, hogy később meg fogom bánni, de most tűnj a szemem elől– sziszegte Damon arcába Klaus, majd egy hirtelen mozdulattal eleget tett keresztlánya kérésének és életben hagyta a vámpírt. Niké átvetette Damon egyik karját a saját vállán és segített felállni a vámpírnak.
• Várj, én is segítek – ajánlotta aggódva Liz és Damon szabad karját ő is átvette a saját vállán. Niké és a seriff együttes erővel kitámogatták a vámpírt a kocsijáig. Kol a bejárati ajtónak támaszkodott és onnan nézte őket, mielőtt még Rebekah őt kezdi hibáztatni az egészért. Tudta, hogy ezt úgysem tudja elnapolni, de azért remek lett volna, ha nem őt hibáztatja. Elvégre most nem csinált semmit.
• Egyedül is haza találok – mondta kissé rekedten Damon a kocsijában ülve.
• Én azért a kocsimmal elkísérlek a panzóig – szögezte le Liz biztos ami biztos alapon.
• Köszönöm Liz – hálálkodott a seriffnek Niké, aki mosolyogva biccentett a lány felé és a saját autójához sétált. - Nem hiszem, hogy holnap eltudok menni iskolába. De te eljöhetsz hozzánk már, ha még egyáltalán mindennek ellenére továbbra is velem akarsz maradni – nézett bele félénken az esőben is jól kivehetően kék szemekbe.
• Akkor holnap – préselt ki magából egy vigyort Damon és lehúzta magához Nikét egy csókra. Nem a lányra volt dühös, hanem Klausra. Már megint megpróbált tönkre tenni, de ő azért sem fog meghátrálni történjék bármi. Nem mond le csak azért Nikéről… vagyis a tervéről, mert a keresztapja az aki. Elvégre ő Damon Salvatore, akinek nincs lehetetlen.
• Holnap – mosolygott rá a vámpírra Niké, aki biccentett és utána Kol mellé állva a teraszra megvárta még Damon és Liz kocsija eltűnik az esőben.

