Ez lenne az első évad
befejező fejezete. A történet összesen 230 oldal lett a wordben.
Szeretném megköszöni a sok szavazatot, valamint a rendszeres olvasóimnak
és azoknak akik kommenteltek. Különösen Juditnak, Dórának, Lonzitá-nak, Névtelennek és mindenki másnak. Jó olvasást!
…vagy
együtt örökre?
„Mindennap rád
gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek,
napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha
senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni
az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha
szeretnéd, akkor örökre.” Meg Cabot
Tristan
és Emma megvárták még Niké elalszik aztán magára hagyták őt.
Nem
tudom elmondani, hogy mennyire örülök annak, hogy újra látlak
téged – ölelte meg szobájukban férjét Emma boldogan és ismét
könnyes lett a szeme.
Sajnálom,
hogy ennyi ideig hiányolnotok kellet engem – mondta felesége
vörös haját simogatva.
Tudod,
néha elgondolkoztam rajta, hogy elmondok mindenkinek mindent, de
mégsem tettem – mormolta férje mellkasába.
És
miért? – érdeklődte a férfi.
Mert
tudtam, hogy visszajössz és veled, sokkal könnyebb lesz –
válaszolta Emma és kékeszöld szemeivel Tristan barna szemeibe
pillantott. Aki felnevetett.
Ez
igazán hízelgő feltételezés – mondta a férfi derűsen.
Ez
így van – vágta rá a vörös hajú nő határozottan.
Mindenesetre
Niké és Damon szakítását eltekintve nagyjából minden rendben
van – vont vállat a férfi.
Byron
szerinted szeretne velünk maradni? – érdeklődte Emma lánya
hibridjére gondolva.
Szerintem
jót fog tenni neki a társaságunk és mivel Niké most egy kvázi
testvér lett neki akár örökbe is fogadhatnánk – vetette fel a
lehetőséget Tristan.
Remek
ötlet – lelkesedett Emma.
Szeretlek
– mormolta feleségének gyöngéden.
Én
is téged, Tristan – válaszolta a felesége boldogan.
Stefan
testvére pillantott, aki Kol és Robert távozása után egyből az
alkohol készletre vette magát és úgy látszott, hogy nagyon is
határozott szándékában áll teljesen az utolsó cseppig
eltüntetni azt. Ez pedig határozottan nem volt jó jel, nem is
beszélve arról, hogy szakított Nikével, amit Stefan továbbra is
hitetlenül és döbbenten fogadott.
Elárulod,
hogy mi történt? – fogta meg testvére karját, hogy az a nagy
lerészegedés előtt még rá figyeljen. Legalább egy kicsit.
Semmi
közöd hozzá és mellesleg, ha egy mód van rá, akkor ne tapogass
– rántotta ki a karját öccse keze alól Damon mérgesen és egy
jó nagyot húzott a kezében tartott üvegből.
A
testvéred vagyok – jegyezte meg Stefan érvelően, hátha ezzel
meggyőzni bátyját arról, hogy elmondhatja azt, ami bántja.
Most
persze felhozott ez érvnek, máskor meg teljesen és tökéletesen
figyelmen kívül hagyod – szurkálódott az idősebb testvér.
Segíteni
szeretnék neked – sóhajtotta öccse fájdalmasan. Ugyanis
testvére szavai a szívébe szúrtak. Érezte, hogy van bennük
némi igazság. Mindig elvárta, hogy Damon segítsen neki, viszont
ő ezzel szemben soha nem tett érte semmit, mivel úgy vélte, hogy
csak elutasításban lenne része, de most elhatározta magát, hogy
bármi áron segít testvérének, abban, hogy végre ő is boldog
legyen.
Nincs
kedvem a lelkizős bájcsevejedhez Stefan. Menj és szórakoztasd
mókus barátaidat, mivel minden bizonnyal hiányolják, Joe nevű
pajtásukat vagy inkább menj Elenához, aki már biztosan nagyon
vár téged – válaszolta Damon gúnyosan.
Miért
szakítottál Nikével? – kérdezte Stefan akaratosan kitartva
elhatározása mellett.
Nocsak,
végre valahára a sarkadra álltál! Már nagyon vártam ezt a
pillanatot! De attól tartok van egy rossz hírem a számodra,
ugyanis ezúttal nem megfelelő alanyt választottál magadnak a kis
szárnypróbálkozásoddal kapcsolatban. Elvégre mostanra már
igazán tudhatnád, hogy ennyi idő eltelte után rám hatástalanok
a hülyeségeid – vigyorodott el gúnyosan az idősebb Salvatore.
Katherine
miatt? Vagy Elena miatt? – folytatta a faggatózást Stefan.
Persze,
a következtetésed újfent párját ritkító a maga nemében!
Mivelhogy én bármit is csinálok, az mindig miattuk van! Mintha
nem tudnék nélkülük gondolkozni, meg létezni! Ugye ezt akartad
hallani?! Mert akkor remélem boldog vagy és végre békén hagysz
engem! – morogta Damon és újra nagyot kortyolt a whiskyéből.
Az
igazat akarom hallani, azért, hogy segítsek neked! – vágta rá
a fiatalabb testvér.
Menj
a pokolba a segítségeddel együtt! Én egyesekkel ellentétben
képes vagyok megoldani a saját problémáimat! – tagolta lassan
a szavakat Damon, mintha egy óvodáshoz beszélne.
Kérlek,
Damon! Ne tedd ezt! Együtt megoldjuk és minden rendben lesz –
könyörögte Stefan.
Nem
igaz, hogy egyszerűen nem érted meg azt, hogy nem kérek a
tanácsodból! – csóválta meg a fejét az idősebb testvér
mérgesen.
Tudom,
hogy nagyon kedveled őt – kockáztatta meg óvatosan a
kijelentést a fiatalabb testvér.
Rohadtul
nem tudod, mit érzek! – ragadta meg öccsét Damon és a falhoz
vágta, majd mivel mára elege volt mindenből fogott pár üveget
és a szobájába csörtet, hogy végre egyedül legyen és
folytathassa a tervezett lerészegedést. Azért, mert mindenképpen
szándékában kitartani tartani az elhatározása mellett és per
pillanat csak így volt rá képes. Stefan mély sóhajjal kelt fel
a romok alól és telefonált Elenának, hogy ma mégsem tud
átmenni, mert más dolga akadt. Nevezetesen vigyáznia kellett
arra, hogy Damon nehogy még ennél is nagyon ostobaságot kövessen
el.
Tristan
reggel kikelt az ágyából és felöltözve lefelé vette az irányt,
mivel hallotta, hogy Klaus már javában kínozza Jessicát, vagyis
inkább továbbra is oda illőbb kifejezés lett volna.
Csiripelt
már valamit? – kérdezte a pince falának dőlve.
Nos,
megtudtam, hogy még régen összefeküdte Kollal, meg egy sor
lényegtelen információt, amire egyáltalán nem voltam kíváncsi
– válaszolta Klaus mérgesen szusszantva.
Már
az is meglep, hogy egyáltalán még tud beszélni – jegyezte meg
Tristan.
Nos,
ez azért van, mert megölte őt egyszer-kétszer, vagyis inkább
sokszor, amikor már a hangja a végét járta. Meg azért is, mert
kimondottan jól esett – vont vállat a hibrid.
Valahogy
sejtettem – vigyorodott el a fia. – Remélem nem zavar, ha
csatlakozom hozzád? – érdeklődte közelebb léve apjához és a
fogolyhoz.
Csak
nyugodtan – tette a nagylelkű ajánlatott Klaus és félre állt,
hogy helyet adjon Tristannak.
Jessica,
mondanám, hogy örülök, hogy újra látlak, de akkor hazudnék
neked és az inkább a te szokásod – jegyezte meg Tristan
könnyedén és üdvözlése kiegészítése gyanánt a nő szíve
mellé szúrta az egyik forró, valamint verbénába mártott
piszkavassal.
Fattyú!
– sikoltotta Jesscia, amint képes volt ismét levegőt venni.
Klaus szeme fenyegetően megvillant a szót hallva. Az ő fiát
senki, senki nem nevezheti így!
Hogy
mondod? Tudod nem értettem azt, amit mondtál, mert úgy
ordítottál, mint akit kínoznak… Ja, bocs ez nyilván azért
van, mivel így van – morogta Tristan és újra lesújtott.
