20. fejezet

A hajsza elindult

„Soha eddig nem volt ilyen kevés időnk arra, hogy ilyen sok mindent megtegyünk.” Franklin Delano Roosevelt

Niké lassan ébredezni kezdett. Észlelte, hogy valami nagyon nincsen jól körülötte, mivel hideget, dohszagot, valamint nagy mennyiségű port érzett maga körül. Kissé nehézkesen kinyitotta a szemeit és körülnézett. Amennyire így hirtelen meg tudta állapítani egy cellában volt, ami valamilyen épületben lehetett. Feltehetőleg egy pajtában. Lassan visszapörgette az eseményeket, hogy rájöjjön arra, hol is van pontosan. Emlékezett arra, hogy reggel Rebekah ébresztette őt és Damon-t azzal, hogy kidobta őket az ablakon. Aztán a szőke hajú ős ezen tette miatt ideiglenesen halott lett, mert a keresztapja - vagyis a nagyapja -, végtelenül mérges lett rá. Utána az idősebb Salvatore el akart menni, mert elege lett, ő utána ment és akkor érkezett az anyukája és Tatia… vagyis a nagyanyja. Örült nekik, mert mint ahogy azt remélte édesanyja életben van, de öröme nem tartott sokáig. Elmondták, hogy az apukája valójában az eredeti Petrova és Klaus fia, ami még most is – mindent megmagyarázó mivolta ellenére is - hihetetlenül abszurd volt. Caroline és a többiek is átjöttek, hogy megbeszéljék mit is kéne most csinálniuk. Fény derült Bonnie árulására, valamint megtudta mi is történt valójában az eredeti Petrovával. Aztán mikor Tatia és keresztapja… - aki valójában a nagyapja -, összevesztek, ő neki elege lett és elment a Mikaelsson villából. Damon vitte el őt a Salvatore panzióba, ahol ő és a vámpír… nos, elmélyítették a kapcsolatukat. Már ha egyáltalán van nekik olyanjuk, amiben egyébként Niké igazán reménykedett. Később jött Tatia, aki rájuk nyitott. Utána valahogy halva találták őt a nappaliban és Bonnie varázslat alá vonta Damon-t és nem egyedül jött, hozott magával egy segítőtársat is, aki igencsak tudta mit is kell csinálniuk. Ő pedig alkudozni kezdett vele, mert nem akarta, hogy Damon-nek baja essen, ahogy nagyanyjának sem. A titokzatos ismeretlen nő, azt mondta, hogy békén hagyják az idősebb Salvatore-t, viszont neki és az ideiglenesen halott Tatiának vele kell mennie. Niké minden további nélkül elfogadta ezeket a feltételeket. Bonnie kitörte Damon nyakát, ami már önmagában is igazán felháborító volt, de Nikének be kellett látnia, hogy ezt a lehetőséget valóban nem kötötte ki, őt ezután egy kloroformos zsebkendővel elkábították. A lényeg tehát, hogy Damon életben van, ő és a nagyanyja pedig valamilyen használaton kívüli pajtában vannak. Mikor mindezt végiggondolt nem volt valami nyugodt. Egyrészt aggódott az idősebb Salvatore miatt. Ugyanis tudta, ha Klaus találja meg az ideiglenesen halott vámpírt - és nem tudja meg a szükséges információkat azonnal - akkor meg fogja ölni Damont. Ennél fogva a vörös hajú lány nagyon remélte, hogy Robert vagy esetleg Kol találta meg az idősebb Salvatore-t. Valamint bízott abban, hogyha anyukája rájön az eltűnésére, akkor nem borul ki túlságosan, ám ennek a valószínűsége nem igen volt valószínű, ismerve annak heves érzelmi kitöréseit. Az aggodalma egyre csak nőt, főleg mivel újabb ok merült fel benne. Mivel nem tudta mit is akarnak tőle és Tatiától a boszorkányok, valamint a titokzatos nő, aki minden valószínűség szerint vámpír volt. Viszont a lány sejtette, hogy bármi is legyen a tervük az nem igazán lesz kellemes dolog. Körülnézett, hogy alaposan megszemlélje a helyet ahová zárták. Így aztán átnézett a vele szemben lévő cellába is és meglepődésében elállt a lélegzette. Ennek oka nem volt más, minthogy a varázslattal kiszárított láncokkal kifeszített édesapja volt vele szemben. Valamint ahogy oldalra nézett az ideiglenesen halott Tatiát pillantott meg.

