19. fejezet

19.fejezet

Megmenteni bármi áron

„Olyasvalakit akarok, aki bízik bennem, és feltétel nélkül elfogad. Aki mindennel együtt szeret, beleértve a sötét és önző oldalamat is.” Li Jong-Hi

A megbeszélés után a Mikalesson villában lévők közül is ki-kiment a maga dolgára. Caroline az anyukájával együtt hazament. Jeremy, Ric és Elena a Gilbert házba tartottak hasonló okból. A fiatalabb Salvatore pedig velük tartott, mivel úgy gondolta jobb ötlet nem megzavarni Nikét és a bátyját bármit is csináljanak éppen. Rebekah továbbra is mérgesen és sértetten a szobájába vonult. Klaus és Elijah a hibrid dolgozószobájába terelték Emmát és ott kérdezgették a vele történetekről, valamint felhívták a boszorkányismerőseiket. Mélyen reménykedve abban, hogy megtudnak valamit Tristan hollétéről, ám semmi lényeges információt nem jutott a tudomásukra vagy időt kértek a kiderítésére, ami bár nem volt éppen biztató, de attól még egy aprócska reménybeli fénysugarat sejtett. Kol a nappaliban kanapéján ült bámult a tévét. Gondolatai azonban elkalandoztak, mégpedig arra felé, miszerint nem lenne rossz minél előbb megoldani az egész dolgot. Elsődlegesen megtalálni Tristant és megmenteni őt. Másodlagosan, ám nagyon is ide tartózóan valahogy kibékíteni egymással Tatiát és Klaust. Tudta, hogy az egész elképzeléséből nyilvánvalóan utóbbi bizonyul, majd a legnehezebb feladatnak főleg azért, mert az eredeti Petrova nem miattuk van ott. Hanem csak Nikéhez jött, velük meg – teljesen érthető módon – szinte szóba sem áll, csak akkor, ha az feltétlenül szükséges volt. Azért Kol nagyon bízott abban, hogy sikerül, majd elgondolása, valamint ez által legalább sikerül valamivel elfoglalnia magát, mert így majd megölte őt az unalom. Tekintve, hogy Caroline az anyukájával volt, Niké Damonnel, Elijah és Klaus Emmával beszéltek, még a sértődött Rebekah piszkálását inkább a legvégső esetre tartogatta. Tehát a listában maradt Robert. Aki az ős mellett foglalt helyet, lustán elterülve. Azon töprengett, hogy Tatia után megy a Salvatore panzióba, mivel az már nagyon régen elment. Valamint több oka is volt rá, hogy oda menjen. Egyrészt nem akarta, hogy a nő eltűnjön a szeme elől és a végén csak holtan találja meg őt, mert feláldozta magát valaki érdekében. Mivel Elena az eredeti Petrovától örökölte ezen remek tulajdonságát az önfeláldozásra. A hibrid tudta, hogy Tristan soha nem bocsátaná meg neki, ha hagyná meghalni ilyesmi miatt az anyját – vagy csak úgy általában bármiért – és, bár nem volt éppen a legjobb bevallani, de ő sem tudna megbocsátani saját magának, mivel egészen megkedvelte a nőt az évszázadok alatt. Főleg, mert az bosszantóan anyáskodó és követelődző volt vele. Szinte a második anyjának tekintette, legtöbbször olyankor, amikor akár parancsnak is beillő utasításokat adott neki. A másik oka annak, hogy a Salvatore panzióba szándékozott indulni az az volt, hogy beszélni szeretett volna Damonnel. Régen társalgott már vele és jó lenne kideríteni a lelkiállapotát. Igaz sejtette, hogy Niké már helyette is mindent megtett ennek érdekében, de azért kíváncsi volt. A lány reggeli kirohanás magáért beszélt és tudta, hogy azok ketten legalább segíteni tudnak egymásnak a problémáikban. Mivel Damonnek olyanra van szüksége, aki csak vele törődik, és ha kell, vitába száll az érdekiekért. Erre a posztra pedig Niké volt a legalkalmasabb. Elvégre a lány roppantul törődő típus volt és tudta, ha kell bárkivel szemben ki fog állni a vámpír érdekében. A lánynak pedig azért fog jót tenni, mert egyrészt így ki tud majd bontakozni Damon által, másrészt a vámpír segíteni tud neki abban, hogy ne fogja vissza az indulatait. Határozott lesz. Az pedig mindig jól jön. A végkövetkeztetése az lett, hogy egykori hadnagya és legjobb barátja lánya igazán remek párost alkot együtt. Igaz nyilván nem mindenkinek tetszik az alakulóban lévő kapcsolatuk. Rebekáh-nak például teljesen bizonyosan lesz ellenvetése, vagy esetleg Caroline-nak. Előbbi ideiglenesen még mindig nem állt szóba vele abból az okból, hogy nem beszélt neki arról, hogy ő egy hibrid és nem vámpír. Nem mintha jó dolog lett volna elé állni régen és bevallani az egész dolgot, mert minimum teljesen hülyének nézte volna és ráadásnak meg is öli őt. Utóbbin pedig a megbeszélés alatt látta, hogy mennyire kedveli Nikét – igaz erről már korábban megbizonyosodott, de mindig jó volt biztosra tudni -, viszont úgy gondolja Damon nem jó választás neki. Fiatalság bolondság, majd megtanulja, hogy ki-kihez illik! Mindenesetre ő segíteni fog a fiataloknak abban, hogy még jobban összecsiszolódjanak egymással. Robert a maga lusta tempójában feltápászkodott a kanapéról és a bejárati ajtó felé vette az irányt.