Mind
meg fogtok halni! A ribanc anyád, a fattyú és lotyó lányod,
valamint a kurva feleséged is, meg a szarházi ősök is –
ordította Jessica.
Soha,
érted, soha ne merészelj még egyszer így beszélni a
családomról, mert tudhatnád már legalább hallásból, hogy mire
is vagyok képes – ragadta meg a nő nyakát indulatosan Tristan
és jól érthetően tagolta a szavakat, hogy az képes legyen
felfogni a jelentőségüket. Jessica válaszként leköpte őt. –
Ha te, így én is így, de hidd el, bármennyire is hallogatod
beszélni, fogsz, és utána még elhúzom egy kicsit a szenvedésed,
nehogy megváltásnak vedd a halálodat! – vágta a nőhöz a
szavakat a férfi és folytatta a kínzást. Klaus pedig nem
állította meg fiát, mivel ő maga is ezt tette volna a helyében,
valamint remélhetőleg így hamarabb fognak eredményeket
kicsikarni a nőből.
Niké
felébredt az ágyában, amit szokatlanul üresnek talált és nagy
nehezen erőt véve magán a fürdőbe botorkált. Alaposan megmosta
az arcát, mielőtt egyáltalán a tükörbe nézett volna. Úgy
nézett ki, mint akit felkapott egy tornádót és aztán egy alapost
forgás után visszadobott volna, ráadásnak úgy is érezte magát.
De végül megtisztálkodott és felöltözött. Gyorsan bedobálta a
tankönyveit a táskába és lerobogott a nappaliba.
Valaki
elvisz a suliba? – kérdezte az ott tartózkodókat. Ugyani
remélte, hogy majd az iskola segíteni fog elfeledtetni vele ezt az
egész szakítás dolgot, ami miatt újra és újra összeszorult a
szíve. Elijah és Robert éppen elmélyülten beszélgettek
valamilyen régi csatáról. Emma Byront kérdezgette, egyébként
férjével úgy határoztak, hogy örökbe fogadják a fiút. Mivel
egyrészt a fiú lányukkal volt egyidős, valamint, hogy ne érezze
magát annyira magára hagyatottan. Tatia le akart menni a pincébe
Klaushoz és Tristanhoz, azért, hogy ő is besegítsen nekik. Nem
mintha azok ketten nem boldogultak volna Jesscicával, akár
egymaguk is, de ő is szerette volna kivenni belőle a részét. De
a fia mondta is neki, hogy azzal a lendülettel fordulhat is vissza.
Ugyanis nem akarta, hogy az anyját feleméssze a bosszú, amit
Jessicán akart teljesen jogosan kitölteni. Tatia így erősen
sértetten úgy döntött, hogy meglátogatja Katherine-t, mivel
jobb dolga láthatóan nem igazán akadt. Klaus elmerengve nézett a
távozó eredeti Petrova után. Nem tudta, hogyan is kéne őt
kezelnie. Régen szerette őt, mindennél jobban, de ez az érzés
megszűni látszott abban a pillanatban, amikor a nő összefeküdt
a testvérével. És bár a hibrid sokáig próbálta tagadni, de
tudta, hogy valójában soha nem szűnt meg szeretni a nőt, csak
elnyomta az érzést. De sokkal könnyebb volt ezt tenni, amikor még
úgy tudta, hogy a nő halot. Most azonban tudta, hogy minden
megváltozott.
Persze,
én is megyek veled – pattant fel azonnal Rebekah lelkesen,
valamint támogatóan. Mivel továbbra is szándékában állt
megvigasztalni unokahúgát.
Én
is megyek, és akkor beíratlak az iskolába – fordult lelkesen
Byron felé Emma. A fiú lassan bólintott, közben vetett egy kérdő
pillantást Nikére, aki támogatóan rámosolygott, amitől a
hibrid egyből megnyugodott.
Mikor a négyfős
kiscsapat távozott Elijah végre rátért arra a kérdésre, ami már
régóta érdekelte őt.
Mi
is történt pontosan? – érdeklődte udvariasan, közben azért
ügyelt rá, hogy Klaus lehetőleg ne hallja meg a beszélgetésüket.
Mivel tudta, hogy akkor testvére bármennyire is nyugodt és
békülékeny volt Niké és Tristan megjelenésének hála egy
ilyen dolgot nem hagyna csak úgy szó, vagy inkább tett nélkül.
Damon
és Niké összejöttek, aztán Jessica jött, látott és rabolt,
hogy úgy mondjam… Kol, Damon és én pedig utánuk mentük és
megmentettük őket. Szerencsére Tristan is velük volt, valamint a
vérfarkas fiú is, aki most már hibrid szintén túlélte –
darálta el a zanzásítot verzió Robert unottan, mert tudta, hogy
a mellette lévő ős nem fog semmit túlreagálni ezzel
kapcsolatban.
Értem
– válaszolta Elijah nyugodtan. – Akkor amit Kol írt a
szakításról az nem volt igaz. Nemde?
Nos,
sajnálatos módon most már az – húzta el a száját a hibrid.
Helyre
kell hoznunk, mert mindkettőjüknek rossz ez a helyzet –
jelentette ki Elijah, aki általában kivonta magát a családtagjai
szerelmi életéből, bár néha adott tanácsokat ezzel
kapcsolatban. Most határozottan utóbbiról volt szó, sőt ezen
túlmenően nem csak tanácsot szándékozott adni, hanem segítséget
nyújtani is.
Egyetértek
veled, mivel egyikük sem az a fajta, amelyik magától
kezdeményezzen. Damon azért, mert most nagyon megmakacsolta magát
és ehhez mérten megmásíthatatlannak tartja ezt. Niké pedig
talán még az érzéseivel sincs tisztában, mégis inkább
lemondott a vámpírról, mivel azt hiszi, hogy annak ez a
kíváncsisága – árulta el a véleményt ezzel kapcsolatban.
Elbeszéltek
egymás mellett, ahelyett, hogy megbeszélték volna a dolgokat –
csóválta meg a fejét az ős fáradtan. Mindkettőjüket
megértette és sajnálta. Ezért is akarta helyrehozni a közöttük
lévő dolgokat.
Csak
félnek, az egyik azért, mert még soha nem szeretett, a másik meg
azért, mert már túl sokszor csalódott – mormolta Robert.
Szerintem
Kol is csatlakozni fog hozzánk – jegyezte meg Elijah
határozottan, mivel látta, hogy mennyire jó barátság alakult is
ki öccse, valamint az idősebb Salvatore között, így biztosra
vette, hogy segíteni fog nekik.
Amint
hazaér Caroline-tól – kúszott fel egy kaján vigyor Robert
ajkaira.
Nyilván
– köszörülte meg a torkát Elijah és ő maga is megengedett
egy halvány mosolyt. Boldog volt, hogy öccse, megtalálta a
boldogságot, mert abban biztos volt, hogy Caroline nagyon jó társa
lesz Kolnak.
Kol
elégedetten nyitogatta a szemeit és elvigyorodott, mikor
megpillantotta a rajta fekvő szőke szépséget. Caroline minden
elképzelését felülmúlta. Az egész estét átszeretkezték,
valamint a köztes időkben beszélgettek is. Az ős rájött, hogy
szeretett a szőke vámpírlánnyal beszélgetni. Aki általában
határozottan állította a saját véleményt, de voltak pillanatok,
amikor kissé bizonytalan lett. Kol önkéntes mozdulattal simított
végig a lány csupasz hátán, aki jólesően a karjaiba simult,
mintha mindig is oda vágyott, valamint illett volna.
Jó
reggelt édes – susogta a lánynak csábosan.
Jó
reggelt Kol – válaszolta Caroline és kék szemeit kinyitva
rámosolygott az ősre.
Remélem
a te estéd is ugyan olyan jól telt, mint az enyém – jegyezte
meg Kol élvezetesen.
Nem
is tudom… – tette a mutatóujját elgondolkozva a szájára a
szőke hajú vámpírlány és szája sarka megrándult az elfujtott
nevetéstől.
Ha
kételyed ébredt, ami eleve lehetetlen szerintem legalábbis, akkor
mutathatok még neked egy-két dolgot – görbült a lány fölé
Kol, ajkait annak nyakára tapasztva. Először meg akarta csókolni,
de úgy gondolta, hogy kicsit ingerli őt, hogy a lány kérje a
csókját mielőtt megkapja.
El
fogok késni az iskolából… - mormolta Caroline.
Majd
én igazolom neked – vigyorodott el Kol sokatmondóan.
