6. fejezet

Veszélyforrás

Niké is elolvasta az sms-t és látta, hogy Damon a lehetséges kiutak után kutat és a túlélési esélyein vacillál. Ami nem volt valami sok, így a lány döntött helyette. Intett nekik és gyorsan kisétált a teremből. Szinte beleütközött a helységet majdnem elérő keresztapjába.

• Szia, Nik bácsi, nem tudtam, hogy ilyen korán végzel, viszont örülök, hogy eljöttél értem – pillantott rá a hibridre.
• Szia. Gondoltam eljövök érted, hogy ne kelljen megvárnod Rebekáh-t. Megírtad a dolgozatott? – érdeklődte kedvesen Klaus, miközben homlokon puszilta keresztlányát.
• Persze. Kész vagyok. Mehetünk? – kérdezte Niké. Nagyon remélte az igenlő választ, mert hát mi dolga is lenne keresztapjának Rickel? Az égadta egy világon semmi, szólva nem túl feltűnően, de azért reménykedően elindult a kijárat felé.
• Menjünk – egyezett bele Klaus és követte őt. Amitől mind keresztlánya, mind a teremben tartózkodó történelemtanár és Damon megnyugodva konstatált. – Minden rendben? – állt meg a kocsi előtt a hibrid.
• Igen, amúgy sikerült elintézned mindent az ügyvédnél? – köszönte meg egy biccentéssel, hogy keresztapja kinyitotta előtte az ajtót.
• Igen, de honnan tudod, hogy ott voltam? – vonta fel a szemöldökét Klaus. Nem említette a lánynak, hogy hová megy csak azt, hogy fontos elintéznivalója akadt.
• Kol említette reggel miután elmentél. Anyu nem telefonált neked? – tette fel azt a kérdést a lány, amitől Klaus vidám hangulata elszállt, mintha soha nem is lett volna.
• Attól tartok nem – jegyezte meg óvatosan. Tudta el kell beszélgetnie Kollal, örült neki, hogy így összebarátkozott Nikével meg minden, de azért néha igazán figyelhetne arra, amit mond. Még egyikük sem volt felkészülve arra, hogy elmondják a lánynak a borzalmas hírt.
• Szerinted történt vele valami? – kérdezte aggódva Niké.
• Már kutatok utána – próbálta nyugtatni a lányt. Ez végül is nem is volt olyan nagy hazugság. Kutat a gyilkosok után és Emma holtteste után is. Nem igazán értette, hogy miért is tüntették el a hullát a vérfarkasok. Lehet, hogy csak eltakarítottak maguk után vagy valami más okuk is volt rá? Ki tudja? Viszont Klaus nagyon is választ akart kapni. Lehetőleg minél előbb.
• Ha bármit megtudsz… - mormolta félszegen Niké.
• Te leszel az első, akinek elmondom – vágta rá Klaus és közben legszívesebben ordított volna. Nem akart hazudni a keresztlányának, de azzal nyugtatta magát, hogy ezt az ő érdekében muszáj megtennie. Lehetetlen helyzet.
• Köszönöm – suttogta Niké és kifelé fordította a tekintetét, de Klaus látta, hogy az egyik kezét felemelni és megtörli a szemeit.
• Igazán nincs mit – válaszolta a hibrid szomorúan. Tudta ebből a helyzetből sehogy sem fognak jól kijönni. Niké vagy azért fog kiborulni, mert nem hall az égadta egy világon semmit az anyjáról, vagy azért, mert megtudja, hogy meghalt. Nem könnyű ez a keresztapa vagy pótszülő dolog annyi szent. Valaki igazán adhatott volna egy felszólítást rá, hogy vigyázzon, mit ígér, mert nem fog minden simán menni. Most már mindegy.