• Gyere, menjünk be, nehogy Rebekah azért is engem hibáztasson, mert náthás leszel – szólalt meg Kol. A válasz két tüsszentés volt. - Azt hiszem ez megfelelt egy freudi elszólásnak is – csóválta meg a fejét az ős.
• Én is attól tartok – felelte szipogva Niké és a farmerja zsebéből elővett egy papír zsebkendőt, amibe kifújta az orrát. - Azt hiszem, felmegyek és veszek egy forró fürdőt – sóhajtotta a lány. A lépcső alján Klaus állt és nagyon aggódónak látszott.
• Ami az előbb történt... – szólalt meg Klaus meglehetősen óvatosan.
• Tudom miért tetted – szakította félbe keresztapja mondatát Niké. Tényleg tudta miért cselekedet a hibrid, úgy ahogy és már az is nagydolog volt, hogy végül megkímélte Damon életét.
• Minden rendben? – tette keresztlánya karjára a kezét a hibrid.
• Igen, persze – válaszolta Niké. - Most viszont fel szeretnék menni fürdeni – tette még hozzá a lány és rámosolygott a hibridre ezzel is azt mutatva, hogy valóban minden rendben. Klaus meglehetősen erőltetten visszamosolygott rá, mivel tudta akkor lesz újra minden normális – már amennyire náluk bármi is az lehet -, ha végre egyszer és mindenkorra megöli Josh-t és a kis szedett vetett bandáját. Niké a szobájába érve bement a fürdőszobájába és a forró fürdő helyett inkább egy zuhany mellett döntött. Levetkőzött és bált a zuhany alá és pár percig élvezte, ahogy a meleg víz körülöleli. Egyik része tudni akarta mi történt a legújabb betörés helyszínén, a másik viszont egyáltalán nem volt rá kíváncsi. Ugyanis sejtette, hogy Josh biztos egy újabb célzatos üzenettel állt elő. Niké tudta, hogy már hónapok óta látszott rajta, hogy ódzkodott a közelében lenni. Nem a fenyegetőzés zavarta, hanem maga a vérfarkas viselkedése. Annyira birtokolni akarta őt, mintha csak egy tárgy volna, ő pedig egyszerűen szinte megfulladt a közelében. Josh minden áron azt akarta, hogy a társa legyen, de oly módon miszerint minden parancsának engedelmeskednie kellett volna. Hatalmat akart gyakorolni fölötte. Ezt pedig Niké nem hagyhatta. Akkor, amikor meglőtte látta rajta, a szemeiben, hogy, mintha valami egyszerűen elpattant volna a vérfarkasban. Ő az apjától tanultak alapján védekezett. Na jó, ha az apjától tanultak szerint tette volna, akkor még az előtt lelövi Josh-t, mielőtt az akár csak hozzá érhetet volna. Néha annyira hiányzott neki az apja. Ő mindig megértette őt. Igaz az anyukája is, de valahogy már nem volt ugyan az. Mivel az anyja, az apja halála után olyan volt, mint aki már nem teljesen ugyan az, aki elvesztette az egyik felét. Emlékezett arra, amikor az apja megtanította lőni és Robert bácsikájával – aki az apja legjobb barátja volt – segítettek neki egy-két harcművészeti fogást is elsajátítani. Igaz Robert folyton folyvást elaludt, vagy csak a kerti hintáról fekve lustán nézte őket. Ő sem és az apja sem habozott volna egy pillanatig sem, az anyjával ellentétben. Igaz Robert minden lustasága ellenére nagyon óvatos volt. Annyira hiányzott neki Boston és, hogy minden olyan legyen, mint régen. Azt akarta, hogy otthon legyen a szüleivel és, hogy Klaus vagy Elijah néha meglátogassa őket. Niké tudata egy hátsó zugában tudta előbb utóbb el kell fogadni azt, hogy Mystic Falls az új otthona. Az ősök segítségével lassan sikerült is. Mégis nem adhatta fel az anyja keresését. Egyszerűen nem volt rá képes. Remélte eddig számára még ismeretlen nagyanyja többet tud, majd segíteni. Nem tudta, hogy adhatná ezt az ősök tudtára ezt az egészet. De végül úgy döntött az lesz a legjobb, ha akkor mondja meg nekik, amikor már itt lesz. Lehet, hogy ez kicsit gyáva dolog, de tudta egy Katherine által adott üzenet még nem volt száz százalékig garantált. Még ezeket végig gondolta szinte elfogyasztotta az összes meleg vizet. Gyorsan megtörülközött és felvette a szokásos kinyúlt póló, szabadidőnadrág szettet. Azért szokott át erre a viseletre, mert a legtöbb hálóingje nem takarta el a vállán lévő sebhelyet. Akármennyire is próbálta elnyomni magában a vérfarkassal történteket egyszerűen szégyellte azt a harapásnyomot.

Pár órával később Kol kopogatott Niké szobájában ajtaján.

• Szabad – mormolta az ágyában rajzolgató lány. Tudta bárki akar is bejönni hozzá úgyis meghallja.