• Apa - suttogta Niké fájdalmasan és szemei könnyesek lettek a körülötte látottaktól. Egy belső sugallatra sejtette, hogy édesapja három éve van ugyan ebben a pózban. Ezt erősítette meg az is, hogy azok a ruhái voltak rajta, amik az autóbalesetekor viselt.
• Nem örülsz neki, hogy viszont láthatod apucikádat? – kérdezte a megjelent Jessica negédesen.
• Hogy merte ezt tenni vele?! – kiáltott rá vadul Niké.
• Pont ugyan olyan vagy, mint apád és nagyapád – köpte megvetően a nőből.
• Magának rohadtul semmi köze ehhez! – vágott vissza Niké. Mivel a veszélyhelyzet okozta feszültséget így próbálta leküzdeni, de sejtette, hogy az elrablói már nem lesznek olyan hiszékenyek és idióták, mint ahogy Josh és a vérfarkas pajtásai voltak.
• Ne felejts el, hogy ugyan olyan ribanc, mint a nagyanyja – szót közbe Bonnie is. Niké villámlóan szemekkel fordult a rácsok mögül felé.
• Igazad van Bonnie, ahogy azt is jól megfigyelted, hogy ugyan olyan hisztis, mint Tatia – jegyezte meg gunyorosan Jessica. A vörös hajú lány nem értette mi jogon is mond ilyen dolgokat a családtagjairól ez a nő.
• Tudod, szánalmas, hogy az az idióta már megint egy Petrovát fogott ki magának és igazán jó érzés volt megölni őt – célzott Damonre a Bennett lány élvezetesen várva a hatást, ami nem is maradt el.
• Nem merted! – kiáltott rá Niké feszülten. Damon! Kérlek, ne, őt ne! – Megígérte maga rohadt szuka! – ordított rá Jessicára. A két gonosz nőszemély ugyanis azt találta ki, hogy abban a hittben hagyják a lányt, miszerint megölték az idősebb Salvatore-t. Amivel kapcsolatban úgy vélték, hogy az ősök már meg is tették helyettük. Nyilván nem minden fájdalomtól mentesen.
• Te is tudod, hogy mindvégig ezt akarta, hát most teljesült a kérése! – vágott vissza Bonnie elégedetten és Jessicával egyetemben otthagyták az összetört Nikét. A vörös hajú lány nem tudta mit is higgyen, legfőképp azt nem mit is gondoljon vagy reméljen, ha egyáltalán utóbbira van e bármiféle oka. Mi van, ha ez csak egy trükk? És ha nem az, akkor azt jelenti, hogy Damon… hogy ő tényleg meghalt? Niké felhúzta a térdeit és ráhajtotta a fejét. Az elképzelés, hogy az idősebb Salvatore meghalt, ráadásul miatta, teljesen letaglózta őt. Próbált reménykedni abban, hogy Bonnie és az ismeretlen vámpír nő hazudtak neki, de tudta, hogy erre semmi okuk nincsen. Elvégre valószínűleg így is-úgyis megölik őt, hát közölték vele a hírt, mivel tudták mennyire mélyen fogja ez érinteni, és nyilván élvezettel hagyták, hogy szenvedjen, addig még el nem jön az ideje annak, hogy végezzenek vele is. Ám Nikét már nem érdekelte ez az egész. Úgy érezte mintha valamit eltörtek volna benne. Eszébe jutott Damon, amint utolsó találkozásukkor is azt akarta, hogy inkább saját magát mentse, minthogy őt. De ő mégis megmentette, már amennyire ez megmentés volt. Viszont folyton eszébe jutott az, amikor a szeretkezésük - mert szerinte ez nem szex volt, hanem szeretkezés -, szóval az után a vámpír rámosolygott. Az a minden fájdalomtól mentes, felszabadultan boldog mosoly, amik elérték azokat a hihetetlenül hipnotikus szemeit is. Niké önmagát szorosan átkarolva fájdalmasan felzokogott.

Bonnie és Jessica ezt hallva tudták, hogy teljes a sikerük, mert a lány nem vette észre az átverést. Így mint ahogy az elvárható volt teljesen összetört. Jessica elégedett volt és boldogan felkacagott. Bonnie vízhangozta tanítója nevetését.

