11. fejezet

Vedd a vérem

„Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.” Vavyan Fable

Niké lehangoltan ücsörgött és a mellette lévő Caroline, próbálta jobb kedvre deríteni vörös hajú barátnőjét. Sajnos azonban nem nagyon sikerült neki. Rebekah nem jött iskola ez kicsit aggasztotta a vörös hajú lányt, mindennek ellenére próbálta figyelmen kívül hagyni a dolgot. Éppen a földrajztanárra vártak, aki jó szokásához híven már megint késet. Stefan, aki eddig Elenával beszélgetett most hátrafordult Nikéhez.

• Niké – szólította meg a lányt, aki a szőke vámpírlányról rá fordította a tekintét.
• Valami probléma van Stefan? – érdeklődte a felszólított, mert látta a vámpír feszült arcvonásait.
• Szeretnélek megkérni valamire – mondta tétován Stefan és lehalkította a hangját, hogy lehetőleg csak Niké hallja a mondandóját.
• Mi lenne az? - nézett rá fürkészve Niké. Nem tudta mit szeretne tőle pontosan a fiatalabb Salvatore. Nem nagyon szoktak beszélgetni, mert Rebekah olyankor mindig dühösen felfújta magát és egyikük sem akartak, hogy mérges macskaként duzzogjon. Elenával hasonló volt a helyzet, bár vele talán több tudott beszélgetni olyan órákon amikor a szőke ős nem volt jelen és éppen Caroline-al múlatta az időt.
• A testvéremről lenne szó – sóhajtotta Stefan.
• Valami baj van? Reggel még minden rendben volt vele – rázta meg a fejét elgondolkozva Niké.
• Még jól van, de attól tartok ez nem sokáig lesz így – jegyezte meg gondterhelten Stefan.
• Miről van szó Stefan? - érdeklődte Niké.
• Az ősökről van szó – felelte óvatosan a vámpír.
• Azt szeretnéd, hogy kérjem meg őket arra, miszerint ha lehetséges akkor ne öljék meg Damon-t – jött rá arra, hogy mire célozgat a fiatalabb Salvatore. Niké két lehetséges eshetőséget tartott valószínűnek ebben a beszélgetésben. Az egyikben Stefan most arra akar célozni, hogy kérje meg „rokonait”, hogy valamilyen hátsószándékuk ellenére ne öljék meg Damont. A másik variáció az volt, hogy az ősök már megölték Damont. A lány tudomása szerint ez szerencsére még nem történt meg és bármennyire is remélte sajnos tudta, hogy nem elvetendő eshetőség, de most inkább Stefan óvatosságát és nem zaklatottságát figyelembe véve maradt az első verzió. Egyébként Niké nem értette miért is szorul össze a mellkasa a második lehetősre gondolva.
• Tudom, hogy Damon néha… nos, nagyon idegesítő és bosszantó tud lenni. Igaz, hogy Elijah múlt alkalommal megkímélte, de csak éppen hogy. A többiek fele olyan nagy önfegyelemmel sem rendelkeznek, mint ő. Nem szeretném elveszíteni az egyetlen meglévő rokonomat – fejtette ki kérését Stefan.
• Megbeszélem velük és minden tőlem telhetőt megteszek az érdekében. Rendben? - nézett rá komolyan Niké.
• Köszönöm – hálálkodott megkönnyebbülten Stefan.
• Ne tedd. Ez még nem garanciális biztosíték – szögezte le Niké. Tudta megkéri az ősöket erre. Azonban ez nem jelentette azt, hogy hallgatni is fognak rá. Ismerte őket egy őrült pillanatban képesek az egészet elfelejteni és inkább a saját erkölcsi normájuk szerint cselekedni. Ami a szemet szemért volt. Ezen ő, ha akarna sem tudna változtatni.
• Tudom, de nekem már az is sokat jelent, ha megpróbálod – nyugtatta meg Stefan. Ő ugyanis tudta, ha a lány megkéri az ősöket erre, akkor legalább a végzetes pillanat előtt megfontolják bátyja megölését mikor, majd felbosszantja őket. Mert ez előbb utóbb be fog következni e felől kétsége sem volt.
• Ahogy gondold – felelte még Niké, amikor beviharzott a földrajz tanár és sietve megkezdte leadni a tananyagot.