• Hová mész ennyi fegyverrel felszerelkezve? - kérdezte Kol a hibrid mellé suhanva. Látta, hogy az még elrejteni sem próbálja a fegyvereit. Két pisztoly volt nála a vállszíjakba téve. Egy-egy tőr a csizmáiban, valamint a felkarjában lévő tokokban szintén.
• Nálam mindig ennyi van – felelte Robert kissé sértődötten. Nem szerette, ha valaki a dolgait kritizálta.
• Régen is így volt, bár most ezek az újfajta pisztolyok kicsit felerősítik a lehetőségeidet – közölte Kol eltöprengve, aki az előbb csak puszta ténymegállapításnak szánta a kérdését és inkább csak a hová volt a kérdés része.
• Valóban - adott igazat az ősnek Robert.
• Amúgy hová mész? - kérdezte Kol csevegő hangnemben kitartva érdeklődése mellett. Unatkozott és úgy gondola bárhová is megy a hibrid ő is csatlakozik hozzá.
• A Salvatore panzióba megyek, ha akarsz, velem tarthatsz – ajánlotta Robert. Nem minta ellenére lett volna az ős társasága csak kicsit zavarta a másik lelkesedés, ami az ő lustaságával pont ellentétes volt. De azért mindennek ellenére kedvelte az őst.
• Az én kocsimmal megyünk – jelentette ki Kol vidáman. Robert pedig nem mondott neki ellen. Így az ős autójával indultak a célul kitűzött ház felé.

Eközben a villán belül, vagyis pontosan Klaus irodájában Emma az Elijah által rendelt és gyorsan kiszállított új kanapén ült, mellette legjobb barátja foglalt helyet, velük szemben pedig a szoba tulajdonosa állt keresztbefont kezekkel, kényelmesen az asztalának támaszkodva.

• Tudom, hogy hihetetlen az amit Tatia mond, de hinnetek kell neki, mert igazat beszél, hiszen ti is láttátok Robertet – közölte a két őssel Emma halkan. Nem akarta őket elveszíteni, ők voltak a legjobb barátai és nem bírta volna ki, ha emiatt nem beszélnének többet egymással.
• Bármennyire is abszurd is számomra ez az egész hiszek nektek, viszont a sok új információt kicsit nehéz megemészteni – jelentett ki Klaus kereken.
• De ugye segítetek megkeresni Tristant? – kérdezte a vörös hajú nő kétségbeesetten.
• Emma, nyugodj meg kérlek. Természetesen segítünk nektek, de ahhoz mindent el kell mondanod nekünk – fogta meg legjobb barátja kezét Elijah. Emma kékeszöld szemeivel ránézett az ősre, utána a hibridre és végül bólintott.
• Emma először is elmondanád nekünk, hogy miért nem mondtátok el ezt valamelyikünknek vagy esetleg mindkettőnknek akkor, amikor megismerkedtünk? Tristan miért nem kért tőlem vagy Elijah-tól segítséget? Esetleg te miért nem tettél így? – kérdezte Klaus követelődzően, mivel nem értette, hogyha Tristan tudta, hogy ő az apja akkor miért is nem fordult hozzá segítségért vagy mondta el neki az egészet. Igaz mindkét gondolati kérdésére tudta a választ. Mint, ahogy azt Robert is elmondta, tudta, hogy Tristan soha nem keverné őket bajba csak azért, hogy ő megússzon bármit is. Az igazsággal kapcsolatban pedig sejtette, ha Tristan valaha is elé állt volna ezzel az abszurd és teljesen hihetetlen dologgal, akkor minden bizonnyal bolondnak nézte volna. Igaz, hogy előbb utóbb belátta volna, hogy igaza van, de nyilván az örökké valósága jó része ráment volna, még úgy is, hogy bizonyítani tudta volna.
• Nem hittél volna neki. Tristan meg csak akkor ismert meg téged annak ellenére, hogy sokat hallott rólad, de meg kell értened, hogy előtte soha nem találkoztatok és azt akarta, hogy meglegyen az esélyed megismerni őt, véleményt alkotni. Csak ezután mondta volna el, akkor, amikor úgy látja, hogy készen állsz rá – válaszolt Emma kedvesen a hibrid szemeibe nézve. – Azért nem kértünk tőled segítséget, mert nem lett volna helyes. Neked is megvolt a magad baja és nekünk is a mienk.