• Tudtam, hogy meg fog törni – jegyezte meg a boszorkány.
• Nos, igen beismerem remek ötlet volt – adott neki igaz Jessica. – De honnan tudtad, hogy így fog reagálni? – kérdezte kíváncsian tanítványát.
• Onnan, hogy Elena is így reagált volna, ha valaki közli vele Stefan halálát – válaszolta megvetően Bonnie. – Egyébként, Elena bárki halálától teljesen kiborul, szóval nem valami nagy szám – tette hozzá legyintve.
• Egyébként rá is szükségünk lesz, bár azt mostani vendégeink már nem fogják megélni – bökött az cellák felé. Ahol az egyikben ugye a teljesen kiborult Niké volt, a mellette lévőben a verbénával elkábított Tatia, még velük szemben Tristan kiszárított teste, hogy mindkettőjüknek remek rálátása legyen arra mi is történ a férfival és ne legyen téveszméik arra vonatkozóan mi is vár pontosan rájuk.
• Már csak egy vérfarkast kell szereznünk valahonnan. Kissé kár, hogy azok az idióták mind meghaltak, mert most legalább tényleg hasznukat vennénk, vagyis az egyiküknek mindenképpen – tette hozzá tűnődően Bonnie és most meglehetősen bosszankodott a miatt, hogy valahonnan szerezniük kell egyet.
• Ezzel te ne foglalkozz – legyintette Jessica gondtalanul. A boszorkány kíváncsi nézett a nőre. – Amíg Mystic Fallsban intézted a szükséges lépéseket az ügyünket illetően, én a megbeszéltek szerint előkészítettem az áldozást és kerestem pár segítő boszorkányt. Akiket Tristan ellenük törő tetteit ismerve nem volt nehéz találni. Valamint nem utolsó sorban találtam egy igencsak szánalmas alanyt. A családja kidobta és az utcán tengette eddigi mindennapjait egy igencsak ősi mesterséget űzve – tette hozzá a vámpírnő.
• Nő? – érdeklődte Bonnie. Egyel több, kurva az áldozáson, már nem oszt nem szoroz, gondolta vállat vonva.
• Nem, nem az. Egy veled egyidős szépfiú – vigyorodott el Jessica. – Kicsit már eljátszadoztam vele, aranyos gyerek – tette hozzá nosztalgikusan. Mindig is szerette a vérfarkasokat, mert azok hihetetlenül gyorsan gyógyultak.
• Kissé ferde hajlamaid vannak nem? – kérdezte a boszorkány undorodva elhúzva a száját.
• Ha meglátod a lehetetlenül szőke haját és a ködös szürke szemeit neked is gusztusod támad majd rá meglásd – kacsintott rá tanítványára és hajlandó is lett volna egy kis időre odaadni neki. Kicsit nehezére eset, hogy új játékszerét kell feláldozniuk, de a bosszú érdekében bármire hajlandó volt. Elvégre ezt várta már több mint ezer éve.
• Nem hinném – tagadta Bonnie.
• Igaz, te jobban buksz a Jeremy Gilbert félékre – tette hozzá Jessica élvezetesen.
• Ne is emlékeztess arra, a kis hülyére – vágta rá a boszorkány megborzongva. Most már fel sem tudta fogni, hogy jöhetett össze pont, vele. De mentségére szólt, hogy Jeremy legalább ember. - Egyébként nem hittem, volna, hogy ilyen rövid idő alatt képes ennyire az ujja köré csavarni Damon Salvatore-t – bökött fejével arrafelé ahonnan Niké zokogása továbbra is megállíthatatlanul áthallatszott még a falon is.
• Tudhatnád, hogy a vérében van. Nekünk ráadásul csak előny, hogy ő is hasonlóan érez – válaszolta Jessica tényközlően.
• Igazad van, de akkor is hihetetlen – ismerte el Bonnie. Elgondolkozva, pillantva arrafelé, ahol osztálytársa volt. Nem értette, hogy kedvelhette őt meg egyből Caroline, Damon és a többiek is. Elvégre Niké nem volt több mint egy szánalmasan szerencsétlen ribanc, aki bármin képes volt elsírni magát.

Mystic Falls, Gilbert ház

Stefan alvó szerelmét csodálta és végül sóhajtva kikelt az ágyból.

• Hová mész Stefan? – kérdezte a hasonmás félálomban.
• Azt hiszem, megnézem Damont és Nikét – válaszolta Stefan elmosolyodva.
• Tegnap azt mondtad nem szeretnéd megzavarni őket. Szerinted akkor tényleg összejöttek? – ült fel Elena álmosan a szemét dörzsölve.
• Reménykedek benne. Ha ők még nem is tudnak róla, én mindenképpen így hiszem. Ezt a fajta heves és mindenen túltevő támogatást Damon már nem tudná csak úgy megjátszani – felelte elgondolkozva a fiatalabb Salvatore. Örült neki, hogy testvérének végre igencsak erős reménye van a boldogságra. – Te nem így gondolod? – kérdezte a hasonmást kíváncsian.
• Igen, azt hiszem, igazad van. Tegnap Damon, bár közömbösnek mutatta magát, mégis mindenki előtt ott állt Niké mellett és látszott rajta, hogy támogatja őt – fejtette ki a saját véleményét Elena és ő is, mint Stefan örült neki, hogy végre az idősebb Salvatore is megtalálta a boldogságot. – Vigyázz magadra – csókolta meg szerelmét a hasonmás, aki miután megnyugtatta, hogy minden rendben van a Salvatore panzióba sietett. Csodálkozva látta, hogy a bátyjával közös otthonának az ajtajára egy levél van rátűzve egy késsel. Ez állt a borítékon:

„Koltól az ő drága legidősebb bátyuskájának, Klausnak”

Stefan a kezébe vette a levelet és utána alaposan körülnézett házban. Felemelte a kanapéról Niké pulóverét és látta, hogy testvére felsője is ott van a szoba másik végében a lépcső korlátján. Tehát igaza volt. Niké és Damon nyilván szeretkeztek. Viszont a házban nem volt senki, ami igencsak aggodalomra adott okot a fiatalabb Salvatore-nak, főleg a kezében tartott levél miatt.