• Észrevetted, hogy matekórán egyszer sem feleltet a tanár? - kérdezte Caroline.
• Igen, biztos csoda történt – felelte Niké és titokzatosan elmosolyodott. Damon megigézte miatta a tanárt. Ez igazán... kedves volt tőle. Már persze a maga manipulatív módján.
• Mit csinálsz délután? - érdeklődte a szőke vámpírlány lelkesen. Arra gondolva, hogy ha barátnőjének nincs semmilyen programja akkor akár szervezhetnének egyet közösen.
• Valószínűleg a Grillben leszek Damon társaságában – felelte Niké.
• Oh – mondta elkedvtelenedve Caroline.
• Ha szeretnél csatlakozhatsz hozzánk – ajánlotta Niké kedvesen.
• Nem hinném, hogy Damon örülne a társaságomnak – felelte lebiggyesztett ajkakkal a szőke vámpírlány. Ismerte Damont, mint a rossz pénzt. Addig nem nyugodott volna még kettesben nem lehet Nikével.
• Rá tudom beszélni – vetette fel barátnője.
• Inkább nem – rázta meg a fejét szomorúan Caroline.
• Hívd fel Kolt – mosolyodott el Niké.
• Mégis miért? - hökkent meg egy pillanatra a szőke vámpírlány.
• Caroline, Kol annak ellenére amit gondolsz róla nagyon vicces és szeretni való. Adj neki egy esélyt – kérte halkan Niké.
• Nem is tudom – válaszolta bizonytalanul Caroline. Végül is csak nem hal bele, ha elbeszélget vele, elmennek valahová meg ilyenek. Kol ugyanis ahogy azt már felfedezte remek beszélgető partner és figyelmes is tud lenne ha úgy akarja. Tegnap is milyen udvarias volt. Megdicsérte a házukat meg minden.
• Egy icike-picike esélyecskét – demonstrálta a mutató- és hüvelykujját szinte teljesen összeérintve Niké, hogy mekkora lehetőségre is gondol. Tudta ennyi bőven elég lesz Kolnak, hogy belopja magát barátnője szívébe, ha meg nem akkor pedig magára vessen.
• Rendben – bólintott rá végül Caroline. Arcán hatalmas mosoly terült szét és kék szemei csillogtak a lelkesedéstől. Niké legszívesebben rögtön felhívta volna az őst, de inkább vissza fogta magát és elhatározta, hogy később ír neki egy sms-t. Kol nagyon boldog lesz a fejleményektől, a többiek pedig attól, hogy így legalább végre valahára lefoglalja magát egy olyan dologgal aminek semmi köze sincsen a Mystic Fallsi lakosok lecsapolásához vagy hülyeségek kitalálásához.

Elijah óvatosan kinyitotta a dolgozószoba ajtaját és belépet. A helység teljesen leharcolt állapotban volt. Klaus mindent a falhoz vágott, amit csak lehetett. A hibrid egyébként a még nagyjából épségben lévő bőrszékében ült és a térdére fektet térképet tanulmányozta, amint be voltak jelölve a támadások pontos helyszínei.