Niké éppen egy száll törülközőben lépet ki a fürdőből vizes haját fésülve, amikor észrevette a legnagyobb természetességgel az ágyán olvasgató Damon Salvatore-t. Meglepődöttségében kiesett a fésű a kezéből utána is akart kapni, de a vámpír megelőzte és felé nyújtotta azt. Közben a másik kezének mutatóujját vigyorgó szája elé tette. Niké zavartan toporgott egyik mezítlábas lábáról a másikra. Szívesen megkérdezte volna, miért nem hagyja őt békén a vámpír, ám nem tette, mert tudta, hogy a villában tartózkodó ősök hallanák, és egyből besereglenének a szobába. Ismerte már annyira őket, különösen keresztapját, hogy tudja, nem fogadnák Damont egy isten hozott üdvözléssel, minimum egy kis takarodj nyakszorongatással. Utóbbi persze csak a legoptimálisabb kategóriába esett. Rebekah és Kol nyilván nem intéznék el ennyivel a dolgot, ahogy Klaus sem. Talán csak Elijah. Talán. A vámpír közben továbbra is vigyorgott és tudta, hogy még nem veszett el minden. Átadta a lánynak a fésűt, majd a bőrkabátja zsebéből elővett egy kis dobozkát és felpattintotta a tetejét. Egy ajándék medál volt benne, ami egy vonyító farkast ábrázolt. Damon magára mutatott, majd a medálra és végül Niké nyakláncára. Niké nem tudta hová tenni a dolgot. Délután Damon még a maga módján idegesítve udvariaskodott vele most meg idejön és ajándékot ad neki. Vajon mire készül, töprengett el a lány és ránézett a vele szemben állóra. Tudta, hogy a vámpír ki akarja használni őt, ennyit még rövid ismeretségük ellenére is és le tudta vonnia a nyilvánvaló jeleket, de mindenképpen ki akarta deríteni Damon indíttatását. Miért csinálja ezt? Damon észrevette, hogy értetlenkedve összevonja a szemöldökét. Megfogta Niké kezét és a szobában lévő tükör elé kezdte húzni őt. A lány megadóan hagyta neki. A vámpír a tükör elé állította Nikét, mögé állt és kicsatolta a nyakláncát, rátette az új medált és visszakapcsolta. A vonyító farkas a lány mellei közé csúszott a telihold mellé. Damon intenzíven fixszírotza azt a pontot, ahová került, ám a lány mikor észrevette ezt felháborodottan féloldalasan felé fordult. Damon egy gyors mozdulattal egyik karjával átkarolta a lány vállát a másikkal meg a derekát és hipnotikus tekintetét először Niké ajkaira fordította, majd a szemeibe pillantott. Ajkaik lassan közeledtek egymáshoz, ám ekkor hirtelen kivágódott az ajtó.

Niké meghökkenten nézett farkasszemet Kollal. Damon - nagy szerencséjére - még időben eltűnt a lány ruhásszekrényében.

• Kol? - hebegte Niké. Az ős végighordozta rajta a tekintetét, majd gyorsan megfordult.
• Bocs – mondta félvállról az érintett és kissé minta zavarba jött volna. Elvégre a lány az unokahúga volt! Vagy legalábbis valami olyasmi.
• Semmi gond. De legközelebb nem bánnám, ha kopognál – mormolta kissé megkönnyebbülten Niké. Ha Kol nem nyit rájuk, akkor Damon és ő újra csókolóztak volna. Nem mintha ellenére lett volna a dolog, de azért mégis. Határozottan rossz ötlet. Meg kell fogadnia Elijah tanácsát. A neki háttal álldogáló ős nem tudta hová tenni a hangnemet.
• Megpróbálok kopogni, csak folyton elfelejtem – vont vállat Kol a saját udvariatlanságán és megvakarta a tarkóját. Ez egy idióta, gondolta szem forgatva a szekrény biztonságos rejtekében Damon és közben más dolga nem lévén időt a szakított arra, hogy körül nézzen. Tetszetős darab, emelt fel egy fekete csipkés melltartót és a hozzá tartozó francia bugyit. Azért elgondolkozott, hogy miért is ide és nem a fürdőbe bújt el, de most már mindegy. A lényeg az, hogy az ősök a mai nap már majdnem másodszor látták őt meg védencükkel olyan helyzetben ami számára biztos és azonnali halállal végződött volna. Legalább várnának egy kicsit és mituán kellően magába bolondította a lányt azután aztán már mindegy. Niké ez idő alatt megkérte Kolt, hogy menjen ki a szobájából.
• Jól van, jól van. Már itt sem vagyok. Egyébiránt azért jöttem, hogy átadjam Elijah üzenetét. Miszerint nemsokára kezdődik vele a külön órád – mondta még távoztában az ős.
• Kösz – válaszolta Niké és megcsóválta a fejét mikor Kol mögött becsukódott a szoba ajtaja.