Mystic Falls, Mikaelsson villa

Emma álmosan kelt fel a neki kiutalt vendégszobában, amiben tegnap Elijah terelgette be, azzal a határozott utasítással, hogy pihenni kell egy keveset. A nő legszívesebb addig nem pihent volna, le még meg nem találja a férjét. Megnézte magát a fürdőszoba tükörben és a látvány nagyon nem nyerte el a tetszését. Válláig érő vörös haja össze-visszaállt és erősen egy madárfészekre hasonlított. Kékeszöld szemei alatt hatalmas sötét karikák voltak és ezektől úgy nézett ki, mint akinek kegyetlenül bemostak egyet. Igencsak alaposan és semmit nem kímélően. Sóhajtva látott neki, hogy eltűntesse a fáradság galád nyomait magáról. Gyorsan megtisztálkodott, felöltözött és szokása szerint kisminkelte magát, ami most igazán jól jött, mivel eltűntette a kialvatlansága nyomait. Élénk lila magas sarkújában lesietett a nappaliba Tatiát és Roberet keresve, hátha valamelyikük segíthet neki megoldani a Nikével való kibékülést. Azonban sem az eredeti Petrova, sem pedig Robert nem voltak jelen. Elijah ült a nappaliban, egy térképet tanulmányozva erősen eltöprengve. Mögötte heves járkálás közepette Klaus telefonált igencsak ingerülten veszekedve valakivel. Rebekah, aki feszülten üldögélt eddig mikor megláta Emmát gyorsan odasietett hozzá, hogy megkérdezze nem e látta véletlenül Robertet, vagy esetleg idióta egy szó nélkül lelépő bátyját Kolt, vagy talán a szintén titokzatosan eltűnt Tatiát.

• Stefan, ugye nem azt akarod mondani nekem, hogy sem Niké, sem pedig az az idióta bátyád nincsenek a panzióban? – kérdezte Klaus nagyon is mérgesen és lassan tagolva a szavakat.
• Attól tartok nincsenek, de van itt egy levél neked címezve – válaszolta Stefan gondterhelten, mivel sejtette, hogy a hibrid nem lesz éppenséggel elragadtatva a fejleményektől.
• Akkor mégis miért nem vagy még itt vele?! Ha nem értetted volna, amire célozni próbálok, akkor elmondom a könnyebb és gyorsabb megértés szempontjából! Azt akarom, hogy most azonnal hozd ide az a levelet! – vágta rá Klaus indulatosan. Egyébként kitől jött? – tette hozzá a kérdés bosszankodva, hogy minden egyes szót úgy kell kihúznia a fiatalabb Salvatore-ból.
• Koltól – felelte Stefan.
• Szedd a lábad, ha meg akarod tartani őket! – adta ki az újabb utasítást hevesen egykori legjobb barátjának a hibrid és lecsapta a telefont.
• Mi történt? Niké eltűnt? Damon vele van, ugye? Hol van Robert? És Tatia? Kol velük van? Együtt tűntek el? – hadarta el Emma kétségbeesetten a hirtelen eszébe jutó kérdéseket.
• Nem tudjuk hol, vannak, de megtaláljuk őket – biztosította a nőt, Elijah. Rebekah közben, töltött egy whiskyt magának és Emmának is.
• Csak kapjam el a kis hülyét, garantáltan megszorongatom a nyakát. Ő is a legjobbkor tud lelépni – közölte Klaus Kolra célozva, aki nem vette fel a telefont csak a hangpostája kapcsolt be.
• A telefonját be tudják mérni – vetette fel Elijah nyugodtan, hátha ezzel csillapítja testvére feszültségét, ami még mindig a tegnapi újdonságoknak volt betudható. A mostani titokzatos eltűnések pedig igazán nem tettek jót abban, hogy csillapítsa indulatait.
• Tedd azt! – vágta rá Klaus mérgesen.
• Szerintem felesleges fárasztanod magad Elijah – emelte fel Rebekah a kanapé egy díszpárnája alól Kol telefonját.
• Nos, ez felvett némi problémát – ismerte el Elijah kissé gondterhelten.
• Komolyan, ha hazajön, teszek rá egy nyomkövetési csipet, mint a kutyákra szokás, mert akkor legalább, majd mindig pontosan tudni fogom, hogy hol kódorog éppen! – közölte fiatalabb öccsével kapcsolatos terveit Klaus.
• Nem lehet, hogy… öh… Caroline-nál van? – vetett fel Emma, aki egyébként még mindig nem tudta felfogni hová is tűnhetett egyetlen gyermeke és ez a sok másik személy, de már azon gondolkozott mit is tehetne az előkerítésük érekében.
• Nem vele már beszéltem és azon kívül, hogy volt képe elküldeni a fenébe azért, mert felhívtam őt, nem mondott semmi használható információt. Viszont legalább abban biztosak lehetünk, hogy most riasztja a többieket is, ami akár hasznos is lehet – legyintett Klaus.