• Nikolaus – szólította meg elgondolkozó testvérét Elijah csöndesen. Kol és Rebekah az ajtó előtt toporogtak, de jobban látták, ha először Elijah merészkedik be a tombolástól kissé lecsillapodott testvérükhöz.
• Holnap van telihold szerinted megtámadják a villát? - nézett fel öcsére hirtelen Klaus.
• Nem hinném, hogy olyan ostobák volnának, de lehetséges elvégre fiatalok és nem tudják mi is igaz abból ami rólunk hírlik – válaszolta készségesen Elijah amint alaposan megfontolta átgondolta a bátyja által felvetett kérdést.
• Vagy így vagy úgy, de minden bizonnyal valahol Mystic Falls területén vagy a közelben bujkálnak, hogy így el tudják kapni Nikét. Azokat a hibrideket, akik nem a vérfarkasokat keresik ráállítom arra, hogy védjék meg őt – mondta Klaus.
• Ez pontosan mennyi hibridet is takar? - érdeklődte Elijah.
• Tizet - válaszolta bátyja.
• Tíz hibrid szerinted elég arra, hogy megvédjék őt? - tette fel a kérdést a szobába belép Kol, őt követte Rebekah. Úgy gondolták most már biztonságos a terep. Igaz Klaus természetét ismerve ez továbbra is kérdéses volt.
• Szerint olyan hat vagy heten lehetnek? Szerinted ellenük nem elég ennyi? Mondjuk lehet, hogy talán tényleg több kéne. Viszont ha elkapják őket - mert elfogják e felől nincs sok kétségem -, akkor úgyis ide hozzák őket. Remélhetőleg még ma éjszaka, de legkésőbb holnap – felelte Klaus.
• Ugye majd eljátszadozhatok velük Nik? - kérdezte Rebekah.
• Csak utánam Rebekah – vágta rá Kol.
• Emlékszel erre a Josh-ra? - váltott témát Elijah, mielőtt kisebb testvéreik túlságosan is belemelegedtek volna a tervezet kínzások részleteibe. Egyébként már neki is megvolt a vérfarkasoknak szánt „üdvözlő ajándék” tervezése, ami igazán tanulságos dolgokat ígért azoknak, akik fenyegetni merik a családját.
• Három éve láttam Tristan temetésén. Magas világos barna hajú, majdhogynem azt mondanám rá, hogy piszok szőke és ronda sár színű szemei vannak – vetette oda a választ Klaus morogva.
• Használhat kontaklencsét és hajfestéket – vetett fel Elijah ésszerűen ezt a feltevést is.
• Ez igaz, viszont szerintem amilyen nagyképű direkt azt akarja, hogy Niké felismerje őt – szűrte mérgesen a fogai között Klaus.
• Hogy féljen tőle – szűkült össze Rebekah szeme is dühösen.
• Meglátjuk a vámpírharapás, hogy fog tetszeni bundás kis lassú halálraítéltünknek és társainak – felelte Kol. Testvérei egyetértettek vele.

Kol az iskola parkolójában álldogált és Nikére, valamint Caroline-re várt, hogy ki jöjjönek a suliból. Mellé Damon Salvatore parkolt le és szállt ki a kocsijából.