• Megismertettek így igazán tudhattátok volna, hogy nekem a család a legfontosabb – felelte Klaus határozottan.
• Tudtuk is, de az akkor is kevés volt. Tristan balesetekor annyira ki voltam borulva, hogy nem tudtam volna elétek állni az igazsággal. Később bolondnak néztetek volna és azt hitétek volna, hogy megőrültem. Ám minden megváltozott, mikor Josh megtámadta Nikét – tette egy mérges kézmozdulatot Emma, ami mindkét őst meglepte, mivel ismerték a nőt és tudták, hogy nem igazán szokott ily módon kikelni magából. Általában csak akkor, ha valaki nem hallgatja meg vagy figyelmen kívül hagyja a tanácsát, de ilyesmi miatt még soha nem látták dühösnek. Ennek ellenére mélyen megértették a mögöttes indulatokat. Főleg mivel a vörös hajú nő pontosan olyan típus volt, aki soha nem bocsájtja meg senkinek, ha egyszer megtámadják az egyik szeretét.
• Megértem és örülök, hogy Tristan végrendeletét eljutattad hozzánk – szögezte le Elijah.
• Tudtam, hogy Niké csak veletek van biztonságban – jelentette ki megingatatlanul Emma. – De ha legközelebb bajba jutok, akkor szólok – tette hozzá szelíden és lesütötte a szemeit mivel azt gondolta, hogy az ősök azt akarják, hogy elmenjenek.
• Nem lesz legközelebb – mondta Klaus, Emma fel akart állni, mivel ezt végszónak vette, de a hibrid letérdelt elé és a kezeit a térdeire tette. – Nem lesz legközelebb, mert együtt megkeressük Tristant és azt szeretném, ha velünk maradnátok – fogta meg menyének a kezét Klaus és gyengéden megszorította azokat. Tudta, hogy a nőnek szüksége van a támogatás efféle általa általában eddig ki nem mutatott részére főleg, mivel ezzel biztosította őt a szavainak igazáról. Valamint tisztában volt azzal is, hogy nevetségesen állt neki a törődő szerep, de meg kellett tenni. A családjáért.
• Komolyan? – dadogta Emma meglepetten.
• Természetesen, Emma. Niklausnak igaza van. Egy család vagyunk és lehet, hogy néha nem vagyunk épp a legjobb társaság nektek, de nagyon örülnénk neki, ha ezután nem csak a vér kapcsolna össze minket, hanem valóban egy igazi család lennénk – erősítette meg bátyja terveit Elijah. Próbálta leplezni testvére szavai okozta döbbenetét, nehéz volt, de sikerült. Kellemesen csalódott, bár legbelül, ha nem is számított erre a fordulatra, ennek ellenére persze nagyon is bízott benne, hogy egyszer megvalósul ez is.
• Annyira örülök, hogy nem haragszotok ránk – ölelte magához az őst Emma sírva.
• Niké megmutatta nekünk, hogy egy családba nem csak a vér számít, hanem a szeretett is, amit néha ki kell mutatni, mert erősebbek leszünk tőle – mondta még Elijah és visszaölelte legjobb barátját, aki megnyugodva ellazult az ölelésében, mivel tudta, hogy az ősök segítségével megtalálják Tristant és után, ahogy Tatia is szerette volna, újra egy nagy boldog család lehetnek, amik eddig soha nem voltak. Igaz, tudta azt is, hogy az eredeti Petrova kapcsolata az ősökkel nem épp a legjobb, de úgy vélte neki sikerülni fog helyre hozni. Legalábbis nagyon reménykedett benne, ahogy abban is, hogy Niké minél előbb megbocsátja neki azt, hogy nem mondta el neki, az igazat.

Mikor Kol leparkolt a Salvatore panzió előtt – továbbra is lehetetlenül sok lelkesedéssel - és ki akart szállni Robert megállította őt.

• Nagy a csend – magyarázta Robert az ős értetlen tekintetét látva.
• Lehet, hogy zsáját égetnek – vetett fel Kol. Ő legalábbis Damon helyében mindenképp ezt tette volna, mert ha Klaus vagy inkább Rebekah megtudja azt, hogy elmeri mélyíteni a kapcsolatát Nikével – amiben Kol száz százalékig biztos volt – akkor annak nem lesz túl jó vége. Mivelhogy ebben az esetben húgának nyilván szándékában áll majd jelentősen megrövidíteni az idősebb Salvatore élettartamát.
• Az nyilvánvaló lenne akkor ha Damon és Niké kettesben lennének, de elviekben Tatia is itt van velük – fejtette ki a véleményét Robert. Aki kimondatlanul is egy véleményen volt az őssel, vagyis ő is úgy gondolta, hogy a pár bizony szeretkezet.