Ezután körbepillantott a szobájában.

• Damon? - suttogta alig hallhatóan Niké. Észrevette, hogy nincs teljesen becsukva a gardróbja ajtaja. Kinyitotta. A keresett személy ott ácsorgott a ruhái között és gyanúsan ártatlanul pillantott rá. Niké felvonta szemöldökét és úgy nézett a vele szemben lévő vámpírra. Szinte teljesen elfelejtette, hogy csak egy szál törülközőben áll előtte. Damon valamilyen különös hatást gyakorolt rá. Bár valószínű ezzel sok másik nő van így, jutott Niké eszébe, hogy Caroline is figyelmeztette az idősebb Salvatore-val kapcsolatban. A mindig szószátyár szőke vámpír, bár nem fejtette ki, de sejtette, hogy saját tapasztalatból beszél. Niké határozottan az ablak felé mutatott, mivel tudta csak ott jöhetett be a hívatlan látogató. Damon vállat vont és elsétált a lány mellett. Niké már épp megnyugodott volna a távozása miatt, amikor a vámpír vissza lépet mellé és követelődzően magához rántotta. Ajkaival ráhajolt a lány ajkaira. Niké engedett neki hagyta, hogy Damon újra megcsókolja őt. Mikor a vámpír épp elakart húzódni, akkor a lány félénken viszonozta a csókot. Igaz csak egy apró puszit nyomot Damon szájára. De ennyi pont elég volt a vámpírnak, hogy tudja sikerült a terve első része. Már csak el kell érnie azt, hogy ragaszkodjon is hozzá és utána otthagyni őt. Az ősök meg szedjék csak szépen össze a lány összetört szívének darabjait. És utána végre pihenhet. Örökre. Úgy gondolta így lesz a legjobb mindenkinek. Stefan boldog lesz Elenával. Liz és Ric pedig, ha bánkódni is fognak miatta, akkor nem sokáig. Elvégre az életük túl rövid ahhoz, hogy az ő elvesztésén siránkozzanak. Niké felpillantott Damon semlegesnek mutatott, ám valójában szomorúságot tükröződő kék szemeibe. Kedvesen végig simított az arcán.
• Miért akarsz meghalni? - formálta szinte alig hallgatóan a kérdést Niké. Nem volt ostoba még mindig látta rajta azt, amit az első találkozásuk alkalmával. Damon fájdalma szinte kézzel tapintható volt nem is értette a többiek miért nem veszik ezt észre, vagy ha észre is veszik, akkor miért hagyják figyelmen kívül. A lány ösztöne azt súgta, hogy mindenkinek így kényelmesebb, ám mi van Damon érzéseivel? Csak mert Elena Stefant választotta, akkor már minden lényeges dolog elveszíti a varázsát? Csak ezért képes lenne meghalni?
• Te miért félsz attól, ha valaki hozzád ér? - simított végig a lány csupasz vállán Damon, erre Niké úgy lépett hátra, mintha pofon vágták volna. Damon pedig hagyta. Direkt ezért kérdezte ezt, mert tudta, hogy mennyire fáj ez neki. Őt aztán ne sajnálja senki. Még vetett egy kifürkészhetetlen pillantást Nikére, majd távozott a Mikaelsson villából. Niké megkövülten nézett utána és hosszan kifújta a levegőt. Nem állt szándékában megbántani Damont, csak segíteni akar neki. Megrázta a fejét és inkább felöltözött és lefelé vette az irányt. Nem akarta még jobban megváratni Elijah-t. A haját sem szárította meg, mert már szinte alig volt vizes.