Lemaradok
az óráimról… - folytatta a szőke hajú vámpírlány.
Azokat
én is megtaníthatom neked, kezdjük egyből a biológiával –
simított végig Caroline gerincén az ős és sokat ígérően a
kék szemekbe nézett.
Nem
szép, hogy ilyen csábító tervekkel söpröd el az érvelésem –
válaszolta Caroline felhúzva az orrát, azt tetetve, hogy
megsértődött.
A
választás a tiéd – vont vállat Kol, de egyébként tudta, hogy
a lány előbb utóbb be fogja adni a derekát és őt választja az
unalmas iskola helyett. Ez nem is igazán volt kérdéses a számára.
Milyen
kedves tőled, hogy felajánlod ezt a lehetőséget – vágta rá
Caroline.
Én
kedves vagyok – nevetett fel az ős.
Tudom
– kuncogott fel Caroline, de a szemeit azért megforgatta közben.
Akkor
jó… - mondta az ős megkönnyebbülést tetve, mint akinek
hatalmas kő esett le a szívéről.
Na
jó, ez ellen az érvelés ellen nem tudok mit tenni, de van valami
amit előtte meg kell tenned, hogy a végső beleegyezésem is a
tiéd legyen – ajánlotta a szőke hajú vámpírlány
határozottan.
Éspedig?
– húzta fel a szemöldökét kérdőn Kol.
Csókolj
már meg végre! – jegyezte meg meglehetősen durcásan Caroline.
Csak
kérned kell, édes – vigyorodott el az ős és, aztán folytatták
a tevékenységüket.
Hát
ilyenkor kell hazajönni Kol? – kérdezte Rebekah csípőre tett
kezekkel megállva legfiatalabb bátyja előtt, mivel estefelé járt
az idő és az érintett csak most fáradt haza.
Jól
áll a határozottság Rebekah – tolta arrébb húgát az
érintett. Aki a választól teljesen ledöbbent és csak tátogni
volt képes.
És
mégis hol voltál, ha szabad tudnom? – kapott észbe a szőke
hajú ős és sértetten testvére után sietett.
Nem
nyilvánvaló? – húzta fel a szemöldökét Kol csodálkozva.
Mégis
mi? – kíváncsiskodott húga.
Nem
tudom, hogy feltűnt e neked, de Caroline nem volt iskolában, mivel
a mai nap én tanítottam őt egy-két dologra – vonogatta a
szemöldökét Kol célzatosan.
Kol!
Egy egyszerűen és rövid válasz is megtette volna, hogy
Caroline-nal voltál! Nem akartam tudni a részleteket! –
rázkódott meg Rebekah a gondolatra.
Te
akartad tudni, hogy hol is voltam! Arról már igazán nem tehetek,
hogy válaszoltam a kérdésesre, te meg vizuális típus vagy –
vont vállat Kol érdektelenül.
Rebekah,
Kol nemsokára vacsorázunk - jelentette be Elijah, remélve, hogy
testvérei abbahagyják, amit elkezdtek, mert nem akarta egész este
az ő veszekedésüket hallgatni.
Ne
már Elijah! Annyira jól szórakoztam! Rebekah meg el akarja venni
a kedvemet – válaszolta Kol lebiggyesztett ajkakkal vádlón
húgára mutatva.
Én
csak aggódom érted, nem tehetek róla, hogy már az is baj –
húzta fel az orrát sértetten Rebekah.
Éppenséggel
nem baj, de a rámenősséged már az – sóhajtotta Kol és ezzel
lezártnak tekintette a beszélgetést.
Te
jól vagy? – kérdezte Rebekah megrökönyödve testvére után
kiáltva.
Ne
húzd fel magad a választól, de nagyon is! – fordult vissza egy
kacsintás kíséretében Kol, majd gyorsan lement a pincébe, hogy
megnézze, hogyan is halad a fogoly kikérdezése.
Szerinted
valami baj van vele? – fordult aggódva Elijah felé a szőke hajú
ős.
Csak
boldog – válaszolta Elijah elmosolyodva.
Én
is – villanyozódott fel Rebekah és hirtelen elhatározással
Robert keresésére indult.
Elijah,
mi a baj? – lépett legjobb barátja mellé Emma és annak hátára
tette a kezét, mivel látta, hogy az ős hirtelen nagyon
elszomorodott.
Azt
hiszem, irigylem őket – biccentett eltűnt testvérei irányában
Elijah.
Te
is boldog leszel, meglásd – mosolyodott el Emma magabiztosan.
Köszönöm
– szorította meg a nő egyik kezét az ős barátságosan, majd
öccse után ment ő is. Emma pár pillanatig még legjobb barátja
után bámult, majd elhatározta magát.
Mire
készülsz anya? – kérdezte a lépcső tetejéről Niké,
mellette Byron lépkedett, pont úgy mintha ő lenne a lány testőre
és bármikor bevállalna érte akár egy golyót is. Egyébként
nagyon jól elbeszélgettek egymással és a közös hangot is
megtalálták.
Én?
– kérdezte ártatlanul hatalmasra tágult szemekkel Emma. -
Semmire – tette hozzá, ám szemei túlságosan is lelkes fénnyel
csillogtak. – Megmondanátok a többieknek, hogy egy kicsit késni
fogok? – kérdezte felpillantva a két fiatalra.
Hová
mész? – kérdezte Byron érdeklődve.
Hozok
egy vendéget – vigyorodott el Emma és sebesen elhagyta a
Mikaelsson villát.
Szerinted
hova ment? – pislogott Nikére a fiú érdeklődve. A vörös hajú
nő viselkedése néha nagyon meglepő volt a számára, főleg
mikor olyat csinált, amire kifejezetten kérték, hogy ne tegye.
Valahogy nem igazán értette, hogy miért tesz ezt, de ennek
ellenére kedvelte. Főleg, mivel nagyon gondoskodóan bánt vele.
Ha
jól ismerem őt, és hidd el, hogy így van, akkor Katherine-ért –
válaszolta a vörös hajú lány halkan felsóhajtva.
Aki
úgy néz ki, mint Elena? – húzta fel a szemöldökét a fiú.
Tatiát azért, nem mondta, mert a nőnek rövid volt a haja.
Aha
– bólogatta Niké.
Emmának
nem telet sok idejébe megtalálni azt a házat amibe Katherine
tartózkodott. Így mikor odaért határozottan csengetett és várta,
hogy mindenre készen magával húzza a nőt, mivel sejtette, hogy
Elijah értékelni fogja a nő jelenlétét, főleg, mivel régen
sokat mesélt neki róla.
Igen?
– nyitott ajtót maga a hasonmás. – Emma? Minek köszönhetem a
jelenléted? – kérdezte érdeklődve és nagyon is kíváncsian.
Bent
szerintem kényelmesen megbeszélhetnénk – ajánlotta a vörös
hajú nő.
Természetesen,
gyere beljebb – hívta be Emmát a házába. Aztán a nappaliba
vezette őt, ahol már ott volt Tatia, mivel a Mikaelsson villabeli
távozása óta továbbra is leszármazottjánál tartózkodott.
Szeretném,
ha csatlakoznál hozzánk a villában vacsorára – foglalt helyet
anyósa mellet Emma és elragadóan elmosolyodott.
Nem
hiszem, hogy ez jó ötlet lenne – válaszolta Katherine
vonakodva. Mivel nem igazán hite azt, hogy ő szívesen látott
vendégek közé tartozna.
Szerintem
meg az. Szeretnélek jobban megismerni és nyilván Niké is így
van ezzel. Aztán az ősök sem fognak rád örökké haragudni és
ez egy remek békülési lehetőség lenne a számodra – érvelt a
vörös nő megingathatatlanul.
Én
is ezen a véleményen vagyok – erősítette meg Emma szavait
Tatia is, akinek nagyon tetszett ez az elképzelés.
Nem
fognak örülni nekem – tette egy sikertelen próbálkozást
Katherine annak érdekében, hogy lebeszélje a két nőt közös
elhatározásukról. Mivel őse is e mellett a szerinte teljesen
abszurd lehetőség mellet foglalt állást.
Idővel
más lesz, de addig is ott leszünk mi – mosolyodott el Emma.
Legyen
– adta meg magát pár perc hallgatás után Katherine. Aki így
végül is beadta a derekát. Mivel egyrészről tudta, hogy Emma
érvelése igazán helytálló és hiába próbálná meg
félresöpörni őket, más érveket hozza fel a vacsora mellett.