• Vagyis vagy történt Nikével és Damonnel valami, vagy esetleg… Tatiával – húzta el a száját Kol, mert egyik lehetőség sem volt túl biztató.
• Egyik lehetőség sem a legjobb – felelte Robert homlokráncolva megerősítve az ős gondolatait.
• Viszont legyen bárki is az a merész elkövető szerint azért ketten csak elbírunk vele, vagy velük, ha többen vannak – jelentette ki Kol tényközlően.
• Nos, lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem. Én az elővigyázatosság mellett szavazok. Ezért aztán az lesz a legjobb, ha én a hátsó ajtón megyek be, te pedig menj itt elől – vázolta a tervét Robert.
• Legyen – forgatta meg a szemeit Kol, mivel szerinte tényleg csak annyi történt, hogy Nikét és Damon zsáját égettetek, mert – nyilván olyan dolgot csináltak -, amiről nem akarták, hogy más is meghallja... legalábbis nagyon remélte, hogy így van. Azonban a kiélesedett nagybácsi érzései nagyon rossz dolgot sejtettek.
• Ezt tedd el – nyújtott át Robert az ősnek egy tőrt és az egyik fegyverét. – Gondolom, tudsz vele bánni – nézett kérdőn az ősre, bár tudta, hogy Kol azért annyit nem aludt, hogy egy pisztollyal ne tudjon bánni, de jobb szeretett biztosra menni. Elvégre mégis átaludt több mint egy évszázadot és ki tudja régen mennyire mélyedt el az új lőfegyverek világában! Mivel az persze tudta, hogy kardal remekül tud bánni.
• Talán még menni fog a dolog, nem mintha szükségem lenne rá – válaszolt fogcsikorgatva az ős miközben kikapta a felé nyújtott dolgokat a hibrid kezéből és sértetten a ház felé csörtet. Nem gondolta, hogy olyan borzalmasan nagy baj lenne, hogy még neki is fegyvert keljen használnia. Elvégre hová fajul a világ, ha már egy ősvámpírnak is pisztolyt kell használnia!
• Tisztára, mint Rebekah. Nem csoda, hogy testvérek – nyilatkozta fáradtan Robert és ő az általa kijelölt helyre ment. Ha az ős hallotta is, amit mondott úgy tett mintha ez nem így lett volna. Főleg, mert még mindig duzzogott az okból kifolyólag, mivel az önérzetét erősen sértette az, hogy ne tudjon bánni egy egyszerű kis pisztollyal.

Kol óvatosan lenyomta a kilincset és az ajtót hevesen berúgva bepislogott a nappaliba a fal mögül. Ezt egyébként már régen ki akart próbálni mivel látta egy filmben és igazán megtetszett neki. A nappaliban lévő látványra azonban nem tudta megfékezni a kikívánkozó szitokszavakat és idegesen az ideiglenesen halott Damon mellé suhant, annak érdekében, hogy meggyőződjön róla, hogy valóban halott e. Robert közben a házat kutatta át hátha talál valakit, de az idősebb Salvatore kivételével teljesen kihalt volt az egész panzió.

• Neked is és nekem is igazam volt – emelte fel unokahúga pólóját a földről Kol. Robert közben feltette Damont a kanapéra.
• Valahogy ez most nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy ezt megvitassuk – közölte a hibrid.
• Szerintem meg igen. Elvégre meg kell várnunk még Damon magához tér, mivel addig nem fogunk előrébb jutni – vont vállat Kol.
• Tudom – dörzsölte meg gondterhelten a homlokát Robert.
• Találtál valamit? - kérdezte az ős, hátha a hibrid észrevett valami olyat, amit ő nem. Tudta milyen remek nyomkövető és nyomolvasó is Robert. Csakúgy, mint legidősebb testvére, de őt most a helyzet jelenlegi állása szerint nem lenne valami okos dolog értesíteni, mivel félő volt, hogy Damont még idő előtt megölné, az pedig nem vezette volna őket előrébb Niké megtalálásában.
• Úgy gondolom Tatiát valaki megölte, nyilvánvalóan csak ideiglenesen, mivel teljesen holtan nem lenne valami hasznos – pillantott körbe Robert tűnődően. - Niké is magával vitte és legalább ketten voltak.
• Valószínű, hogy legalább az egyikük boszorkány volt, nemde? A Bennett lány és azok, akik elrabolták Tristant? - kérdezte Kol.
• Attól tartok – sóhajtott gondterhelten Robert, mivel tudta, hogy ez nagyon nem jó előjel. Levetett magát a másik kanapéra.
• A többieknek nem kéne elmondanunk? - kérdezte Kol, bár ő is tudta, hogy ez halva született ötlet.
• Ami után egyenesen következne, hogy Damont, vagy Rebekah vagy Klaus ölné meg. Valahogy mindkét választás szó szerint holt vágánynak tűnik, de persze javíts ki, ha tévedek – mutatott rá Robert, arra, ami szerinte lényeges volt.