• Nem baj, ha bejövök vagy éppen csicsikálni készülsz? - kérdezte viccelődve az ős.
• Ha baj lett volna, akkor nem hívlak be – felelte Niké és kifújta az orrát.
• Egyébként békés szándékkel jöttem. Hoztam egy bögre most készült teát. Elijah készítette, mert a földszinten lehetett hallani, hogy folyton össze-vissza tüsszentesz – magyarázta Kol közben leült a lány mellé, hátát az ágytámlának vetve és átnyújtotta a kezében tartott italt Nikének. Aki letett az éjjeliszekrényre a mappáját a rajzzal együtt és elfogadta a felé nyújtott bögrét.
• Köszönöm – motyogta jólesően belélegezve a felszálló meleg teaillatot.
• Egyébként nem mintha panaszkodni akarnék, de már hajnali három óra van. Nem kéne netalántán aludnod? - érdeklődte Kol.
• Nem tudok – rázta meg a fejét Niké.
• Inkább nem akarsz – javította ki őt az ős lágyan. A lány pedig egyetértése jeléül hallgatott. - Elkészült a rajz? - hajolt át Niké válla felett Kol és felemelte a rajzot. Tudta ugyanis, hogy terelnie kell a beszélgetést.
• Remélem ez a segítségetekre lesz – mormolta a lány.
• Szerintem biztosan – válaszolta Kol és összehajtogatva a nadrágja zsebébe csúsztatta a papírt.
• Nem kéne aludnod? - kérdezte érdeklődve Niké.
• Nem vagyok álmos. Egyébként lent fontos stratégiai megbeszélés folyik – fordította a plafon felé a tekintetét Kol jelezve, hogy semmi fontos nem történik lent, csak annyi, hogy Klaus osztogatja szinte magánkívül a parancsokat arra vonatkozóan, ami által remélhetőleg minél előbb megtalálják a vérfarkasokat.
• Értem – felelte Niké. Nem akarta, hogy az ő védelme érdekében mások haljanak meg. De nem tudta, hogy vethetné fel a dolgot.
• Ha szeretnéd Kol bácsi vállára dőlve szunyókálhatsz egy kicsit nem fogom zokon venni – vigyorgott rá a lányra az ős. De amúgy komolyan beszélt, látta Nikén, hogy majd leragadnak a szemei mégis próbál ébren maradni. A lány végül tényleg Kol vállára hajtotta a fejét. Pár percig csöndben üldögéltek.
• Én is meg tudnám ölni – törte meg a csendet Niké fáradtan.
• Tényleg? Megnézném, de egyébként a társaival körülvéve már nem lenne ilyen egyszerű – válaszolta Kol.
• Szuper nagybácsi vagy – tért át egy másik témára Niké.
• Kösz, igyekszik az ember vagyis az ősvámpír – ragyogott fel Kol tekintette és ezzel együtt hatalmas vigyor terült szét az arcán.
• Itt maradsz? - kérdezte alig hallhatóan Niké.
• Persze, hogy maradok. Elvégre ez a szuper nagybácsik dolga – válaszolta Kol kedvesen.
• Hiányzik anya – fúrta fejét az ős vállába Niké.
• Ha életben van, hidd el nekem, hogy Elijah meg fogja találni – simogatta meg a lány haját Kol. - Most viszont aludj egy kicsit mielőtt összeesel a fáradságtól. Kol szuper nagybácsi itt marad és vigyáz rád. Nem eshet bántódásod – mondta megnyugtatóan Nikének. Aki körülbelül fél órával később tudott csak elaludni. Mikor ez megtörtént Klaus lépett a szobába öccse szó nélkül adta át neki a zsebében elhelyezett képet.
• Maradj itt vele, ha lehetséges – mondta Klaus és bár kérdésnek hangzott valójában kijelentés volt.
• Ezt parancs nélkül is megteszem – mondta bátyjának kissé dühösen Kol.
• Helyes – válaszolt a hibrid, majd miután megsimogatta keresztlánya haját távozott a szobából.

Caroline, Stefan, Ric és Damon érkezett meg a nap első sugarával a Mikaelsson villa elé. Elena és Jeremy maradtak a Gilbert házban farkasölő sisakvirággal felfegyverkezve, lévén, hogy minden eshetőségre készülniük kell. A szőke vámpírlány kopogtatott a bejárati ajtón, amit Elijah nyitott ki.

• Örülök, hogy eljöttetek – üdvözölte őket udvariasan az ős és szélesre tárta az ajtót ezzel is jelezve, hogy fáradjanak beljebb.
• A vérfarkasok nemcsak titeket veszélyeztetnek – közölte gúnyosan Damon.
• Damon az lesz a legjobb, ha te inkább felmész Nikéhez – jegyezte meg Elijah nyugodtan. Mivel tudta, hogy Rebekah vagy Klaus nem fogják tudni megállni és a végén még kitörik a vámpír nyakát, ami most nem lenne jó ötlet. Révén, hogy Eljah és Kol őt javasolta Niké megvédésére. Klaus csak úgy volt hajlandó elfogadni, ha valaki más is itt marad. A választás Ricre esett. Ezért is hívták őt. Stefan Klausnak fog segíteni, még Caroline önszántából jött.
• Nekem tökéletes – emelte fel megadóan a kezeit Damon és felfelé vette az irányt. Niké szobájában ott találta a lányt és Kolt. Utóbbi Nikét magához ölelve gondolkozott.
• Látom eljöttél – vigyorodott el az ős amint megpillantotta a vámpírt.
• Tudod, hogy van. Szolgálunk és védünk – vont vállat Damon.
• Igen, hogyne – válaszolta Kol és felállt. Gondosan betakarta az esőben álldogálástól megfázott és ettől belázasodott unokahúgát.
• Mióta lázas? – kérdezte Damon Niké homlokához érve ami tűzforró volt.
• Úgy egy órája.
• Adtatok neki valamit?
• Persze, nemrég felkeltettem és Rebekah adott neki valamilyen lázcsillapítót, de nem nagyon használt, legalábbis eddig. Egyébként utána rögtön visszaaludt – közölte az ős.
• Amúgy mit vársz mit csináljak? Nem vagyok varázsló, hogy csettintéssel vagy mormolással gyógyítsak – mondta Damon.
• Tudom. Csak figyelj rá. Rendben? – kérdezte Kol komolyan.
• Persze – biccentett a vámpír.
• És ha fel akarna kelni akkor ne enged neki csak altasd őt vissza – fűzte hozzá az ős.
• Hogyan? – kérdezte Damon kíváncsian.
• Mit tudom én? Nem fogok mindent a szádba rágni. Old meg úgy, ahogy tudod – mondta Kol.
• És ha az az egyetlen mód, ha meg kell őt igéznem? – vetett fel a lehetőséget Damon.
• Akkor tedd meg, de a verbéna még nem ürült ki a szervezetéből és amúgy sem tennéd meg – válaszolt Kol elmosolyodva.
• Már miért is ne tenném? – húzta fel a szemöldökét Damon.
• Szerintem nincs szükséged arra, hogy én mondjam el, amúgy is ezt neked kell tudnod és nem nekem – mondta Kol és elhagyta a szobát. Egy alvó Nikét és egy bosszankodó Damont hagyva maga mögött.