Stefan sietett be minden előzetes kopogást mellőzve az ajtón, de legalább becsukta maga után. Mikor megfordult Klaus türelmetlenül kikapta a kezéből a levelet és a borítékot szinte darabjaira tépve kezdte olvasni a neki címzett papírt, ami öccse jellegzetes írása volt.

„Drága bátyuskám! A kis pofátlan, nem igaz, hogy még ebben a helyzetben is humorizálni merészel, gondolta Klaus ingerülten. Azért írom neked ezt a levelet, mert elhagytam a telefonomat és egyébként sem hiszem, hogy értékelnéd, ha hajnali két órakor felébresztenélek. Túl sok a duma öcskös. Képzeled el, ma este - vagyis neked nyilván tegnap – Robert szeretett volna, átmenti a Salvatore panzióba, én pedig más dolgom nem lévén csatlakoztam hozzá. Nem igazán hiszem, hogy ez feltűnt neked, azonban leszek annyira kedves és nem haragszom meg rád emiatt. Igaz, talán Tatia eltűnését már észlelted, legalábbis remélem. Amúgy igazán nem volt szép tőled, hogy tegnap olyanokat vágtál szegényke fejéhez főleg mivel csak az igazat mondta el. Ha ezt a szemembe merted volna mondani, akkor ezért alukálnál egy ideig. Egyébként azért írom ezt le neked, mert fontosnak tartottam közölni az ezzel a témával kapcsolatos magánvéleményem. Valamint tudom, hogy ha szemtől szembe tettem volna neked említést erről, akkor újabb több mint száz éves csicsikálásra küldtél volna. Nagyon jól gondoltad, örülök, hogy ennyire ismersz. Azt hiszem nem is húzom tovább az időt, nyilván kíváncsi vagy rá, hogy hová is tűnt el gyermeked anyja, vagyis Tatia, keresztlányod, aki unokád is egyben, vagyis Niké, a fiad egyik hibridje Robert, az én kedvenc Salvatore-m, vagyis Damon és természetesen legokosabb, legtökéletesebb testvéred, vagyis én. Rendben, elismerem nem vagy olyan hülye, mint ahogy azt sejteni lehet, viszont ez mellett az egód szinte már a csillagos ég határait súrolja. Kíváncsi vagyok, mi a fenének kell ez a sok mellébeszélés! Nos, lehetőleg ne legyél mérges - bár tudom, hogy a figyelmeztetés ellenére is az leszel -, szóval lényeg a lényeg, ami nem más, minthogy felmerült egy aprócska problémácska. Már megint mit csináltál?! Tudom, hogy most azt hiszed, hogy én csináltam valamit. De ez bármilyen hihetetlenül is fog hangzani számodra teljesen ártatlan vagyok ebben az ügyben! Még mindig, túl sok a szöveg, egyébként meg nem hiszek neked! A már említett problémácska az lenne, hogy Niké és Damon összevesztek és most egy utazással próbálom jobb belátásra téríteni őket. Mégis minek?! Egyébként nagyon sajnálta, hogy szegény Nikét, mivel biztos fájdalmasan érintette őt ez a dolog, amiért egyébként nagyon is meg akarta ölni Damont. Velünk jött Robert és Tatia is. Szóval igazán nem kell aggódnotok. Ti csak dőljetek szépen és kényelmesen hátra, még én megoldom a dolgot. Amint ezt megtörtént - reményeim szerint körülbelül két napra van szükségem – értesítelek titeket. Azt megnézném! Egyébként ezért igazán elmondhatta volna rövidebben is! Én meg halálra aggódom itt magam a nagy semmin! Remélem kellőképpen képes leszel megsürgetni magad!

Csókol legtökéletesebb testvéred,

Kol

Csókold meg a talpam te önimádó bolond! Mérgelődött magában Klaus és miután nagyjából gondolatban elégszer kitörte öcsikéje nyakát a többiek felé fordult.