• Szerinted nem lennének képesek figyelmen kívül hagyni? - érdeklődte Kol. Holott ő is tisztában volt azzal, hogy ez a testvéreivel kapcsolatban elég valószínűnek tűnt.
• Attól, hogy te meglepő módon képes vagy rá, ez nem jelenti azt, hogy ők is – nézett rá fürkészően az ősre Robert.
• Csak nem lenyűgöztelek? - vigyorodott el a helyzet abszurdságán Kol.
• Meglepődtem, hogy nem cselekedtél úgy, ahogy Klaus tenné, hanem inkább megfontolod a dolgokat, mint Elijah – jelentette ki Robert és tényleg így volt. Viszont örült neki, hogy Kol ezer év után végre kezd felnőni, akkor is, ha néha-néha azért a régi marad. Egyes esetekben jobb is, ha ez így van.
• Ugye tudod, hogy ezzel egyiket minősíted, a másikat dicséred – közölte Kol, megértve a mögöttes dolgokat is. Mivel nem volt annyira bolond és meggondolatlan, mint ahogy mindenki hitte róla. De jó volt, hogy így vélték főleg, mert így minden sokkal könnyebb volt. Legalábbis számára mindenképpen.
• Nem, én csak kimondom a nyilvánvalót – vigyorodott el Robert és lustán felpakolta a lábait az asztalra, valamint a karjait a feje alatt összefonta. Fő szempont a kényelmesség elv alapján, közben a lehetséges megoldásokon törte a fejét.
• Tudom – ismerte el Kol és a markolatánál fogva nyújtotta a hibrid felé az általa adott fegyvert és tőrt.
• Megtarthatod. Nekem van másik – hunyorgott rá szórakozottan az ősre.
• Milyen adományozó kedvedben vagy ma.
• Tényleg van másik – vont vállat a hibrid.
• De nem mehetünk, vissza a villába még ki nem derítjük mi történt, mivel az túl sok kérdést vetne fel – ráncolta össze a homlokát Kol.
• Nem is ott van, hanem itt. Mikor elmentem volna a Bennett lányért, akkor elhoztam egy-két cuccot. Biztos, ami biztos alapon.
• Le vagyok nyűgözve az előre látásoddal kapcsolatban – pillantott elismerősen Robertre az ős. De azért tudott arról, hogy a hibrid mennyire óvatos volt régen és nyilván még most is az. A régi berögződéseket nehéz leküzdeni.
• Igyekszik az ember – válaszolta Robert szórakozottan. Damon közben hirtelen egy mély levegőt véve tért magához és egyből felült. Készen rá, hogy megöljön valakit, de leginkább Bonnie-t.

• Nyugalom hadnagy – intette le a vámpír Robert.
• Hagytad, hogy elrabolják? – tört ki Kolból szinte automatikusan. Nem állt szándékában megölni Damont, viszont nagyon is tudni akarta, hogy mi történt és egyből ez a kérdés jutott eszébe, akkor is, ha kissé kivallató stílusúra sikeredett a dolog.
• Persze, elvégre imádom, amikor valaki betör az otthonomba, kitöri a nyakam és magával viszi a... vendégem – válaszolta Damon mérgesen felcsattanva.
• Damon, kérlek, nyugodj meg. Elmondanád nekünk, hogy pontosan mi is történt? - kérdezte nyugodtságot erőltetve magára Robert. Kol is tudni akarta és a hatékony és gyors megoldás érdekében a hibridre hagyta a kikérdezős részt, mivel úgy gondolta Robert remekül meg tudja oldani ezt, mivel talán nála jobban ismeri a vámpírt. Nem utolsó szempont volt az sem, hogy sejtette nem tenne valami jót az új keletű barátságnak Damonnel, ha most az ő módszere alapján vonnák kérdőre.
• Miért mondanám el? - fonta össze a karjait a mellkasa előtt Damon. Jelezve, hogy nem áll szándékában így tenni és közben azon gondolkozott, hogyan is tűnhetne el, hogy megtalálja a lányt... és persze Tatiát. Lehetőleg minél előbb.
• Mert bármennyire is nehezen ismered be magadnak Niké túl fontos lett neked ahhoz, hogy csak egy alkalomra kelljen és én semmiképp sem fogom, hagyni, hogy egyedül menj azokhoz a boszorkányokhoz és ezzel szerintem Kol is így van – felelte Robert határozottan. Az ős határozottan bólogatott a hibrid szavainak megerősítése érdekében. Damon hallgatott egy kis ideig és végül, győzött benne a józanész arra vonatkozóan, hogy megosztja velük az információkat, mert többen talán többre jutnak, mint ő egymaga.
• Tatia lejött ide a nappaliba, hogy megvárjon minket. Mire Nikével leértünk, addigra valaki kitörte a nyakát. Niké odarohant hozzá, mire én kaptam egy kis agyrobbantást. Bonnie volt az, aki ezt tette és az ereje.. – mesélte el a történteket Damon. A másik kettő, aki a szobában volt olvasott a sorok között és megértették, hogy az eredeti Petrova nyilván rányitott a fiatalokra és mielőtt Kol felvethette volna ezzel kapcsolatos kaján észrevételét, Robert gyorsan közbevágott.