Másrészt tényleg szerette volna, ha minden helyre állna és
békében élhetne a családja mellet, legfőképpen menekülés
nélkül. A vacsora eleje kissé feszülten telt a nő jelenléte
miatt, azonban később szinte mindenki felengedett. Niké nagyon
jól elbeszélgetett Katherine-nel, ahogy Tatia és Emma is. Elijah
is sokat foglalkozott a nővel és igazán örült a társaságának,
akkor is, ha az régen átverte őt. Később Elena és Caroline is
benéztek hozzájuk. A Gilbert lány azért, mert közös feladatott
kapott Nikével, még a szőke hajú vámpírlány indoka Kol volt.
A legtöbb jelenlévőnek furcsa volt, a három Petrova hasonlósága,
de legalább Tatia-t meg bírták különböztetni a másik
kettőtől. Elena és Katherine között pedig a ruhájuk, valamint
a hajuk alapján tettek különbséget és persze a mérvadó a
viselkedésük volt, akkor is ha Katherine kivételesen visszafogta
magát.
Tristan
mikor látta, hogy a vendégsereg oszladozni kezd az Elijah-val
beszélgető Katherine-hez lépett, aki tétován követte a hibridet
Klaus dolgozószobájába. Mivel az előtte apja előzetes
beleegyezésével kényelmesen elfoglalta a széket, a hasonmás
pedig vele szemben ült le. A nőnek nem akaródzott megtörni a
csendet, mivel sejtette, hogy Tristan nem igazán örül annak, amit
Elenával és a többiekkel tett, akkor sem, ha később segített az
ő keresésében.
Katerina…
Nem
hívnál Katherine-nek? Tudod, hogy azt jobban szeretem – szögezte
le a nő.
Ha
nagyon szeretnéd, akkor legyen. Szóval Katherine, elmondanád
nekem, hogy mi is volt az az egész dolog a holdkővel, John-nal,
Isobellel meg a visszatéréseddel? – húzta fel a szemöldökét
Tristan kíváncsian várva a magyarázatott. Mivel úgy érezte,
hogy ő a Petrova család feje és ennek érdekében kötelességének
érezte kideríteni mit is tett ezúttal a vele szemben helyet
foglaló vámpírnő.
Én
csak szerettem volna, ha már nem kell bujkálnom – kockáztatta
meg a választ Katherine. Remélve, hogy nem idegesíti fel vele a
férfit.
Tudom,
de arról ki is tehet? – kérdezte Tristan erősen rosszallóan
gondolva arra, hogy a vámpírnő ezért az indok miatt képes lett
volna odadobni olyan sok mindenki csak, hogy ő maga felszabaduljon.
Bár megértette az indokát, attól még nem fogadta el.
Én
– súgta megsemmisülten Katherine.
Figyelj,
értem miért csináltad, nekem csak a hogyannal van problémám.
Ugye tudod, hogy Elena a lányod leszármazottja? Amiket veled
tettél az nagyon igazságtalan volt – fejtette ki a véleményét
a férfi.
Tudom,
de egyszerűen nem érdekelt, te is tudod, hogy ilyen vagyok –
vont vállat Katherine.
Hogyne
tudnám? – kérdezte Tristan fejcsóválva. – Viszont most, hogy
már szabadon mehetsz oda ahová, mert már senki nem akar neked
ártani. Legalábbis az ősök közül. Csak azt, szeretném, sőt
elvárom tőled, hogy ne bántsd többé Elenát, sem a körülötte
lévőket – szabta meg a feltétlét a férfi és ez ellen nem
fogadott el semmilyen ellenérvet.
És
Stefan? – kérdezte a vámpírnő. Bár tudta, hogy felesleges
próbálkoznia.
Nem
tudtál régen választani közülük, most meg már késő lenne.
Mivel – hála az égnek - mindketten másba szerelmesek. Szerintem
gondolkozz el egy kicsit a dolgokon, utazgass meg ilyenek –
ajánlotta Tristan.
És
ha maradni akarok? – tette fel a kérdést Katherine óvatosan.
Persze,
ha ezt szeretnéd… Egyébként nagyon köszönöm, hogy segítettél
anyának, nekem és Nikének – vetett egy barátságos mosolygott
a nőre. Ezzel is kifejezve, hogy most már letudták a legrosszabb
részeket.
Ti
vagytok a családom – mormolta Katherine, majd sietve elhagyta a
Mikaelsson villát. Tristan az eredményektől elégedetten
hátradőlt apja székében. Emma pedig ezzel egy időben mosolyogva
lépett be az irodába.
Mindent
meg tudtatok beszélni? – kérdezte férje ölébe ülve.
Igen,
és még a türelmemet sem vesztettem el – karolta át feleségét
Tristan.
Büszke
is vagyok rád – csókolta meg a férfit Emma.
Katherine
maradni fog és megígérte, hogy nem fog több bajt keverni.
Remélem képes is lesz betartani a szavát – mondta feleségének,
mivel látta rajta, hogy mennyire érdekli is őt ez a téma.
Remek,
ennek nagyon örülök – mosolyodott el Emma boldogan és nagyon
is lelkesen.
Már
csak Niké és Damon ügyét kéne valahogyan rendeznünk. Gondolom
még nem békültek ki? – érdeklődte Tristan kérdőn feleségére
pillantva.
Nem,
megkérdeztem Elenát Damon hogylétéről és nincs igazán a
legjobb állapotban – válaszolta Emma szomorúan.
Valahogy
sejtettem, de azt hiszem, van egy ötletem arról, hogyan is
hozhatnánk helyre a köztük lévő dolgokat – jegyezte meg
Tristan eltöprengve.
Mire
gondoltál? – kíváncsiskodott a vörös hajú nő.
Visszamegyünk
a holminkért Bostonba, a két érintettnek meg úgy állítjuk be
az egészet, mintha költöznénk… - vázolta elképzeléseit a
férfi.
Ez
nem gondolod, hogy túlzás lenne a részünkről? - ráncolta össze
a homlokát Emma kissé rosszallóan.
Később
bocsánatot kérünk tőlük, amint kibékültek – biztosította
feleségét Tristan. Aki végül kénytelen kelletlen belegyezett a
terve, mivel végig lánya boldogsága lebeget a szeme előtt.
Négy
hét elteltével…
Tristan,
Robertet, Elijah-t, Kolt, Caroline-t, Ric-et Elenát és Stefant is
bevonta a tervébe. Mindenki segítőkésznek mutatkozott annak
érdekében, hogy Damon és Niké kibéküljenek. Persze maga a
kivitelezés igazán időigényes volt, főleg, mivel titokban
mindenki remélte, hogy a pár végül magától kibékül, de
sajnálatos módon ez nem történt meg. Niké rendszeresen iskolába
ment szokása szerint Rebekáh-val és Byronnal. Kol előzőleg
elment Caroline-ért, mivel szokásává vált a szőke hajú
vámpírlányt elvinni és elhozni az iskolából. Vagy volt, amikor
helyette más tevékenységre csábította a lányt, aki a legtöbb
esetben elutasította, vagyis igazából későbbre halasztotta,
mivel ez volt az utolsó éve. Azonban voltak napok, amikor megadta
magát és olyankor kettesben töltötték a napot. A Salvatore
panzióban egy ideje tarthatatlan állapotok mutatkoztak. Damon egész
nap ki sem mozdult a szobájából maximum annyira, hogy elugorjon a
boltba whiskyért. Mivel a készletüket Stefan gondosan eldugta
bátyja elől, remélve, hogy legalább egy kis időre kijózanodik,
és akkor beszélni tud vele. Azonban terve nem sikerült, mert Damon
mindig talált másik üveget, valahol… Pedig már egész Mystic
Falls alkohol készletét megpróbálták elzárni előle, mégis
mindig szerzett utánpótlást. Ami azért erősen bosszantó volt.
Ric volt az első, aki vette a bátorságot és a többiek
biztatására bemerészkedett Damonhoz. Előtte minden eshetőségre
felkészülve ellenőrizte azt, hogy a Gilbert gyűrű a helyén van
e. Amikor látta, hogy az szokása szerint megnyugtatóan és
mindenre készen az ujján pihent belépett legjobb barátja
szobájába. Ahol teljesen sötétség fogadta őt, valamint erős
alkoholszag és ezek miatt majdnem hagyat vágódott az egyik
véleménye szerint nagyon oda nem illő üres üvegben.