Vasárnap Niké megkérte - a szokása szerint unatkozó - Kolt, hogy vigye el őt Caroline-hoz. Mivel péntek reggel a szőke vámpírlány szinte könyörgött neki, hogy segítsen neki a ruhái pakolásában. Nikének pedig megeeset rajta a szíve, meg egyébként is kedvelte Caroline-t. Kol végül belement, nem is kellett nagyon győzködni. Szerette piszkálni a szőke vámpírlányt, aki ezért mindig elküldte őt melegebb éghajlatra, ám Kol lelkes magabiztossága ettől semmit sem csökkent, sőt mondhatni még jobban ostromolta szegény – ettől teljesen ideges - Caroline-t. Niké becsöngetett a Forbes ház ajtaján, ami ki is nyílt és Caroline anyukájával találta szembe magát. Eddig még nem találkozott a seriff-el, de most legalább alkalma nyílt rá.

• Jó napot asszonyom. Caroline itthon van? - kérdezte egy bátortalan mosollyal.
• Seriff – vigyorgott rá a nőre Kol.
• Sziasztok. Niké gyere beljebb a lányom már sokat mesélt rólad – invitálta be a lányt. Utána határozottan Kolra pillantott.
• Tudom, tudom. Zárt ajtón kopogtatok – tapogatódzott látszólag a levegőben, holott valójában csak azt tapintotta ki miszerint még mindig nem tud bemenni. Kár. - Csörögj rám és érted jövök. Add át mélységes üdvözletemet Caroline-nak – mosolygott rá Nikére és visszaszállt a kocsijába. A seriff csak megcsóválta a fejét és becsukta az ajtót. Kedvesen mosolyogva fordult Niké felé.
• Egyébként szólíts csak Liznek. Caroline a szobájában van – kísérte az említett helységhez a lányt. Lánya bent sürgött forgott. A ruháit pakolászta, mert úgy gondolta ideje kiszortírozni egyet-kettőt.
• Niké, mégis eljöttél? - lelkesült fel Caroline, amint meglátta a vörös hajú lányt.
• Igen, említetted, hogy segítségre van szükséged. Itt vagyok – lépett be és pillantott körbe Caroline birodalmába. Igaz most mindenhonnan ruhák lógtak, de az összkép olyan… Caroline-os volt.
• Lányok akkor magatokra is hagylak titeket, ha szükségetek van, rám a konyhában leszek – mondta Liz és távozott.
• Hallom Kol hozott el – vágott egy grimaszt Caroline.
• Igen, gondolom, akkor nem kell átadnom az üzenetét – pillantott rá Niké.
• Nem kell – bosszankodott a szőke vámpír. - De ne is foglalkozzunk vele. Örülök, hogy itt vagy – ölelte meg újult lelkesedéssel legújabb barátnőjét.
• Jó, akkor miben segíthetek? - hordozta körbe pillantását a kialakult káoszon Niké. Caroline látta, hogy zavarta az ölelés. Igaz Rebekah is folyton ölelgette, de még tőle is elhúzódott néha. Szeretett volna segíteni neki, de látta, hogy Niké nem szeretné megosztani vele azt, hogy miért is viselkedik így.
• Arra gondoltam először csoportosítsuk a ruhákat évszaknak megfelelően, utána pedig kell, és nem kell, kupacba kerülnek – ismertette elképzelését Caroline.
• Ahogy gondolod – felelte Niké. Ezután neki is láttak a terv megvalósításának. Caroline például talált egy olyan pólót, ami még általános iskolából maradt meg neki. Vagy egy régi bolyhos sapkát, amit még az anyukájától kapott régen. Ezt Niké fejére húzta és felkuncogott, mikor a lány meglátta magát a tükörben és elborzadva levette a fejéről a sapkát. Niké ezután a szőke vámpírra tette a tulajdonát képző sapkát. Caroline is ugyan olyan fejet vágott, mint előbb a lány, majd az egyik láda aljába süllyesztette a ruhadarabot. Amolyan emléknek aranyos, de egyébként pocsék módon.