• Nagyobb, mint az sejtetted. A Bennett lány tehát – mint ahogy azt eddig is tudtuk – valóban ellenünk van és erősebb, mint hittük – húzta el a száját Robert és unottan lejjebb csúszott a kanapén.
• Ennyire soha nem volt erős – válaszolta Damon erősen kételkedve.
• De, ha valaki megtanította arra, hogyan is összpontosítsa rendesen az erejét akkor az nem látható ugrásszerű növekedést produkálhatott – jegyezte meg Kol.
• Ami a mi esetünkben nem túl jó, de folytatnád, kérlek? - pillantott egy alig látható parancsoló éllel az idősebb Salvatore-ra Robert.
• Sakkban tartott a szokásos boszi bűbájjal és jött valami nő, őt nem igazán láttam és Niké alkudozni kezdett vele. Azt ajánlotta, hogy elmegy velük... - halkult el Damon újabb indulatos kifakadása, mert nem akarta elfogadni, hogy a lány képes volt magát ajánlani helyette.
• Ő pedig érted cserébe meg is tette – csóválta meg a fejét Kol a kanapé karfájára ülve.
• Jellemző, tisztára, mint Tatia – dörzsölte meg a homlokát Robert bosszankodva.
• Érdekes, hogy Elena is örökölte tőle ezt az áldozzuk fel magunkat másokért dolgot – jegyezte meg Kol elmerengve.
• Ha már Katerinába nem szorult semmi megbánás, akkor legalább bennük legyen – válaszolta Robert vállat vonva.
• Mindjárt meghatódok a kis meghitten dumáló pillanatotokból, de szerintem lépjünk tovább, mert nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem mennem kell meg találni Nikét, mivel a bátyuskád ex-nője ránk hozta a pszichopata boszorkányokat – közölte cinikusan Damon.
• Érdekes véleményed van, annyi szent. Nem gondolod, hogy különös módon téged megöltek volna, de Niké felajánlotta magát helyetted? Nekem olyan ismerősen hangzik a feláldozás része. Neked nem? - kérdezte Kol gúnyosan. Ezzel is kimutatva, hogy nem tűr el neki mindent csak azért, mert úgymond összebarátkoztak.
• Touché – felelte Robert ezzel elvágva a két fél dühös szemkontaktusát, akik ezután rá néztek cseppet sem barátságosan.

• Van még valami lényeges momentum, amiről tudnunk kéne Damon? - érdeklődte Robert.
• Nincsen – rázta meg a fejét az idősebb Salvatore megnyugodva.
• Vagyis a boszorkányok megkeresik nekünk Tristant terv már nem igazán időszerű, főleg, mivel már kiegészült azzal, hogy Niké is velük van – jelentett ki a szintén lecsillapodott Kol.
• Nem értem minek kell nekik Niké? Csoki Potter csak azért vitte magával, hogy utána szépen megölje őt? Csak úgy, mert haragszik az apjára, akit nem is ismer? Ennek nincsen valami sok értelme - adott hangot értetlenségének Damon.
• Annyira egyértelmű – csóválta meg a fejét Robert.
• Minket is hajlandó volnál beavatni? - kérdezte Kol erősen koncentrálva arra, hogy ne kezdje el ordítva követelni a választ. – Persze csak, akkor, ha számodra valóban annyira magától érthetődő ez az egész – tette hozzá kissé gúnyosan. Damon is volt felettese felé kapta a pillantását. Mindkettőjüknek rossz érzése volt, azzal kapcsolatban, hogy mit is akar most közölni velük a hibrid.
• Van egy rossz hírem és egy még rosszabb. Melyikkel kezdjem? – vetette fel a két lehetőséget Robert.
• Jó híred nincs? – válaszolta kérdéssel a kérdésre Kol.
• Az szinte soha nincs – legyintette Robert lemondóan. – Akkor inkább összefoglalom nektek a dolgokat. Vegyünk egy egyszerű képletet - kezdte a hibrid, úgy ahogy általában az előadásait. Damon és Kol érdeklődve és feszülten előre hajolva hallgatta őt. - Van egy olyan hibridünk, mint Klaus, a tisztánlátás érdekében nevezzük Tristannak, aki ugyan úgy a vérvonala feje. Legyen egy vámpírunk is, aki jelen esetben nem más, mint Tatia. Valamint egy Petrova vérrel rendelkező, bár nem hasonmás embert. Csak egy valami hiányzik, amivel összeadva kijön egy olyan dolog, ami nagyon is rossz fényt vetni a továbbiakra – vázolta elképzeléseit Robert. Damon elképedve nézett maga elé és a fejét gondterhelten a két keze közé fogta. Valahol a lelke mélyén szorítást érzett arra gondolva, hogy Nikét miatta fogják feláldozni csak azért, hogy meg bírják ölni az apját, vagyis inkább azért, hogy az által lekössék a hibrid felét. Vigyázz magadra és köszönöm, hallotta meg Niké hangját a fejében. A lány még abban a szánalmas helyzetben is rá volt képes gondolni és miatta aggódott saját maga helyett.