• Reggel mi volt az a titokzatos sms? - kérdezte Damon és nekitámaszkodott az autójának a karjait pedig összefonta a mellkasa előtt.
• Köszöni nem szoktál? - kérdezte szórakozottan az ős és ő is hasonló pózt vett fel, mint a vele szemben lévő vámpír.
• Mert te biztos mindig üdvözölsz mindenkit – húzta el a száját Damon.
• Nem, de tudod, hogy van ez tisztelet az időseknek meg ilyenek – legyintett vigyorogva Kol.
• Hogy is felejthettem el – forgatta meg a szemeit Damon.
• A témára visszatérve amit voltál szíves felvetni, reggel Niké elmondta Klausnak, hogy minden valószínőség szerint egy Josh nevű vérfarkas akarja őt elkapni – morogta mérgesen az ős. Damon tudta, hogy az ős dühe nem rá irányul és kivételesen örült is neki, bár ezt soha nem vallotta volna be még ha megkínozzák sem.
• És miért vadászik rá ez a Josh? - érdeklődte a vámpír. Nem igazán hitte, hogy az ős elmondja neki azt amit megtudtak, de számára mindenesetre egy próbát mindenképpen megért.
• Ezt inkább kérdezd meg tőle. Ha ő szeretné, akkor elmondja neked – rázta meg nemlegesen a fejét Kol.
• Egyébként személyleírásotok van? - kérdezte szemöldökeit összevonva Damon. Nem vette zokon, hogy nem kapott választ. Elvégre azért mégis az egyik ősről volt szó, ő pedig még mindig Damon Salvatore volt. A kettő valahogyan nem fért meg egymás mellett.
• Niké nem mondott róla többet. Klaus viszont azt mondta három évvel ezelőtt, hogy a halára ítélt kis bundás világosbarna hajú majdnem szőke a szemei sár színűek voltak, nyilván azóta nem sokat változott, maximum nőtt egy kicsikét, bár akkor még ember volt – felelte bosszankodva Kol, mivel ezzel nem jutottak valami sokra. Igaz azért a semminél több volt.
• Gondolom akkor azóta bundát is növesztett közben – célzott arra Damon, hogy most már vérfarkas lett.
• Minden valószínűség szerint igen – húzta el a száját Kol.
• Mi van akkor, ha befesti a haját és kontaklencsét tesz be? - kérdezte Damon ugyan azt, mint Elijah korábban a családi megbeszélésen.
• Niké fel fogja ismerni, ha a közelébe megy – felelte Kol csöndesen. Nem örült neki, de a lány volt az egyetlen kiindulási pontjuk és bár nem szerették volna, ha veszélybe kerül ez volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy elkapják a vérfarkasokat és megmutassák nekik, hogy kik is azok a Mikaelsson testvérek.
• Ez nem túl megnyugtató – jegyezte meg Damon. Aki egyébként nem is tudta igazán, hogy miért is mondta ezt, de valahogy szinte csak kicsúszott a száján. Nem mintha ő aggódna Nikéért vagy valami ilyesmi!
• Tudom – felelte Kol és vetett a vámpírra egy mérges pillantást.
• Elviszem őt a Grillbe – közölte Damon Nikére célozva, aki épp ekkor lépett ki az iskolából Caroline-nal a nyomában.
• Rendben, de próbáld meg visszahozni őt még sötétedés előtt – szögezte le csak a miheztartás végett Kol.
• Jó tanács? Milyen kedves tőled - gúnyolódott Damon.
• Veheted fenyegetésnek is – reagált le a vámpír stílusát az ős. - Egyébként ha nem tudnád holnap lesz telihold – világosította fel Damont Kol, mert úgy látszott a vámpír nagyon nincs képben ezzel kapcsolatban. Damon szeme egy egészen kicsit elkerekedett szinte teljesen kiment a fejéből a dolog. Pedig azért Mason Lockwood esete óta minden eshetőségre felkészülve mindig megnézi a közelgő teliholdat Most azonban valahogy kiment a fejéből, mert szinte folyton Nikére vagyis a tervére gondolt. - Te tényleg elfelejtetted? Ez, de szánalmas. Elvégre azért mégis halálos rád nézve a vérfarkas harapás.
• Befejeznéd? Felfogtam – csattant fel Damon.
• Nem kell ennyire kiabálni, én csak az igazat mondtam – vont vállat Kol duzzogva, de szája sarkában továbbra is ott maradt a vigyor árnyéka. Örült neki, hogy tud még meglepetéseket okozni akkor is ha megpróbál „kedves” lenni, igaz sokkal jobb lett volna, ha Damon nem pont, akkor felejti el a teliholdat amikor Niké veszélyben van. Niké és Caroline ekkor értek oda melléjük. A szőke vámpírlány érdeklődve járatta a tekintetét az ős és Damon között. Hallotta, hogy arról beszélgetnek, miszerint holnap telihold lesz és Niké érjen haza sötétedés előtt. Remélte, hogy barátnője nincs nagy veszélyben, bár azok a támadások nem voltak valami megnyugtatóak. Valamint gyanús volt neki Damon és Kol új keletű barátsága is. Na jó, ha nem is barátság, de azért fojtogatás nélkül el tudtak beszélgetni egymással. És náluk már ez is mérföldöves méretűen nagy haladásnak számított. Főleg mivel Damon Salvatore-ról és az egyik ősről volt szó, aki történetesen nem Elijah. Niké homlok ráncolva nézett Kolra, aki rámosolygott. A lány pedig visszamosolygott rá, bár csak halványan. Nem akarta, hogy a reggel által megtudottak miatt az ős sajnálja őt vagy valami, de nem úgy tűnt mintha bármi megváltozott volna a viselkedésében. Kol, továbbra is Kol volt és ez neki pont megfelelt.

Damon és Niké megérkeztek a Mystic Grillba. A vámpír nagylelkűen előreengedte a lányt az ajtóban és még a székét is hajlandó volt kihúzni előtte az asztalnál.