Damon?
– kérdezte erősen hunyorogva.
Csukd
be az ajtót – érkezett legjobb barátja hangja a sötétből, az
ágy felől, ahová szinte egyáltalán nem jutott el a fény. Ric
vonakodva eleget tett a felszólításnak. - Mi van? – érkezett a
mogorva kérdés.
Nincs
kedved esetleg… nem is tudom… kimozdulni? – vetette fel a
lehetőséget a történelem tanár a sötétben kissé előrébb
merszkedve és eléggé hülyén érezte magát. De a szeme lassan
hozzá szokott a fényviszonyokhoz és barátja felé botorkált,
aki tényleg az ágyán heverészet és az egyik rejtélyesen
szerzett whiskys üveget ürítette ki éppen.
Nincs,
úgyhogy fordulj meg és távozz – mordult fel Damon.
Tudod,
aggódom érted és a többiek is így vannak ezzel – mondta Ric,
bár tudta, hogy ez nem igazán fogja meghatni legjobb barátját,
de nem tudta, hogy mi is lenne az az ok, amiért a vámpír képes
lenne innen kimozdulni.
Oké,
és ez hol érdekel engem? – érkezett a teljesen várható
felelet.
Nincs
kedved elugrani a Grillbe? – vetett fel még egy tétova
lehetőséget Ric. Bár tudta, hogy az sem lenne éppenséggel jobb,
de talán egy kicsivel mégis.
Eltaláltad,
úgyhogy most már mehetsz is és mond meg a többieknek, hogy
inkább foglalkozzanak a saját dolgaikkal az enyémek helyett –
vágta rá a vámpír ingerülten.
Rendben,
de igazán magadba nézhetnél és gondolkozhatnál is – vágta rá
Ric sértetten és távozott, bár először eltévesztette az ajtót
és a szekrénynek, ment neki, de utána már sikerült kijutnia.
Sikerül?
– érdeklődte Elena a kezében szorongatva a telefont, amivel
éppen Caroline-nal és Kollal beszélt.
Nem,
elküldött a fenébe – sóhajtotta Ric.
Nem
is várhatok tőle mást, szerintem, ha egyszer-kétszer kitörjük
a nyakát, akkor észhez tér – érkezett az indulatos felelet
Koltól, aki természetesen tökéletesen hallotta a történelem
tanár válaszát.
Kol!
– szólt rá az ősre Caroline. – Szólunk Tristannak és
elmondjuk neki, hogy mire jutottatok – mondta a szőke hajú
vámpírlány.
Rendben
– sóhajtotta Elena bánatosan. Remélve, hogy a férfi Jessica
folyamatos kínzása mellett időt tud majd szakítani arra, hogy
most már tényleg megoldja ezt az egészet.
Tristan
másnap telefontál Stefannak és elmondta, hogy akkor ideje lesz
lépniük. A fiatalabb Salvatore tehát a terv érdekében
bemerészkedett testvére szobájába, amiben teljes sötétség
uralkodott, valamint erős alkohol szag. Pont, mint akkor amikor Ric
itt járt, vagyis nem változott semmit a helyzet, ha eltekintjük,
hogy az óta még több üveg került elő.
Tudod,
szerintem néha nem ártana, ha kinyitnád az ablakot – jegyezte
meg Stefan padlón fekvő testvéréhez intézve a szavakat, közben
meg elhúzta a függönyöket és kinyitotta az ablakot, hogy egy
kis friss levegő valamint némi napfény áradjon be a helységbe.
Hagyjál
már békén – morrant fel Damon és nagy nehézségek árán az
ágyra tornászta magát.
Békén
hagynálak, ha nem viselkednél ilyen lehetetlenül – válaszolta
Stefan mélyet sóhajtva.
Én
nem viselkedek lehetetlenül, hanem logikusan – vágta rá bátyja.
Logikusan
zárkózol be a sötét szobádba és iszod magad talaj részegre
minden egyes nap? – kérdezte Stefan ironikusan.
Ez
igen, Stefan. Úgy látom, csak tanultál tőlem valamit –
pillantott öccsére Damon gúnyosan.
Igyekeztem
az én módszerem szerint megoldani, de nem sikerült így inkább
taktikát váltottam – vont vállat Stefan.
Én
és még azt hittem, hogy ismerlek réged! Egyébként milyen jó is
nekem, hogy Szent Stefan felügyelete alatt éldegélek! Azért
aztán, nehogy azt, hidd, hogy majd a mókuskáidat is tisztelni
fogom és áttérek rá a te egyedi étrendedre, mert odáig azért
semmi esetre sem fogok süllyedni – mormolta Damon felemelve az
egyik üveget, hogy igyon egy kortyot, de mikor látta, hogy üres,
akkor öccse felé vágta. Remélve, hogy eltalálja vele és ez
által végre veszi az adást és eltakarodik nyugodton hagyva őt.
Csak
segítek neked – mondta Stefan, aki még idejében elkapta a felé
ártó szándékkal repülő üres üveget.
Igazán
lekötelezel vele – jegyezte meg Damon szarkasztikusan.
Damon,
kérlek, valld be azt, hogy Niké fontos neked – lágyult el a
fiatalabb Salvatore hangja.
Jaj,
Stefan, muszáj ezzel a maszlaggal jönnöd?! – szisszent fel
testvére és még erősebben megfontolta azt a lehetőséget, hogy
vajon nagyon gyerekes lenne e, ha engedély nélkül belépő
öccséhez vágná az ágya körül lévő többi tömény üveget
is. Remélve, hogy legalább az egyik célba talál.
Kedveled
és szereted őt! Sőt tovább megyek, szerelmes vagy belé! És
mégis lemondasz róla. Nem értem miért teszed ezt. De bármi is
legyen az okod erre a lehetetlen őrültségre, akkor sincsen semmi
értelme! És megkérlek rá, hogy gondold, meg magad mielőtt túl
késő lenne – kérte Stefan, hátha testvérét jobb belátásra
tudja téríteni, de előre sejtette, hogy neki ez nem fog
sikerülni. És nem csak azért, mert ez mindig így volt, hanem
azért is, mert bátyja most még a szokásosnál is
hajthatatlanabbnak bizonyult. És ha Damon Salvatore megmakacsolja
magát, akkor csak saját maga tudja ezt befolyásolni és talán…
Niké. Ha végre valamelyikük lépne, ami a várt helyzet ellenére
nem következett be és ezért volt ő most itt.
Nincs
szükségem a tanácsodra Stefan! – vágta rá Damon és vehemens,
bár kissé ingadozó léptekkel a fürdőszobájába trappolt, ahol
megengedte a kádban a vizet.
Harcolja
érte! – jegyezte meg Stefan.
Mintha
elfelejtetted volna, hogy a mártír kettőnk közül te vagy és
nem pedig én! És most már tűnj a szemem elől, mert kívül
tágasabb, valamint fürdeni akarok! – mutatott határozottan az
ajtó felé Damon és hátat fordítva öccsének levette a pólóját.
Mélyen remélve, hogyha visszafordul, akkor Stefan végre köddé
válik.
Ahogy
gondolod, de tudod, kell, hogy Nikéék Bostonba mennek – jegyezte
meg Stefan, testvére azonban mintha meg sem hallotta folytatta
tevékenységét és úgy tett, mint, aki a füle botját sem
hajlandó mozdítani, mivel őt egyáltalán nem érdekli a még
futtában odavetett megjegyzés. Így aztán Stefan elhagyta a
szobát, mélységesen reménykedve abban, hogy sikerülni fog a
terv.
És
hol érdekel ez engem? – kérdezte Damon még csak azért is utána
kiáltva, olyannyira unott hangon, amit még Robertnek is nehezére
esett volna. Ám ez csak a látszat volt. Mivel az idősebb
Salvatore amint meghallotta ezt az információt érezte amint
összeszorul a szíve az öccse által közölt új információtól.