A többieket Elijah beterelte a nappaliba, ahol Klaus éppen megbeszélést tartott vagy tíz hibridnek és Rebekáh-nak.

• Niké? - kérdezte aggódva Caroline.
• Alszik, tegnap megfázott az esőben – sóhajtotta Rebekah szomorúan.
• Felmegyek hozzá és megnézem – mondta továbbra is aggodalmasan a szőke vámpírlány, ám amikor megfordult Kolba ütközött.
• Caroline örülök, hogy látlak – csókolt neki kezet Kol és nem engedte el a kezében tartott kezet. - Niké most alszik, ha magához tér majd felmehetsz hozzá.
• Kol ne most! - szólította őt öccsét Klaus, mivel éppen a terv ismertetése fojt éppen és látszott rajta, hogy nagyon értékelné, ha öccse későbbre halasztaná Caroline elcsábítását.
• Jó, jó – forgatta meg a szemeit Kol, de továbbra sem engedte el Caroline kezét, aki ezt nem is bánta, mivel megnyugtató volt az ős érintése.
• Mi a terved? - fordult Klaus felé Stefan, hogy elvágja a veszekedést. A testvéri vitákból már neki is elege volt.
• Pár hibridet itt hagyok, hogy őrözzék a villát. Remélem, a vámpírvadászotok nem fogja bánni, de ő marad legjobb barátjával egyetemben – kezdte el a terv ismertetését Klaus és Ricre pillantott, hogy merjen akár csak egy rossz szót szólni. A történelemtanár beleegyezően bólintott. Helyes, én is így gondoltam, könyvelte el magában a hibrid. Ezután Klaus elmagyarázta, hogy kinek mi a feladata. Stefan és a hibrid mentek a közeli erdőbe, hogy alaposan átkutassák azt. Rebekah és Kol a városban fognak körözni. Még Elijah egy másik csoport hibriddel fog a város szélén járőrözni. Caroline-t Stefan javaslatára visszaküldték a Gilbert házba, hogy vigyázzon Elenáékra. Amúgy meg Klausban volt annyi tisztesség, hogy nem mondta ki hangosan és a lány szemébe, hogy ő nem nagyon tudna segíteni nekik.

Mikor Niké felébredt Kol már nem volt mellette viszont az íróasztala székén – ami az ágy mellé volt húzva - Damon ült.