• Mi ez az új keletű bajtársiasság Kol és közted? - szegezte a kék szemű vámpírnak a kérdést Niké, aki vele szemben ült le.
• Untam magam, ő pedig megszólított. Udvariatlanság lett volna nem válaszolni rá – vigyorodott el Damon és előtehajolt.
• Persze – csóválta meg a fejét Niké, aki mintha csak mágnes húzná Damon felé dőlt. Azért ezt még ő sem vette be és a vámpír nem is próbálta meggyőzni őt csak ugratta. - Tudod azt álmodtam, hogy te és Kol egyfajta fegyverszünetet kötöttetek.
• Érdekes – válaszolta Damon és hipnotikus kék szemeit Nikére kékeszöld szemeibe fúrta. Arcuk szinte teljesen összeért és úgy fürkészték a másik tekintetét.
• Srácok mit kértek? Hahó – szólította meg őket Jeremy.
• Sült krumplit, salátát és almalét kérek. Köszönöm Jeremy – mosolygott rá Elena kisöcsére Niké. A fiú bólintott és feljegyezte a rendelést a kis noteszába.
• Én a szokásosat kérem, Jer – vigyorgott rá a Gilbert fiúra Damon, majd tette egy hessegető mozdulatot, hogy most már igazán lekophatna, mert zavar. Jeremy válaszként csak megforgatta a szemeit és elment leadni a rendelést.
• Te nem vagy éhes? - kérdezte érdeklődve Niké és közben újra előre hajolt.
• De – felelte Damon. Ezúttal úgy mosolyodott el, hogy látszódjanak a fogai és célzatosan a lány ütőerére fordította a pillantását.
• Oh... értem – motyogta Niké.
• Még kibírom csak mostanában nem tudtam feltölteni a készleteimet – mondta Damon, Jeremy ekkor nagy zörgéssel letette a lány rendelését.
• Köszönjük Jeremy – mosolygott rá újra a fiúra Niké.
• Igazán nincs mit – mosolygott vissza a Gilbert fiú és miután levágta Damon elé a whiskyt visszament a pulthoz. Niké ezután újra a vele szemben ülő vámpírra fordította a pillantását és elgondolkozva enni kezdett.
• Hogy szoktad feltölteni a készleted? - tette fel a kérdést kíváncsian Niké.
• Úgy ahogy mindenki a környéken. A kórházból – vont vállat Damon.
• És nem veszik észre a hiányt? - ráncolta össze a homlokát Niké.
• Ez amolyan elnézhető dolog itt Mystic Fallsban – jegyezte meg Damon meglehetősen gúnyosan.
• Vagy úgy, így már igazán érthető – forgatta meg a szemeit Niké.

Mikor Niké befejezte az evést utána eltöprengve nézett bele Damon hipnotikus kék szemeibe.