Liz a konyhába ült és a jelentéseket olvasgatta közben mosolyogva hallgatta a lányok fel-felcsendülő nevetését. Tudta, hogy Niké árva ugyanis az ő hivatalán futott át a gyámsági kérelem. Sajnálta szegényt, de Caroline mesélte neki mennyire jól kijön az ősökkel. Látta a minap Elijah-n és most Kolon is milyen kedvesen viszonyulnak hozzá. Igazat kellett adni a lányának miszerint lehet, hogy Niké az ősökkel él - akik egyébiránt a legveszélyesebb vámpírok voltak, akik éltek -, de attól még nagyon félénk és visszahúzódó fiatal lány. Caroline említette neki ezt az érintéstől való összerezzenést is. Hivatalából kiindulóan azt gondolta volna, hogy valaki bántalmazta őt és azért ilyen. Szándékában állt kideríteni a kérdést, mivel a lánya nagyon megkedvelte Nikét és szeretett volna segíteni rajta. Ezen gondolatok után visszafordította a tekintetét a jelentésekre. De ettől csak rosszabb lett a kedve mivel az szinte mindegyik arról számolt be, hogy támadások történtek mostanában a környéken. Az volt a jó és egyben a rossz is, hogy nem tehette vámpír, mivel itt inkább csak betörésekről és lopásokról volt szó. Mégis Liz úgy gondolta kiélesedett ösztöneivel, hogy valami természetfeletti lappang a háttérben. Szándékában állt erről megkérdezni Elijah-t, aki - Damon nagy bosszúságára - igen nagy segítségé nőtte ki magát a számukra. Megértette legjobb – és egyben egyetlen - barátja ellenszenvét, ahogy az is feltűnt neki, hogy mostanában egyszerűen nem önmaga. Kevesebbet gúnyolódik, amely önmagában is szokatlan volt, nehogy azzal a ténnyel kiegészülve miszerint folyton olyan utalásokat tesz, amik akaratlanul is a búcsúzóan szólnak. Gyanús. Remélte nem csinált semmi ostobaságot. Annak ellenére, hogy egy vámpír attól még nagyon jó barát volt és ezért nem akarta elveszíteni. Damon megértette őt és segített neki, ha arra volt szüksége. Ezért igencsak figyelt rá, hogyha szükséges, akkor meg tudja őt óvni vagy adott esetben akadályozni mindenféle káros kimenetelű reakciótól.

A Mikaelsson villába szinte egyszerre ért haza Klaus és Elijah. Öcsük a kanapén heverészett közben a tévét nézte és vért iszogatott. Természetesen donor vért, mivel Elijah megtiltotta neki, hogy megcsapolja a városlakókat. Ami egyébként teljesen felháborító volt.

• Rebekah és Niké hol vannak? – kérdezte a belépő hibrid.
• Rebekah a pultos fiút ment meglátogatni – húzta fel sokatmondóan a szemöldökét Kol. – Niké pedig a Szöszinél van.
• Mióta? – fordult öccse felé hirtelen Klaus, miközben akaratlanul is rámarkolt a kezében tartott whiskys üvegre. Elijah tudta nemsokára közbe kell avatkoznia mielőtt, kirobban a vihar. Ez felől egy szemernyi kétsége sem volt, ugyanis ismerte már testvérei össze gesztusát és most határozottan menthetetlenül vitás helyzet felé sodródtak.
• Azt hiszem egy óra óta? – mondta kissé bizonytalanul Kol, mert igazából nem igazán szokta figyelni az időt és ő is érezte, hogy már megint valami rosszat csinált. Legalább is legidősebb testvérén ezt látta.
• Te képes voltál magára hagyni őt? – ragadta meg öccse nyakát Klaus.
• A Szöszi vigyázz rá nekem elhiheted – sziszegte Kol fájdalmasan. Elijah bátyja karjára tette a kezét.
• Kolnak igaza van, Caroline nem fogja hagyni, hogy Nikének baja essen – próbálta csillapítani Klaust.
• Remélem is – engedte el a láthatóan fellélegző Kol nyakát a hibrid.
• Azért ugye nem szúrsz egy tőrt a szívembe, mert képes voltam őt elvinni, hogy összebarátkozzon Caroline-nal? – hozta elő a sérelmét Kol.
• Ne húzd ki a gyufát és nem kerülsz vissza – vágta rá Klaus.
• De kegyes kedvében van ma valaki – szájalt vissza Kol.
• Nyugodjatok meg – vágta el a vitát Elijah. – Nikolaus, ha aggódsz Nikéért, akkor legjobb lesz, ha felhívod, de ne vágja ilyen dolgokat Kol fejéhez – fordult Klaus felé. Kol elégedetten elvigyorodott, de hamar lehervadt arcáról a vigyor mikor Elijah hozzá intézte következő szavait. – Kol te pedig próbáld meg moderálni magadat – dorgálta meg öccsét. Tudta, hogy Kolnak is fontos Niké és nem hagyná, hogy bántsák őt, elvégre a lány a családtagjuk. És számukra a család a legfontosabb.