Mielőtt elgyöngült volna, inkább arra gondolt, hogy elmegy a
régi Salvatore villába. A hintához. Természetesen nem azért,
mert az volt az egyik hely ahol csókolózott a lánnyal, hanem,
mert… mert… valamiért mostanában egyre jobban szerette az a
helyet…
Közben
a Mikaelsson villában javában folyt a búcsúzkodás. Az útra csak
Tristan, Emma, Niké és Byron mentek. Mivel Rebekah megengedte
Robert-nek, hogy náluk maradjon. Testvérei pedig nem álltak húguk
boldogságának útjába. Tatia szintén maradt, hogy addig is még
fiáék visszaérnek, jobban megismerje Elenát, valamint biztos, ami
biztos alapon figyelni tudjon Katherine-re. Egyébként az utazók
nem is igazán vittek magukkal sok holmit. Azért mivel valójában
csak a Bostonban lévő cuccaikért mentek. Egyedül Niké volt az,
aki ezt illetően tévedésben volt. Rebekah meg is kérdezte tőle,
hogy miért ilyen szomorú, amikor nemsokára látják egymást. A
vörös hajú lány meg, ráhagyta a dolgot a szőke ősre, főleg,
mivel már eléggé kiismerte Rebekah természetét ahhoz, hogy tudja
hirtelen gondol egyet és meglátogatja őket, minden előzetes
bejelentés nélkül. Klaus úgy vélte, hogy unokája bánatának
oka még mindig a szakítás. Igazán nem értette, hogy miért is
hagyta életben Damon Salvatore-t, de aztán eszébe jutott, hogy
majdnem minden családtagja – Rebekah természetesen kivétel volt
ez alól - felkereste őt és megkérték rá, hogy ne tegye. Ő meg,
mivel ennyire kérték tőlük engedett. Főleg, azért, mert ez
nagyobb büntetés volt Damon-nek, mintha megölte volna. Pedig már
egész kezdte megkedvelni, de ezzel a szakításos üggyel, újra
rossz helyre került. Valamint más oka is volt arra, hogy így
döntsön.
Kész
vagytok? – kérdezte Emma izgatottan beülve az anyósülésre.
Tristan, aki mellette foglalt helyet elmosolyodott felesége
lelkesedésén, aki már alig várta, hogy Mystic Fallsban lakjanak,
és bármikor átnézhessen az ősökhöz.
Mehetünk
– válaszolta Niké egyhangúan. Byron, akivel nagyon jó testvéri
kapcsolatot sikerült kialakítani támogatóan megpaskolta a kezét.
Akkor
indulás – indította be a kocsit Tristan. Még integettek az
ősöknek, Caroline-nak, Elenának, Ricnek, Jeremy-nek, valamint
Tatiának.
Egyébként
milyennek találtátok Mystic Fallsot? – érdeklődte Emma
csacsogva.
Szép
hely – válaszolta Byron elmosolyodva. Főleg, mivel nagyon úgy
tűnt, hogy most már van egy nagy családja, akikkel megoszthatja
az érzéseit és bármikor számíthat rájuk.
Ugye?
Szerintem is – válaszolta a vörös hajú nő lelkesen.
Niké?
Minden rendben van? – pillantott rá lányára a visszapillantó
tükörből Tristan. Egyébként önmagához képes nagyon is lassan
hajtott, de senki nem fűzött hozzá megjegyzést, mivel Emma és
Byron a tájat figyelték, Niké meg a saját kis világába vonult
vissza.
Mi?
Igen, valóban fantasztikus város – helyeselte Niké kábultan.
Könnyes szemeit az ablakra függesztve, valamint a haját és
előreengedte, hogy ne lássák rajta, hogy a sírást nagyon is
megkörnyékezte őt.
Nem
zavarna, ha kérdeznék valamit? – kérdezte Tristan.
Csak
nyugodtan – felelte lánya érdektelenül vállat vonva.
Mit
érzel Damon iránt? – tette fel a mindent eldönttő kérdést
Tristan.
Hogy
mint érzek… Damon iránt? – remegett meg a lány hangja a
vámpír nevét kimondva.
Pontosan,
szeretném tudni, ha lehet… de persze nem kell rögtön
válaszolnod, ráérsz később is – tette hozzá a férfi, mivel
tudta, hogy ezzel pont az ellenkező hatását éri el annak, amit
mond, vagyishogy Niké most
fog
elgondolkozni
az érzésein, és ha végre saját magának és nekik is bevallja
onnantól kezdve minden sokkal könnyebb lesz. Nemhiába,
a fordított pszichológia nem olyan nagy hülyeség, mint ahogy azt
elsőre gondolni lehet!
Én…
én… - kezdte Niké halkan és elmerenget a kérdésen. Amikor
először találkozott Damonnel, már akkor megfogta benne valamit,
annak ellenére is, hogy az elrepesztette a karját, valamint ezzel
egy időben megcsókolta őt. Aztán fokozatosan kerültek közelebb
egymáshoz. Amikor
teljesen vártalanul megjelent a szobámban, én meg csak egy
törölközőben voltam és kaptam tőle egy vonyító farkasos
medált, gondolta
a lány és akaratlanul a nyaklánc köré fonta az kezét. Amit még
mindig viselt, mivel nem volt szíve levenni azt a tárgyat, ami
annyira emlékeztette őt rá. Akkor
is megcsókolt.
Aztán
amikor elmentük a régi Salvatore birtokra, a hintához holott
nekem iskolába kellet volna lennem. Ott is csókolóztunk, hevesen,
egymásba kapaszkodóan. Aztán véletlenül elmondta anya
állítólagos halálát. Én pedig náluk aludtam. Mellette. Aztán
elvitt az iskolába és később értem is jött. Másnap pedig
eljött értem a villába, hogy ismét eltudjon vinni, pedig senki
sem kötelezte erre, főleg arra nem, hogy a maga módján
megvigasztaljon és még a bosszantó matek tanárnőt is megigézte
miattam. Aztán együtt ettünk a Grillben és én adtam neki a
véremből. Utána a vérfarkasok támadása és az, hogy mennyire
védett engem. Később Rebekah kidobta Damont az ablakon, én pedig
olyan szorosan öleltem őt álmomban, hogy én is tartottam vele.
Aztán az első közös együttlétünk és az a boldog délután,
aminek a végén elraboltak. Végül megmentett a boszorkányoktól
is. Aztán a motelban lévő gyöngédsége.
És
a szakítás, ami mindent megváltoztatott, mert én hagytam, hogy
elmenjen.
Sok,
sok közös pillanat… Az utolsót leszámítva mindegyik igazán
jól eső, mert ő végig ott volt mellettem. De vajon mit is érzek
iránta? Kedvelem őt… fontos nekem… nagyon is… én… én…
szeretem őt. Szeretem őt!
Niké?
– kérdezte Emma is érdeklődve.
Állj
meg! – vágta rá Niké élesen az apjához címezve a szavakat,
aki vigyorogva teljesítette a kérést, de olyan szinten, hogy
ennek következtében a kocsi keresztbe állt meg az úttesten és a
hirtelen fékezéstől mindenki a biztonsági övének feszült. –
Beszélnem kell vele! Most!
És
miért? – húzta fel a szemöldökét Tristan, pontosan tudva,
hogy kire is utal a lány és ezért aztán szája széle megrándult
a diadalmas mosolytól. Még soha nem látta, hogy lánya ennyire
akarjon valamint, vagyis inkább valakit ilyen szinten.
Mert
szeretem őt! – vallotta be Niké halkan. – És nem akarom, hogy
tovább tartson ez a lehetetlen állapot…
Ebben
egyetértünk. Szívem, ugye nem bánod, ha későbbre halasztjuk a
holmik ide hozatalát? – fordult felesége felé Tristan.
Nem
– rázta meg a fejét az válaszként és férjére mosolygott.
Byron
te, hogy vagy vele? – kérdezte meg a fiút is.
Menjünk
vissza – válaszolta a fiú elmosolyodva.
Apa!
Meg kell keresnünk őt! – követelte Niké türelmetlenül. Nem
is igazán figyelve szülei és Byron beszélgetésére, mivel már
az lebeget a szeme előtt, hogy mindent helyrehozzon.
Ne
aggódj, tudom, hogy hol van – válaszolta Tristan és egy éles
kanyar kíséretében a régi Salvatore villa felé vette az irányt.
Damon
egy üveg whiskyvel a kezében üldögélt a régi Salvatore villa
mögötti dombon a hintában. Szinte évekkel ezelőttinek érezte
azt, amikor Nikével itt beszélgetett. Erről az emlékről eszébe
jutott egy másik, egy sokkal régebbi.
1864
Észak-Atlanta
Damon
Salvatore? – pillantott fel kirendelt felettese az iratokból.
Igen,
uram – válaszolta neki az érintett vigyáz állásba vágva
magát.
Pihenj
katona – mondta Tristan.