• Gyere – állt fel végül a vörös hajú lány és magával húzta a kissé meglepődött vámpírt, aki próbálta kitalálni, hogy mire is készül a lány. Niké behúzta Damont a mosdóba, majd körülnézett, hogy nincs e bent rajtuk kívül más is.
• Mit csinálsz? - kérdezte szórakozottan Damon miközben becsukta maga mögött az ajtót. Még mindig nem tudta mit is akar a lány, de úgy gondolta biztos nem akar társaságot, ha ide hozta magukat. Niké válaszként a haját a nyaka egyik oldalára tette és felült a mosdószélére.
• Igyál – szólalt meg határozottan a lány.
• Most viccelsz? - pislogott rá a vámpír. Azért erre nem számított. Sokan voltak, akik hol igézés hatása alatt, hol csak maguktól, de felajánlották neki, hogy igyanak belőle. Viszont valahogy Klaus keresztlányától nem számított erre. Főleg erre nem.
• Damon, éhes vagy látom rajtad és lehet, hogy nagyon jó a tűrőképességed, de szerint azért mégsem valami jó dolog kockáztatni – felelte Niké. Egyáltalán nem úgy beszélt mint aki meggondolta magát vagy aki viccel. Damon közelebb lépett hozzá, de a lány nem rezzent össze és nem is húzódott el. Csak ült ott várta, hogy Damon igyon a véréből. Damon átkarolta Niké vállát és mintegy csak véletlenül, egyébként pedig megerősítésként a lány különleges kékeszöld szemeibe nézett. De ott csak eltántoríthatatlan komolyságot látott. Végül Damon ajkait Niké ajkaira tapasztotta, aki válaszként a vámpír hajába túrt és közelebb húzta magához. Aki így a lány lábai között állt és szinte hozzátapadt a testével Niké testéhez. Damon szája ezután levándorolt a lány ajkairól a nyakára. Niké ezúttal nem remegett és nem is húzódott el tőle. A vámpír érezte a lüktető melegséget ami a lány nyaki ütőeréből áradt és nem bírt ellenállni neki. A szemei vörösek lettek és alatta megfeszültek az erek a szemfogai megnőttek és megharapta Nikét. Aki csak vett egy mély levegőt, de másként nem mutatta azt miszerint érezte volna, hogy éppen a vérét szívják. Kezeivel közben Damon sötét tincseivel játszott. Ez a harapás sokkal másabb volt, mint az amikor Josh megharapta. Valahogy kellemes volt. Közben az ajtó észrevétlenül kinyílt és Stefan lesett be rajta egy pillanatra ugyanis Jeremy megkérte, hogy nézze meg mit csinálni Damon és Niké a mosdóban. Először az agya fel sem akarta fogni azt amit lát, de amikor rájött, akkor az álla szinte a földet súrolta döbbentében. A bátyja éppen megcsapolta Nikét! Ez nem jó, nagyon nem jó. Ráadásul mintha... Azonban mielőtt végig gondolhatta volna azt amit látott egy kéz nehezedett a vállára és csak másfél évszázados tapasztalatán múlott, hogy nem ugrott egyet ijedtében. Azt azért mégsem engedhette meg magának, valamint még éppen hogy sikerült megállnia azt, hogy ne szorítsa a kellemetlenkedő illetőt a falnak a nyakánál fogva.
• Bocsánat beengednél, haver? - kérdezte egy világosbarna, majdnem szőke hajú srác és sár színű szemeivel a fiatalabb Salvatore-t nézte. Egyébként láthatóan nagyon jól mulatott valamin. Stefannak valahogy nagyon nem volt színpatikus. Nem csak a megjelenése zavarta, hanem... nem tudta volna megmondani, hogy konkrétan mi is az amit zavarja őt benne, de egyszerűen minél távolabb akart kerülni tőle. Ez pedig roppantul aggasztó volt.
• Sajnálom most nem mehetsz be. Tudod a barátnőm leöntötte magát és éppen átöltözik - hazudta szemrebbenés nélkül Stefan. Ebbe már nagy gyakorlata volt és amúgy sem engedhette meg, hogy a srác bemasírozzon miközben bátyja még mindig Niké vérét szívja. - De a másik oldalon úgy láttam még szabad a mosdó – ajánlotta és közben kikényszerített magából egy barátságos mosolyt. Inkább vicsornak illett be, de azért még elment.
• Remélem a... barátnődnek sikerül megoldania a... hm... problémáját. Kösz a tanácsot haver – mondta a srác, majd elment a megadott irányba. Stefan mindenesetre megkönnyebbült, hogy eltűnt a közeléből.

Damon mikor úgy érezte, hogy eleget ivott Nikéből elhúzódott tőle megharapta a csuklóját, majd a lány szájához nyomta. Niké ivott a vámpír véréből mire a nyakán lévő seb szinte azonnal begyógyult. Ezután Damon újra megcsókolta Nikét a kettőjük vére összekeveredett a szájukban ez azonban egyiküket sem zavarta, hanem szorosan kapaszkodtak egymásba. Az ajtón - számukra teljesen váratlanul -, Stefan viharzott be és lerángatta bátyját Nikéről.