• Kol, számomra teljesen érthetetlen módon szerelmi tanácsadót akar játszani, mert Niké és Damon összevesztek valamin. Ezért aztán a levél kissé beképzelt írója úgy gondolja, hogy ő mint a „Nagy probléma megoldó” helyre hozza a dolgot – közölte a jelenlévőkkel a saját egyéni véleményét Klaus.
• És a többiek? – kérdezte Rebekah. Egyértelműen Robert-re célozva, mivel Nikével kapcsolatban már megtudta, hogy jól van. Már persze annak ellenére, hogy Damon-nek volt képe dobni őt, amiért a szőke hajú ős egy kanál vízben meg tudta volna fojtani a vámpírt, vagy egyéb fájdalmas módon megölni őt.
• Velük mentek – forgatta meg a szemeit Klaus.
• Megnézhetem? – kérdezte Elijah érdeklődve a levél felé intve.
• Persze! Sőt, tőlem akár meg is tarthatod, vagyis… inkább szeretném, ha vigyáznál rá, mert el akarom mondani Kolnak a véleményem és ezzel kapcsolatban a megfelelő idézetek nagyon jól fognak jönni – válaszolta Klaus hevesen sarkon fordulva, mivel visszatért a Megtalálni-Tristant-Minnél-Előbb terv kivitelezéséhez. Stefan, kérdőn nézett a levelet olvasó Elijah-ra. Még Rebekah a megkönnyebbült Emmával a nyomában elment reggelizni, hogy utána ők is folytassák Tristan keresését.
• Te mit gondolsz? – kíváncsiskodott Stefan meglehetősen halkan, hogy csak a mellette lévő ős hallja meg kérdését.
• Nem hiszem, hogy Niké és Damon összekapott volna, mint ahogy azt Kol írja – válaszolta megfontoltan Elijah hasonlóan halk hangon.
• Akkor történt velük valami? – kérdezte Stefan aggodalmasan suttogva.
• Bármi is legyen az a dolog, ami erre a félrevezetésre vitte őket, Kol és Robert meg fogják oldani azt – válaszolta végül Elijah. Legalábbis nagyon remélem, tette hozzá gondolatban.

Kol hatalmasat tüsszentett, miközben Robert elhajtotta a célul kitűzött kisváros hátárát jelző tábla mellett. Damon komor csöndbe burkolódzott a hátsó ülésen és bármikor szóltak is hozzá igencsak harapósan felelt. Még a szokásosnál is jobban.

• Szerintem megtalálták az üzeneted – jelentette ki Robert.

• Kíváncsi lettem volna Klaus arcára, amikor elolvassa – kuncogott fel az ős, a levele tartalmára gondolva.
• Pontosan mit írtál neki? – kérdezte a hibrid eltűnődve Kol hirtelen jókedve miatt.
• Legyen elég annyi, hogy először kicsit felidegesítettem, hogy ne vegye észre a kis ferdítésem és végül egy szerinte lehetséges, szerintem lehetetlen dologgal megnyugtattam – legyintette az ős gondtalanul. Azért remélte, ha hazaérnek a többiekkel Klaus örömében megfeledkezik a levélről és nem akarja majd azon nyomban megölni Damont, őt pedig ismételten alvó funkcióra kapcsolni a tőrök egyikével.
• Te tudod – válaszolta végül Robert vállat vonva. Nem tette hozzá, hogy „A te életed” mivel az olyan közhelyes lett volna és egyébként is a vele utazók úgyis pontosan tudták, hogy mire is céloz.
• Most akkor megkérdezzük a boszi ex-barátnődet, hol is van Niké? – érdeklődte Kol csak a miheztartás végett.
• Igen, tudod, gondolkozunk, a boszorkányok fejével ismerd meg az ellenséged alapon. Ebben pedig vajon ki tudna segíteni nekünk, ha nem egy másik boszorkány? – tette fel a költői kérdést Robert.
• Szerinted ez be fog válni? – kérdezet vissza Kol erősen kételkedve.
• Ha van valami zseniális ötleted, akkor nyitott vagyok rá – válaszolta Robert hűvösen.
• Már meg ne bántódj, de rohadtul nem úgy látom, hogy így lenne – vágta rá az ős.
• Az csak látszat – legyintett Robert, szája sarkában egy halvány mosollyal. Damon ezt hallva hasonlóan tett. Mivel egykori felettes tényleg nem szerette, ha kritizálták őt. Kivéve, ha Tristan volt az, aki ezt tette. Valamint láthatóan Tatia, Niké, Emma és – az idősebb Salvatore legnagyobb elképedésére - Rebekah is bele tartóztak ebben a szűk körbe.
• Ennek az elhagyatott kisvárosnak melyik részén is lakik az egykori boszorkány barátnőd? Egyébként remélem téged meglátva nem fognak egyből nekünk esni a boszorkányok – mondta Kol sértetten.
• Nos, el kell ismernem, hogy Damon nem fogja magát belopni a boszorkányok szívébe, ha velem mutatkozik – válaszolt Robert és megengedett megának egy ásítást.
• És én nem is számítok neked? – kérdezte Kol szúrósan.
• Hogyne számítanál! Te vagy a mi szupertitkos fegyverünk. Ugye jól emlékszem, hogy a tűz nem árt neked? – tette hozzá a kérdést érdeklődve egy elgondolkozó oldalpillantást vetve az ősre.
• Jól emlékszel – válaszolta Kol erősen gyanakodva.
• Ez még hasznunkra válhat – mormolta szinte csak magának Robert. Erre az ős csak még gyanakvóbban pillantott a mellette lévő hibridre. Damon is azon törte a fejét, hogy vajon mi is lehet a terve egykori felettesének.

Közben megálltak egy kertes házakkal teletűzdelt utcában. Robert a velük szemben lévő csupa virágdíszítésű épültre pillantott hirtelen kissé elbizonytalanodva.