Köszönöm
uram – felelte Damon és engedett a testtartása egy keveset.
Az
uram elég lesz a harctéren. A nevem Tristan Moon és leszek az
ezredese. Parancsot csak tőlem és Robert Ferrars alezredestől
fogadhat el. Ha ezt betartja Mr. Salvatore akkor jól megleszünk,
megtanítunk egy-két dologra ami ahhoz kell, hogy ne sodorja
magával a háború borzalma. Remélem világosan fogalmaztam –
pillantott fel a vele szemben lévő katonára.
Értettem
uram – érkezett a mindenre kész felelet.
Helyes.
Honnan jött katona? – érdeklődte Tristan.
Mystic
Fallsból uram – válaszolta Damon. Sajnálta, hogy ott kellet
hagyni a testvérét, de az apjuk nem adott neki más lehetőséget.
Oh,
igen. Mystic Falls, szép környék. Foglalja el a szállását,
leléphet – adta ki az utasítást Tristan. Az idősebb Salvatore
pedig teljesítette azt.
Mystic
Falls ma
Damon
még most is kristálytisztán emlékezett arra a napra, amikor
találkozott a férfival, majd később Robertel. Az első perctől
kezdve mindketten támogatták őt, úgy ahogy az apja soha sem
tette. Foglalkoztak vele, ahogy mindenkivel az ezredükben, mert így
érezték helyesnek. Damon pedig tisztelte őket ezért, mind a mai
napig. Segítettek neki, hogy kiálljon az érdekeiért még jobban,
mint, ahogy azt eddig tette. Hirtelen meghallotta, hogy valaki
sietősen és meglehetősen kapkodva felrohan a dombon.
Stefan
megmondtam neked, hogy hagyjál végre valahára békén, mert nem
vagyok olyan kedvemben, hogy még egyszer végighallgassam a
szentbeszédedet – jegyezte meg gúnyosan és kortyolt egyet a
whiskyből, amikor észrevette, hogy bár tényleg társasága
akadt, viszont nem az a személy volt az, akinek ő először hitte.
Stefan
szerintem a villában van – jegyezte meg Niké leülve a vámpír
mellé. – Egyébként, szia.
Szia.
Sejtettem volna, hogy az én drága öcsém oda megy panaszkodni,
bár a mókusok is egy lehetőség lett volna – mondta a vámpír.
Próbált közömbös hangszínt megütni. Nem mutatva, hogy
mennyire örül a lány jelenlétének.
Szeretnék
veled beszélni valamiről… - köszörülte meg a torkát Niké és
mély levegőt vette, hogy lenyugtassa egyre hevesebben dobogó
szívét.
Egyébként
Stefan azt mondta, hogy Bostonba mentek, szóval számomra nem is
igazán meglepő módon tévedet. Vajon ez, hogy történhetett meg?
– kérdezte Damon szem forgatva.
Stefan
nem tévedet – felelte Niké.
Hogy?
– kérdezett vissza a vámpír értetlenül és elkövette az a
hibát, hogy a lány szemeibe nézett. Istenem,
annyira hiányzott, az, hogy lássam őt, hallgassam és érintsem!
Bár
az utolsóval kapcsolatban még tartotta magát, de érezte, hogy
egyre gyöngül az ellenállása.
Úgy
volt, hogy elmegyünk, de én meggondoltam magam – felelte Niké a
hipnotikus kék szemekbe pillantva.
Nekem
mennem kell – jelentette ki Damon elszoruló torokkal és közben
felállt, mert úgy gondolta jobb lesz, ha ő rövid határidőn
belül távozik innen, mielőtt mindent sutba dobva kezd könyörögni
a lánynak, hogy fogadja vissza. Az pedig határozottan nem illet
volna az ő stílusához és elhatározásához még úgy sem.
Szeretném,
ha meghallgatnál – ragadta meg a vámpír bőrkabátjának szélét
Niké, majd azt továbbra is szorosan fogva felállt és közelebb
sétált hozzá.
Miért
tenném? – húzta fel a szemöldökét az idősebb Salvatore.
Mert
amit most teszel a menekülés és te nem vagy ilyen. Ahogy én sem
tehetem ezt többé, veled nem – lépett a vámpír elé
olyannyira közel, hogy szinte teljesen egymáshoz simultak.
Mondj
egy jó okot – lehelte a lány ajkaira Damon.
Mert
szeretlek – mosolyodott el Niké.
Hát
ti? – kérdezte Rebekah, amikor Tristan, Emma és Byron belépet a
Mikaelsson villába.
Az
utazást inkább egy későbbi időpontra halasztottuk, mert Nikének
halaszthatatlan megbeszélni valója akadt Damonnel – válaszolta
Tristan és nem tudta elrejteni győzelem ittas mosolyát, mivel
tudta, hogy most már minden rendben lesz.
Ezt
nevezem én manipulációnak – mormolta Kol, amint unokaöccse
leült mellé.
Inkább
a lehetőségek kihasználása – válaszolta Tristan.
Akkor
most már újra együtt lesznek? - kérdezte Elena reménykedően.
Fájt így kellet látnia a barátait.
Meglesznek?
– kérdezte Ric is kíváncsian.
Damonnek
olyan társ kell, aki kiegyensúlyozott és csak vele foglalkozik –
szólalt meg Katherine csöndesen.
Te
már csak tudod – nézett rá a vámpírnőre Stefan
szemrehányóan.
Szerintem
Katherine-nek nem volt semmilyen hátsó szándéka ezzel a
mondattal – kelt leszármazottja védelmére Tatia.
Nikének
meg olyan, aki segítségével ki tud bontakozni, és akivel
törődhet – folytatta Caroline, aki inkább nem is vett tudomást
legjobb barátja egykori szerelméről. Azért, mert megtűri őt a
közvetlen közelében, még nem fogja neki megbocsátani, hogy
vámpírrá tett őt és a civakodások elkerülése érdekében
inkább figyelmen kívül hagyta. Tatiával semmi baja nem volt.
Veszekedni
fognak! – szólalt meg Rebekah sértődötten.
Rebekah,
mindenki szokott veszekedni, de attól az még ugyan úgy az élet
rész – válaszolta Robert unottan.
Csak
azért kelsz Damon védelmére velem szemben, mert régen a
hadnagyod volt – fordult a férfi felé a szőke ős morcosan.
Robertnek
igaza van, Damon és Niké között minden rendben lesz – jegyezte
meg Tristan. Klaus elgondolkozott azon, amit a fia mondott. Valahogy
nem hitte ezt az idősebb Salavtore-ról, bár hallott róla, hogy
mennyire megviselte a szakítása Nikével, aminek még mindig senki
nem tudta a körülményeit azon kívül, hogy a lány váltig
állította, hogy közös megegyezés volt. A hibrid ezért is
kímélte meg legeslegvégső soron Damont, mert bár fájdalmat
okozott az unokájának, attól még a lánynak nem lett volna éppen
kellemes, ha megtudja, hogy mit is tett az exé-vel. Nem mellesleg
még ő is esélyesnek látta, hogy újra összejöjjenek, ami már
önmagában is hatalmas szó volt.
Damon
a lány kékeszöld szemeibe nézett, amik reménykedve néztek rá.
Miért
mondod ezt? – húzta fel a szemöldökét unottan és ügyelt rá,
hogy a hangja továbbra is semleges maradjon azonban nem nagyon
sikerült, mert egy kicsikét bizonytalanul csengett.
Most
azt fogod csinálni, hogy nem tudod, miről beszélek? – válaszolt
kérdéssel a kérdésre Niké kissé sértetten.
Kettőnkről
beszélsz, egy olyan dologról, ami már elmúlt – jegyezte meg
Damon határozottan és már majdnem maga is elhitte, amit mond. A
gond csak az volt, hogy a lány átlátott rajta.
Szerintem
meg nem múlt el és ezt te magad is tudod. Szakítottál velem egy
ostoba mondvacsinált ürügy miatt, ami visszanézve igazán
nevetséges. Én meg hagytam magam… Mert azt hittem ezt akarod…
Mert
ezt akarom! – vágta rá Damon határozottan.
Azt
akartad, hogy itt hagyjalak, hogy egyedül hagyjak, de arra
várhatsz, mert többé nem megyek el – jelentette ki Niké
határozottan állva a vámpír pillantását.
Azért
mert azt hiszed, hogy szeretsz?! – szűrte a szavakat Damon.