• Örülök, hogy felébredtél álomszuszék – vigyorgott rá a lányra a vámpír.
• Hány óra van? - kérdezte Niké felülve az ágyban, amire a fejében iszonyatos fájdalom hullám indult útnak. Ezután köhögött, tüsszögött egy sort, végül pedig kifújta az orrát.
• Este kilenc – felelte szemöldök felhúzva Damon és átnyújtotta a lánynak egy bögre teát, amit a mellette heverő termosz tartott melegen.
• Viccelsz ugye? - nyögte Niké és megdörgölte a szemei.
• Ha így lenne, tudnál róla – mondta Damon.
• A többiek hol vannak? - kérdezte Niké és kortyolt a bögréből. Nem is vette észre, hogy a torka is teljesen kiszáradt. Utált beteg lenni.
• Klaus nagy gyilkos tervét segítik – forgatta meg kék szemeit Damon. Niké összerezzent egy kissé, ám egyébként nem mutatta, hogy jobban megrázta volna a kijelentés.
• Én is megyek – emelte le magáról a takarót és kelt volna ki az ágyból, ám a vámpír elé suhant.
• Neked az a részed a tervben, hogy szépen itt fekszel, még holnap le nem megy a telihold – mondta Damon és finoman, de eléggé határozottan visszanyomta a lányt az ágyába.
• Ezt nem gondolhatod komolyan – nézett rá alig leplezett méltatlankodással Niké.
• Dehogyis nem gondolhatom komolyan. Minden áron itt kell tartanom téged. Senkinek nem lesz baja, a vérfarkasokat kivéve – felelte Damon határozottan.
• Én is segíteni szeretnék – rázta meg a fejét Niké.
• Ha szükséges megigézlek, de mindenképpen itt maradsz – mondta egy kifürkészhetetlen pillantással a vámpír. Kol elvileg engedélyezték neki a dolgot, bár a lány szervezetéből nem ürült ki a verbéna. De ez egy remek hazugság volt. Viszont látta, hogy Niké lázas és nem úgy tűnt mint aki éppen felfogta az igézés ezen lehetetlenségét.
• Képes lennél rá? - nézett rá a láztól továbbra is meglehetősen elhomályosult szemekkel Niké.
• Ne akard tudni – felelte Damon határozottan. Újabb remek hazugság, még ő maga is majdnem elhitte. De sajnos ott volt az a bizonyos majdnem.
• Hol vannak a többiek? - kérdezte végül Niké maga köré tekerve a takarót.
• Szétszóródtak – válaszolta Damon. - Maradj szépen itt, én megyek és hozok neked valami kaját – mondta a vámpír és ezen közlése után sarkon fordult és távozott a szobából. Niké észrevette, hogy kapott egy sms-t. A számot meglátta elkezdett remegni a keze, de csillapította magát és elolvasta. Így szólt: „Az új szőke kis vámpír barátnődet elfogtuk. Választhatsz, vagy ide jössz a boszorkányházhoz és elengedem vagy nem és akkor meghal. Puszi: Josh” Niké tudta, hogyha valamiről hát erről most szólnia kéne a minden bizonnyal a konyhában lévő vámpírnak, ám nem akarta kockáztatni Caroline biztonságát. Felöltözött, óvatosan lopakodva lesétált és éppen kinyitotta volna a bejárati ajtót, amikor megjelent mellette Damon és egy kézzel becsapta azt.
• Mégis mit gondolsz, hova mész? - kérdezte tőle mérgesen a vámpír. Ric már neki látott a lány ennivalójának elkészítéséhez, Damon pedig úgy gondolta ő addig vissza megy Nikéhez. Erre mit kell látnia?! Hogy a lány nemhogy kikelt az ágyból, de el akart menni!
• Damon, kérlek. Nem maradhatok itt. Elrabolta Caroline-t. Nem hagyhatom ott velük meg fogják ölni – kapaszkodott bele a vámpír ingjébe Niké, mert a láztól alig bírt járni és végül sírni kezdett, mert az első igazi barátnőjét elfogták a vérfarkasok az ő hibájából. Damon válaszként fél kézzel magához ölelte a lányt, a másik kezével pedig megadóan elővette a telefonját, hogy értesítse a többieket. Magában bosszankodott, hogy Caroline mindig rosszkor van rossz helyen és a vége legtöbbször az, hogy ilyenkor el is rabolják. Más se hiányzott neki mára. Ekkor azonban valaki hátulról belelőt a telefont tartó kezébe és a készülék apró darabjaira hullva koppant a padlón.
• Én a helyedben nem tenném haver – szólította őt fel erre egy idegesítő hang. Niké ezt hallva megremegett a vámpír ölelésében.
• Hadd találjam ki Josh, nemde? - kérdezte gúnyosan Damon és féloldalasan megfordult. Egyrészt, hogy lássa a vámpír másrészt, hogy Nikének is nyújtson valamennyi védelmet. Igazán még így se voltak biztonságban. Ennyit a villa körül keringő hibridekről. Szép kis védelem annyi szent.