• Az ex-barátnőd vajon itthon van? – kérdezte Damon erősen érdeklődve és nagyon remélte, hogy nem kell még azzal is vesztegetniük az idő, hogy megtalálják a boszorkányt, mert az már kicsit kiborító lett volna. Legalábbis számára mindenképpen.
• Attól tartok ezt csak egyféleképp tudhatjuk meg – válaszolta Robert kelletlenül.
• Rajtad a világ szeme – vigyorgott rá a hibridre Kol, mivel az továbbra is meglehetősen mereven nézte a takaros kis házikót és nem úgy tűnt, mint aki még ma meg fog mozdulni. – És ne feled mi bízunk benned és támogatunk mindenben – tette hozzá gúnyosan az ős.
• Persze, csak úgy süt rólad a biztatás, hogy a támogatásról már ne is beszéljek. Egyébként lehet, hogy hoznom kellett volna egy csokor virágot – vetette fel Robert sóhajtva.
• Most már nem számít – jelentette ki Damon szárazon, mivel nem akarta, hogy feleslegesen még ennél is tovább húzzák az időt.
• Igazad van. Amikor intek nektek, akkor gyertek utánam – válaszolta Robert és a kocsi biztonságos rejtekéből a ház felé vette az irányt.
• Ugye most nem arra célzott, hogy ugorjunk, ha ő füttyent? - kérdezte Kol felháborodottan.
• Még mindig lehet jobb ötleted ennél – mutatott rá saját véleményére kissé cinikusan Damon.
• Szar helyzet, amikor ellened fordítják a saját szavaidat – reagált le az idősebb Salvatore replikáját Kol és bosszankodva össze fonta a karjait a mellkasa előtt. De aztán derűsen fordult a ház felé, várva a kibontakozni készülő drámát.

Közben Robert lazán odasétált Jane házához - mivel így hívták a boszorkányt -, és miután kellőképpen érdektelennek tette magát becsengetett. A kocsiban maradt két vámpír feszülten érdeklődve nézett ki a lesötétített üvegű kocsi ablakán, várva mi is fog történi a hibriddel.

• Tessék? – nyitotta ki az ajtót mosolyogva a harmincnak kinéző boszorkány, ám mikor meglátta Robertett azonnal lehervadt a mosolya és villámló tekintettel pillantott a vele szemben lévőre.
• Jane, milyen rég láttuk egymást – vigyorgott rá lustán a nőre Robert. Jane villámló pillantása, ezután átcsapott a szokásos elme trükkre és a hibrid egy kicsit megtántorodott tőle, de egyébként nem mutatta, hogy megérezte volna az ellen történő támadást.

• Ne segítsünk neki? – tette fel a kérdezte érdeklődve Damon, ám egyébként nem nagyon szándékozott megmozdulnia elvégre a felettese azt mondta, hogy várjanak a jelére és egy jó katona mindig teljesíti a parancsot.
• Elboldogul vele – legyintett Kol vigyorogva.

• Te szemét disznó! Képes voltál egy szó nélkül itt hagyni! – vágta hozzá mérgesen a hibridhez Jane szitkozódva, ám nem volt ostoba és nem lépte át a küszöböt.
• Nem is igaz, hagytam egy levelet! Egyébként nagyon, sajnálom, de most segítened kell nekem.
• Azt aztán várhatod! Neked maximum csak abban segítek, hogy minél előbb átjuss a túlvilágra – vágta rá Jane tajtékozva.
• Az egyik barátom szerelme eltűnt és minél előbb meg kell őt találnunk, mielőtt megölik őt – közölte Robert. – Jane, egy alig tizennyolc éves lányról van szó. Te vagy az utolsó reményünk arra, hogy valaha is újra és lehetőleg épségben látjuk őt – próbálta bevetni a sajnálatos módon elkerülhetetlenné váló kérlelő részt.
• Eltűnt? – kérdezte kissé megenyhülve a boszorkány.
• Pontosan, te vagy az utolsó, aki segíteni tud nekünk meg találni őt – vágta rá Robert és továbbra is kérlelő hangsúlyt vetett be, mivel tudta, hogy közel már a cél.
• Rendben, gyere be. A barátod hol van, akinek eltűnt a barátnője? – kérdezte Jane kedvesen.
• Ő és a testvére kint vannak a kocsiban, de már jönnek is – válaszolta Robert, mivel a háta mögött intett két társának, hogy most már ők is csatlakozhatnak.

Jane beinvitálta a két másik vámpírt is, akik Brandon és Ric néven mutatkoztak be. Előbbi volt Kol, utóbbi pedig Damon. Az ős próbálta nem elnevettni magát azon, hogy az idősebb Salvatore Alaric nevét használja álcázásul. Egyébként az is igazán nevetséges volt, hogy Robert azt mondta, hogy ők testvérek. Bárki már első pillanatban leszűrhette, hogy ez nem így van, de inkább a bölcs hallgatás mellet döntött. Legalábbis egyenlőre.