• Te már megint mit csinálsz Damon?! – csattant fel Stefan és idegességében kissé felemelte a hangját, de ügyelt rá, hogy ezt a kintiek ne hallják.
• Semmit nem csinálok Stef – felelte morcosan bátyja. Niké kábán lekecmergett a mosdóról, egyik karját az idősebb Salvatore felé nyújtotta aki elfogadta azt és megszorította. Ezután a lány rámosolygott a vámpírra, aki vissza vigyorgott rá.
• Megigézted?! - szisszent fel Stefan ő ugyanis ezt a következtetést vonata le a látottakból.
• Nem vagyok megigézve Stefan – rázta meg a fejét nemlegesen Niké. - Minden reggel verbénás teát iszok és a karkötőmben is verbéna van – lengette meg a fiatalabb Salvatore előtt az ékszert, amit még Koltól kapott Bostonban.
• Akkor miért engedted, hogy megharapjon? - kérdezte értetlenül felnyögve Stefan.
• Éhes volt és nem szerettem volna, ha ártatlan embereket támad meg – felelte halkan, ám annál határozottabban a lány.
• Remek – temette a kezeibe az arcát Stefan.
• Amúgy kivel dumcsiztál az ajtó előtt? - kérdezte Damon öccsétől ügyet sem vetve arra, hogy éppen a teljes összeomlás szélén áll szegény. A testvéri együttérzés valahogy sohasem tartozott az erősségei közé.
• Nem tudom – motyogta bizonytalanul a kérdezett. - Valami húsz év körüli srác volt még soha nem láttam errefelé.
• Hogy nézet ki? - kérdezte gyanakodva Damon. Közben akaratlanul is megszorította egy kicsit Niké kezét, mivel valahogy összekulcsolódtak az ujjaik, ami igazán megnyugtató volt mindkettőjüknek, bár ezt egyikük sem vallotta volna be, igaz más-más okból kifolyólag. Ha most valaki megkérdezte volna Damont, hogy aggódik e, válaszként nyilvánvalóan megölte volna az illetőt. Ő nem aggódik... egyszerűen csak... nem szeretné ha Nikénak valami baja esne. Ez még csak nem olyan nagy bűn! De szerencsére senki nem tette fel neki ezt a kérdést. Niké pedig örült neki annak, hogy érezte a saját kezét Damonében... annyira... megnyugtató volt. Mint egy biztos pont, egy támasz. Egyébként feszülten figyelt és hallgatta a két Salvatore-t.
• Miért érdekel? - kérdezte homlok ráncolva Stefan.
• Stefan, kérlek, fontos, hogy megtudjuk a kinézetét – kérte halkan Niké. Damon vetett a lányra egy oldalpillantást. Végül is az ősök már elmondták neki, hogy éppen vadásznak rá, szóval joga van tudni, ha tényleg az e akire mindketten gondolnak, mert egy csepp kétsége sem volt a felől, hogy Niké is arra a vérfarkasra gondol.
• Hát... piszok szőke haja volt, sár színű szeme és folyton havernak szólított – felelte végül Stefan elgondolkozva. Damon automatikusan az ajtóhoz ment és végighordozta a tekintét a Grillbe lévőkön hátha megtalálja a vérfarkast.
• Hagyd, már elment – sóhajtotta fáradtan Niké és az egyik kezét a kék szemű vámpír hátára tette.
• Ő volt? - fordult meg egy szempillantás alatt Damon és farkasszemet nézett a kivételesen semmilyen érzelmeket nem türköző kékeszöld szempárral.
• Kol elmondta? - vonta össze a karjait a mellkasa előtt Niké, mintegy védekezés képen.
• Miről beszélsz? - adta az ártatlant Damon. Stefan érdeklődve nézett egyikükről a másikukra.
• Damon! - csattant fel Niké és a hangja egy kicsit elcsuklott a végére. A Salvatore testvérek meglepődve pislogtak rá. Ilyen kifakadásra nem számítottak tőle.
• Stefan most hagytál elcsámborogni egy Nikére vadászó vérfarkast – fordult öccse felé Damon figyelmen kívül hagyva a lány kérdését.
• Mi?! - nyögte ki döbbenten Stefan. - Miért nem mondtad el nekem? - érdeklődte testvérétől.
• Most nem érünk rá, hogy a kis duzzogásodat hallgassuk áhitatosan – forgatta meg a szemeit öccsére nézve alig leplezve, hogy most mérges rá, mert nem elég, hogy képes volt megzavarni őt és Nikét, még képes számon is kérni rajta az elhallgatott dolgokat! Ez már a pofátlanság netovábbja! - Mellesleg értesítsd a többieket, hogy vörös szintű vérfarkas riasztás van életben – parancsolt rá ezután testvérére, aki végül miután fürkészően nézett bátyja szemeibe és látta rajta, hogy nem viccel teljesítette a kérésnek aligha illő parancsot. Niké még a két Salvatore beszélgetett addig kisétált a Grillből a hevesen szakadó esőbe. Tudta, hogy nem jó ötlet fegyvertelenül és egy szál pulóverben kimenni, de nagyon dühös volt Josh-ra. Nem értette, hogy fajulhattak idáig a dolgok és tudta, hogy a szülei szobájában le kellett volna őt lőni, de úgy, hogy soha többé ne tudjon felkelni semmilyen formában és nem pedig megkegyelmezni neki. Később bánat. Most már egy kisebb falkányi vérfarkassal együtt addig fog a nyomában járni még meg nem öli őt vagy fordítva. Utóbbi Niké számára érthető okokból jobban hangzott. Hirtelen Damon ragadta meg a most már csillagokat néző lány vállát.
• Mit csinálsz itt kint? - kérdezte Damon a hangja csak egy kicsit volt mérges azonban belül forrongott. El se tudta képzelni mi történhetett volna a lánnyal még nincs itt, és most valahogy nem az érdekelte, hogy az ősök nyilván kíméletlenül megölték volna, ha bármi baja is esik Nikének. Egyszerűen csak... saját maga miatt nem akarta, hogy a lánnyal valami történjen.
• Sajnálom – fújta ki dühösen a levegőt Niké, próbálta nem a vámpírra zúdítani a dolgot.
• Haza viszlek – felelte végül Damon és ráterítette a lányra az eddig a kezében szorongatott kabátot. Igaz már abból is csöppögött a víz, mint a rajtuk lévő ruhákból. Niké bólintott és ezután beültek a vámpír autójába és a villába hajtottak.