• A vérfarkas hiányzik – ismerte el felszisszenve Kol. - Viszont biztos, hogy Niké vérre meg fog felelni az áldozáson? - kérdezte az ős remélve, hogy nemleges válaszolt kap.
• Igen, teljesen biztos – felelte Robert sóhajtva.
• Viszont Tristan Klaus fia, így ő is ősi vagy nem? – kérdezte Kol egy újabb lehetőséget felvetve.
• De, az, de attól a boszorkány bűbájuk még rá is hatnak és ki tudja mit találtak ki már megint, főleg mivel szerintem elsősorban a vérfarkas oldalát akarják megkötni, de az ellenség szándéka ettől lehet sokkal súlyosabb is – válaszolta Robert.
• Szóval valahogyan megpróbálják, majd megölni Tristant és vele együtt az egész vérvonalát. Nem túl biztató. Tényleg nagyon utálnak titeket, ha erre is képesek – mondta Kol, aki tudta, hogy Robert reggel direkt terelte a témát a boszorkányokkal kapcsolatban.
• Szerintem nagyon enyhén fogalmaztál – ismerte el Robert.
• Akkor mégiscsak meg tudod tippelni az általatok megölt boszorkányok számát – mondta Kol magától érthetődően, mivel ezt a következtetést vonta le.
• Persze, hogy meg tudom, de Emma teljesen kiakadt volna tőle, ami nem lenne épp a legjobb ebben a helyzetben – válaszolta Robert.
• Akkor nem mondhatjuk el neki, hogy a lány és az anyósa eltűnt, mert akkor egyrészt tényleg teljesen kiakadna másrészt a testvéreim reakciója továbbra sem valami megnyugtató ehhez a témához kapcsolódóan – mondta Kol.
• Mit ülünk még itt, ha semmit nem tudtunk meg eddig? Egyszerűen csak megkeressük és megöljük őket. Amúgy is van még idő a következő teliholdig és jó lenne még az előtt megtalálni őket, vagyis inkább minél előbb meg kell találnunk őket – szólalt meg Damon idegesen.
• Csak semmi aggodalom Damon azt tartogasd az utánra miután megtaláltuk őket – nyugtatta az idősebb Salvatore-t Robert.
• Utálom beismerni, de Damonnek igaza van. Kell egy terv – válaszolta Kol.

• Gondolom, neked van valami ötleted? - érdeklődte Damon gúnyosan az őstől. Abban ugyanis bizonyos volt, hogy felettese mindig kész tervel áll elő, de Kol ötlete is érdekelte, legalább egy kicsit.
• Természetesen van, de ahhoz, először is kell nekünk egy boszorkány, aki megtalálja, pontosan hol is van Tristan – válaszolta Kol vérig sértetten.
• Valahogy szerinted én miért is nem javasoltam azt, hogy cselekedjünk így? - kérdezte Robert morcosan.
• Nem annyira készségesek, mint ahogy azt gondolnánk, ha szóba jön valamelyikkőtök neve – válaszolta meg a hibrid költői kérdését Kol.
• Kol nem is tudtam, hogy gondolatolvasó vagy – fojtatta cinikusan Robert.
• A cinizmus nem áll jól nem mondták még neked? – vágott vissza ős.
• Mintha hallottam volna már valahol, de a lényeg az, hogy meg kell találnunk Nikét minél előbb, mert ha Bonnie-t az a személy segíti, akire én gyanakodom, akkor nem szükséges a telihold – sóhajtotta Robert gondterhelten és azon a lehetséges boszorkányok listáján töprengett, akik hajlandóak volnának segíteni neki ebben az ügyben. Egyébként ez a névsor nem volt valami hosszú és az volt a gond, hogy tulajdonképpen csak két név volt rajta és az egyik legjobb tudomás szerint is meghalt úgy egy hónapja rejtélyes körülmények között. A másik, nos ő vele az egyetlen gond az volt, hogy egy kis ideig a barátnője volt és nyilván nem fogja őt tárt karokkal fogadni a szokásos elhagyási módszere alkalmazása után.
• Most ugye csak ugratsz? – kérdezett vissza Kol komolyan. Felnézve abból a levélből, amit sebtében talált ki Klaus és a többiek megnyugtatására. Kimentve magukat arra az időre még visszahozzák Nikét, Tatiát és remélhetőleg velük együtt Tristant is. Egyébként alig tudta megállni röhögés nélkül az írást, főleg, mivel maga elé képzelte Klaus arcát a levél olvasása közben.
• Attól tartok Jessica Petrova a Bennett lány igencsak erős szándékú segítője – válaszolta Robert.