• Szükségem lesz egy személyes tárgyra a barátnődtől – közölte Jane Damonnek címezve, miközben az asztalra pakolta a kereső varázslathoz szükséges holmikat. Mikor az idősebb Salvatore kérdőn nézett a nőre, hogy honnan a fenéből találta, ki, hogy Robert rá célzott a nő elmosolyodott. - Robert és a testvéred is elégé aggódnak, de te sokkal jobban. Messziről kiszúrni, hogy valami bánt és az, hogy elrabolták a szerelmed nyilván elég nyomos ok erre – válaszolta Jane. Kol elmosolyodott és vetett egy oldalpillantást az idősebb Salvatore-ra.
• Csak a barátnőm – szögezte le Damon morcosan. Nagyon nem volt szimpatikus neki a nő. Csak végezze el a varázslatot, semmi szükség felesleges fecsegésre! Egy dolog, ha saját magának is kissé nehezen ugyan, de kezdte elismerni, hogy többet érez Niké iránt, mint ahogy azt remélni merte. Nem szükséges, hogy más is beleüsse az orrát az ő életébe.
• Ahogy gondolod – válaszolta a boszorkány egy, amolyan „Na persze” nézés kíséretében.
• Bocsáss meg neki, kissé félénk – válaszolta Robert és közben figyelmeztetően rálépett Damon lábára. Jelezve neki, hogy nem lenne, jó, ha éppen most kezdené tagadni az érzéseit, mert Jane könnyen meggondolhatja magát és kereshetnek mást. Az idejük viszont egyre csökkent. Az idősebb Salvatore tehát továbbra is morcosan átnyújtotta azt a pólóját, amiben Nikéről vett le az előző nap alkalmával.
• Van ötletetek arról, hogy hová is tűnhetett? – érdeklődte a boszorkány.
• Ha így lenne nem jöttünk volna ide – jegyezte meg Kol kissé gunyorosan. – Egyébként nyilván nem a boltba ment vásárolni – tette hozzá szokása szerint viccelődve.
• Szerintem még itt van Amerikába – válaszolta meg a boszorkány kérdését Robert. Damon a néma kérés hatására továbbra is csöndben maradt.
• Rendben. Öt perc és megtalálom nektek – szögezte le Jane és gyorsan elkezdte behatárolni a lány helyzetét.
• Heuréka! – közölte vigyorogva Kol, amint a boszorkány megtalálta a kereset helyet. Damon is érdeklődve hajolt a térkép fölé, ami Salem egy ma már igencsak kihalt területére mutatott. Robertnek csak egy pillantás is elég volt és legszívesebben pofon vágta volna magát, hogy előbb nem gondolt arra a helyre. Közben Jane előtt termet.
• Köszönöm a segítséget, de nem hagyhatom, hogy esetleg értesítsd őket. Kissé sajnálom, hogy így végződött – mondta a hibrid és kitépte a meglepetéstől kitágult szemű boszorkány szívét. Sejthettem volna, gondolta Robert, mivel ő és Tristan ott öltek meg sok boszorkányt régebben. Jessica pedig nyilván szándékosan választotta azt a helyet arra, hogy ő meg ott ölje meg Tristant, Tatiát és Nikét. Igazán ironikus helyzet. Közben hanyagul ledobálta a polcokról a könyveket és a hullára téve meggyújtotta azokat.
• Igazán előre látó voltál – jegyezte meg Kol kényelmesen kisétálva a házból kezében a térképpel. – Szerintem Rebekah élvezte volna, ha velünk jöhet még úgysem látta, hogy ilyen kíméletlen vagy.
• Nem hagyhatunk hátra szemtanút – válaszolta Robert vállat vonva. – A húgodnak meg nem mondhatod el – szögezte le a hibrid ellentmondást nem tűrően.
• Nos, végül is lehet róla szó, hogy hallgatok. Egyébként lehettél volna, egy kicsit könyörületesebb nem gondolod? Remélem, nem megy a lelkiismereted rovására – mondta Kol vigyorogva, de tudta, hogy a boszorkány azt kapta, amit megérdemelt, mivel fel akarta dobni őket az ellenségnek.
• Könyörület és lelkiismeret? Kérlek te is tudod, hogy az csak kamu – válaszolta Robert legyintve. Egyébként a boszorkány miatt tényleg nem lesz bűntudata, mert látta, hogy alig láthatóan a telefon felé nyúl mikor rájött, hogy pontosan mit is, vagyis inkább kit is talált meg és nyilván figyelmeztette volna őket, de így már nem lesz rá lehetősége. Damon is hasonlóan vélekedett és sebesen Salem felé vették az utat, hogy megmentsék Nikét, Tatiát és Tristant, mivel már alig egy órájuk volt éjfélig és Robert tudta, hogy nyilván akkor fogják végrehajtani az áldozást. Az időcsúszásuk abból adódott, hogy Jane-nek nagyon hosszú ideig tartott a keresés és így már alig maradt idejük arra, hogy időben odaérjenek. Amiben egyébként mindhárman nagyon reménykedtek.