Valahol Bostonban

• Robert! - hallotta meg álmai ködén át a kivételesen ellentmondást nem tűrő parancsoló hangot az érintett.
• Mond – mordult fel jelezve, hogy figyel, de próbálta a lehető legtovább húzni a még lehetséges alvást. Mindhiába.
• Először is nyisd ki a szemeidet vagy kinyomom őket – szólította fel az alvót Niké nagyanyja.
• Jó, jó – morogta bosszúsan Robert és megadóan kinyitotta barna szemeit. Ezt az ágya felet álló barna hajú nő elégedetten vett tudomásul.
• Másodszor Emma és én itt maradunk Bostonban még fel nem tud gyógyulni teljesen. Ez még olyan kettő, de inkább egy napot fog igénybe venni. Mivel Emma biztos minél előbb látni akarja majd Nikét. Te addig menj Mystic Fallsba és segíts Nikének – mondta neki a barna hajú nő és barna szemei nagyon szigorúan tapadtak fia legjobb barátjának barna szemeire.
• Jól hallom? Egyedül küldesz Mystic Fallsba? - vigyorodott el lustán, ám annál elégedettebben Robert.
• Félsz? - nézett rá felhúzott szemöldökkel a barna hajú nő.
• Tudod, hogy nem. Csak szerinted az ősök tárt karokkal fognak fogadni engem? - vont össze a szemöldökét Robert.
• Természetesen nem, de Niké segíteni fog neked. Elvégre olyan nagybácsi féle vagy neki – szögezte le az említett lány nagyanyja.
• Ő miatta nem is aggódom – válaszolta duzzogva Robert.
• Á... értem mire célzol – mosolyodott el. - Rebekah biztos még mindig piszkosul pipa rád.
• Kösz a biztatást – morrant fel Robert.
• Neked mindig – válaszolta még a válla felet a barna hajú nő majd távozott a szobából. Robert utána nézett, lassú mozdulattal felült egyik lábát maga alá húzta a másikra pedig rátámasztotta az állát.
• Remélem azért ad majd még egy esélyt – mormolta maga elé csöndesen.
• Robert! Fél óra múlva indul a gép. Ne merészelj tovább lustálkodni! – szólította őt fel Niké nagyanyja célozva rá, hogy igyekezzen.
• Vettem – válaszolta és elkezdett feltápászkodni. Elvégre azért tényleg jó lenne elérni azt a nyavalyás gépet, hogy időben odaérjen.