• Egy újabb Petrova, de nem lenne jobb elindulni? – kérdezte Damon sürgetően.
• Ostobaságokat beszél, én magam öltem meg őt és elhiheted, hogy nagyon is halott volt és most is az! Mert, akit én megölök, az halott is marad - vágta rá Kol indulatosan.
• Nos, akkor valamilyen csodával határos módon feltámadt, mert én találkoztam már vele – válaszolta Robert.
• A rohadt életbe – fakadt ki az ős.
• Kiről van szó? – kérdezte Damon, mert bár először nem igazán érdekelte, de Kol idegessége miatt sejtette, hogy bizony több figyelmet kell ennek a dolognak szentelnie.
• Tatia nővéréről, aki megölte a szüleiket és a húgát is meg akarta, mert egyszerűen őrült – válaszolta Robert unottan.
• Ez nem túl megnyugtató – húzta el a száját az idősebb Salvatore.
• Hát nem – értette egyet egykor hadnagyával a hibrid.
• Remek, más sem hiányozott, minthogy ő kapja el Nikét és így már értem a teliholdas rész mellőzését is, mivel gondolom, van nála pár boszikönyv, amit nagyon is készségesen adott át a Bennett lánynak – bökte ki Kol undorodva.
• Tudom, tudom, de az lesz a legjobb, ha elindulnunk és utána ráérsz kérődre vonni – közölte lustán kinyújtózva Robert.
• Hová is megyünk? – érdeklődte az ős. Damon viszont vele ellentétben nem kérdezett, hanem cselekedet.
• Egy boszorkányhoz, aki talán hajlandó nekünk válaszolni egy-két kérdésre – mondta Robert, aki már hozta is le az emeltről az egyik táskáját. Damonnek is adott egy pisztolyt és két tőrt, valamint Kolnak még egy hosszabb szablyát. Az ős egyébként a bejárati ajtóra tűzte a levelet tartalmazó borítékot, egy a konyhából kölcsönvett kés segítségével.
• Tudod azt mondtad nem kedvelnek titeket a boszorkányok és senki nem hajlandó segíteni Tristan keresésében – jegyezte meg Kol, a hibrid orra előtt lóbálva az autója kulcsait, ezután mindhárman beszálltak az autóba.
• Ez így is van. Szerinted miért viszünk ennyi fegyvert? Elhiheted nekem, hogy nem fognak tárt karokkal fogadni minket és lehet, hogy szükségünk lesz egy kis meggyőző erőre – vetett egy oldalpillantást a mellette ülő ősre Robert. Damon ült hátra egykori felettese többi óvintézkedésre megfelelő kiegészítőijével együtt. A hibrid beindította az autót és már száguldott is.
• És az a boszorkány, akihez megyünk? – érdeklődte Damon.
• Nos, lehet, hogy kicsit ki lesz akadva rám, de ha megemlítjük neki, hogy egy fiatal lányt elraboltak egyből segíteni fog nekünk. Legalábbis szerintem, viszont jobb lenne, ha nem említenétek kik is vagytok, valamint Nikéről se kell tudnia, hogy pontosan kicsoda – tisztázta nagyjából a helyzetet Robert.
• A Kol féle mentőakció csapat útra kelt! – vigyorodott el a helyzet abszurd alakulása ellenére Kol, akinek visszatért a lelkesedése.
• Rosszul hangzik – morogta Damon sötéten a hátsó ülésről. Közben folyamatosan csak Nikére tudott gondolni. A lány folyton megvédte őt az ősökkel szemben és mások előtt is kiállt érte, ő viszont Nikével ellentétben semmit nem tud felmutatni. Nincs mentségem arra nézve, hogy hagyhattam azt, hogy elvigyék őt… és persze Tatiát is. Most csak annyit tehetek, hogy én segítek rajta… mármint rajtuk… a fenébe is, hogy csak rá tudok gondolni! Mindenestre megmentem őt bármi áron!
• Csakhogy tisztázzuk nem te vagy a főnök – jelentett ki Robert kereken egy az ősre vetett oldalpillantás után.
• És miért te? – kérdezte Kol duzzogva.
• Mert demokrácia van, és ha szavaznánk Damon rám szavazna, ahogy én is magamra. Te persze magadra, de a többség dönt. Szóval ez alapján nincs is értelme feltenni a kérdést, de ha akarod, attól még megtehetjük, de szerintem inkább ne – jelentette ki Robert diktátori szigorral.
• Egyébként miért van egy olyan érzésem, hogy jártál azzal a boszival és nyilván piszkosul haragszik rád? – érdeklődte Kol szurkálódva az előbb csapatvezető dolog miatt.
• Mondtam én, hogy gondolatolvasó lettél – jelentett ki Robert és a Mystic Falls végét jelző tábla mellett gyorsított a tempón, hogy újdonsült csapatával együtt minél előbb segíteni tudjanak az elraboltaknak.