Nem,
nem azért maradok, mert azt hiszem. Hanem azért maradok, mert
tudom, hogy szeretlek, ahogy te is engem és nem fogom hagyni, hogy
egyszerűen csak kisétálj az életemből. Amióta megismerkedtünk
mindig ott voltál körülöttem és nem szóltál semmit, de a
jelenléted nekem többet jelent minden egyes kimondott
vigasztalásnál, amit valaha is kaptam bárkitől. Szóval, ha
lehet, ne viselkedj így, most ne! Nem várom el, hogy te is kimond
az érzéseidet, mert tudom őket. Már akkor éreztem, amikor a
panzióban szeretkeztünk, és amikor a motelban szakítottál velem
nem tudtam mit is mondhatnék annak érdekében, hogy velem maradj,
mert akkor még nem voltam rá képes, hogy szavakba foglaljam. De
most itt vagyok és szeretlek téged! – vallota beérzéseit Niké.
Damon felemelte az egyik kezét és gyöngéden a lány arcára
simította.
Azért
szakítottam veled, mert félek. Amikor beleszerettem Katherine-be,
vagy később Elenába azt hittem végre boldog leszek, hogy én is
remélhetem a boldogságot. De egyikük sem engem választott. És
jöttél te! Amióta megismertelek felébredéskor mindig te vagy az
első gondolatom, amikor pedig lefekszem, akkor az utolsó. A köztes
idő jó részében sem tudok másra összpontosítani. Még soha
nem éreztem ilyen intenzíven senki iránt. Amit tettem azt csak
magam miatt csináltam, mert nem akarom, hogy te is azt tedd velem,
mint a drága rokonaid… - reagálta le a lány előbbi vallomását
Damon. Niké meg akart szólalni, ám a vámpír mutatóujját az
ajkaira tette, amikre vágyott már újra a sajátján érezni. –
Most mondani fogok neked valamit, ami szerintem tőlem borzalmasan
fog hangzani. Nem akarom, hogy bármikor is visszamenj Bostonba,
kivétel akkor, ha én is veled megyek. Azt hiszem, életemben
először merek remélni. Én is szeretlek téged és remélem,
megbocsátod nekem, hogy olyan mártírként viselkedetem, mint
ahogy azt Stefan tette volna az én helyemben, mert pótolhatatlan
vagy a számomra és nem akarlak elveszíteni – húzódott a
vámpír szája arra a tőle megszokott csábos mosolyra, ami
ezúttal nem volt gúnyos, hanem boldog és reményekkel teli. Niké
viszonozta azt. Annyira akarta, hogy újra minden rendben legyen
közöttük és bizakodó volt. Életében először hitt abban,
hogy végre valahára megtalálta azt, akire mindig is várt, akit
remélt.
Nem
haragszom, mert én is bolond módon viselkedtem – felelte a lány
a vámpír hipnotikus kék tekintetébe nézve, érezte magán a
vonzerejét, ami már az első pillanattól fogva rabul ejtette őt,
ismét hallotta a hangját, azt a gúnyosan gyönyörű hangot és
tudta, hogy hazaérkezett.
Akkor
azt hiszem, kvittek vagyunk – szélesedett vigyorrá Damon
mosolya. Átölelte a lányt és megcsókolta őt. Niké pedig
belesimult az ölelésbe.
Emma
úgy gondolta megnézi, hogy Niké és Damon között minden helyre
állt e. Ezért az egyik élénk tornacipőjét felvéve sétált az
ajtó felé. Vele tartott Rebekah is, aki ismételten ki akarta
fejezni véleményét az idősebb Salvatore-ról. De már ő is
kezdte belátni, hogy itt már ő hiába mond bármit is, mert senki
nem hallgat rá ezzel kapcsolatban, mivel mindenki határozottan meg
van győződve arról, hogy Niké és Damon szeretik egymást.
Emma,
édesem, te meg hova indulsz? – kérdezte Tristan, aki a nőnek
háttal ült és éppen lapozott egyet az általa olvasott újságban.
Körülnézek
a városban Rebekáh-val… - vágta rá a vörös hajú nő.
Merre
felé is terveztétek azt nézelődést? – fordult felesége felé
érdeklődve a férfi.
Erre-arra
– vont vállat Rebekah.
Gondolom,
a régi Salvatore villát is szándékotokban állt útba ejteni –
jegyezte meg Klaus szórakozottan, mert teljesen nyilvánvaló volt,
hogy mire is készül a két nő. Elijah viszont rosszallóan nézett
húgára és legjobb barátjára.
Csak
meg szeretnénk kérdezni Nikét, hogy ő jön e velünk vásárolni
– válaszolta Emma sértődötten.
Én
megyek veled és szerintem Rebekah és Robert is csatlakozik hozzánk
– mosolygott rá a vörös hajú nőre Tristan. Önként ajánlva
barátját is erre a mondvacsinált indokra.
De
jó nekem – morogta Robert fanyarul.
Nézd
a dolgok jó oldalát – vetette fel Kol elvigyorodva.
És
az mi lenne? – pillantott az ősre a barna hajú férfi.
Cipelheted
Rebekah csomagjait, az biztos jobb kedvre fog deríteni téged –
válaszolta Kol nem titkolva, hogy mennyire élvezi a helyzetet.
Valaki
vásárlást említett? – jelent meg Caroline mosolyogva. Aki
eddig otthonosan mozogva az ebédet készítette elő Tatiával és
Elenával. Katherine nemrég távozott, miután még megbeszélt
egy-két dolgot Tristannal.
Szeretnél
csatlakozni hozzánk? Kol úgy gondolta biztos örömmel jöttök
velünk ti is – vigyorgott rá győzedelmesen az ősre Robert, aki
vetett rá egy lesújtó pillantást.
Természetesen
igen – vágta rá a szőke hajú vámpírlány lelkesen.
De
csak ebéd után, Emma, Rebekah megtennétek, hogy nem folytatjátok
ezt az egészet? Édesem, hagyj egy kis szabad teret a lányunknak –
mondta Tristan.
Nekem
akkor sem tetszik ez az egész – akaratoskodott tovább Rebekah,
bár most már egyre gyengébben, mivel kezdte belátni, hogy
tévedett Nikével és Damonnel kapcsolatban.
Nem
is neked kell, hogy tetsszen, hanem Nikének – vont vállat Kol.
Rendben,
ti mind Damon pártján vagytok… Nem félted, hogy nem lesz ennek
boldog vége? – fordult az utóbb kérdéskor unokaöccse felé.
Szerintem
az a boldog befejezés, hogy egy új reményekkel teli kezdett vár
rájuk, ami Damonre nagyon is ráfér, Nikével kapcsolatban meg
csak a legjobbat akarom a lányomnak – fejtette ki a véleményét
a férfi.
Aki
Damon?! – sóhajtott Rebekah letörten.
Aki
Damon – válaszolta Tristan megingathatatlanul. A többiek közben
már mentek is ebédelni. A szőke hajú férfi még egy pillanatra
a nappaliban maradt, hogy megnézze az sms-t, amit kapott, majd
elvigyorodva eltette azt.
Ugye
van még szabad szoba? – kérdezte apjától leülve mellé.
Igen,
de ezt már megbeszéltük, maradtok, ameddig szeretnétek –
felelte Klaus magától érthetően.
Tudom,
csak a lehetőségeket töprengek – jegyezte meg Tristan az sms-re
gondolva. Ami a következőt tartalmazta: „A teszt pozitív lett,
gratulálok főnök.” Sokáig várt a számára megfelelő nőre,
aztán megtalálta őt és mind a mai napig imádva szeretik
egymást. Gyermekük is született, aki szintén nagyon fontos neki,
ráadásnak egy olyan személybe szeretett bele, aki szintén közel
áll hozzá. Damon Salvatore olyan vámpír volt, akit el tudott
képzelni a lánya mellett, mert kihozta belőle a legjobbat, mint
ahogy azt a kocsiban lévő határozottság is mutatta. Egyúttal
végre a vámpír is boldog lesz, annyi magányos és fájdalmas év
után. A családja meg végre teljes lett, az ő boszorkány
problémája megszűnt végre, valamit, az ősöket sem fenyegette
Mikael. Erre vágyott már gyerekkora óta. Hogy itt üljenek
körülötte a szerettei és együtt legyenek. Már csak egy dologra
vágyott. Ami nem volt, más, minthogy végre nagyapa legyen, ami
záros határidőn belül megvalósulni látszott.
Vége
az első évadnak