Klaus dúlva-fúlva az dolgozó szobába csörtet. Levetette magát a bőrszékébe, mobilját az íróasztalra tette és türelmetlenül dobolni kezdett az ujjaival. Szemeivel erősen szuggerálva a mobilt. Aggodalma tapintható volt. Ugyanis neki is feltűntek a környékbeli rablások és ő a seriffel ellentétben forrásainak köszönhetően ki tudta deríteni, hogy egy tucat vérfarkas a tettes. Okaik sajnos még ismeretlenek voltak és ezt már az ő remek forrásai sem tudták kideríteni. De a hibridnek gyanús volt az egész. Főleg, hogy ha valaki figyelmesen megszemlélte a támadásaik színhelyét, akkor egész könnyen ki lehetett következtetni, hogy kör-körösen haladva közelednek Mystic Falls felé. Vagyis Klaus a bostoni vérfarkasokra gyanakodott igencsak erősen. Nyilván szeretnék befejezni azt, amit elkezdtek, de abból aztán nem esznek. Az ő keresztlányát senki sem bánthatja, mert ha igen akkor igencsak fájdalmas és lassú halálban lesz része. Gondolatai közül a telefonja csörgése hozta vissza. Türelmességét siker koronázta, mivel Niké neve villogott a készüléken. A hibrid gyorsan benyomta a hívás fogadása gombot.

• Niké. Jól vagy? - szólt bele aggódva a telefonba.
• Persze, minden rendben. Kol nem mondta, hogy Caroline-nál vagyok? - hallotta meg keresztlánya lágy hangját.
• De mondta. Érted menjek? - ajánlotta készségesen a hibrid.
• Nem. Tudod azért hívtalak, mert szeretném megkérdezni, hogyha nem baj, akkor itt vacsoráznék. Caroline ugyanis hajthatatlan az ügyben – mormolta zavartan Niké. Klaus tudta, hogy a szőke vámpírlány szinte olyan makacs, mint Rebekah. Valamint kezdte belátta Nikének jót fog tenni egy kis saját kora béli társaság. Még akkor is, ha az Caroline Forbes-t és vele együtt az anyját takarja, aki ugyan kicsit idősebb volt, mint keresztlánya, de még azért elment.
• Persze. Majd hívj fel és érted megyek – oszlatta el a lány zavarát.
• Köszi. Akkor később hívlak. Szia – köszönt el Niké.
• Szia – tette le a kagylót Klaus. Így belegondolva tudta túlreagálta az egészet. Kol csak jót akart, ő meg rajta töltötte ki a feszültséget. Egyszerűen csak rosszkor volt rossza helyen. Ez van. De tudta, hogy elnézést kell kérni tőle. Ő pedig utált elnézést kérni, mert az felért azzal miszerint elismeri, hogy tévedett. Ő viszont sohasem tévedett. Legalábbis kényelmes volt az esetek többségében ezt gondolni.

Végül Elijah ment egy óra múlva Nikéért, mert a seriff felhívta, hogy beszélni szeretne vele. Még a lányok újra beszélgetésbe merültek, addig Liz beszámolt az ősnek a betörésekről. Elijah megmondta neki, hogy értesíti, amint megtud valamit. Cserébe Liz is megígérte, hogy hasonlóképp fog cselekedni. Ezután Elijah és Niké hazahajtottak. Otthon már várta őket Klaus, aki hellyel közel bocsánatot kért öcsétől. A beszélgetés egyébként így zajlott le:

• Kol? Tudod mit nem is volt, olyan rossz ötlet tőled, hogy elvitted Nikét Caroline-hoz – mondta öcsének egy békítő ajándéknak szánt whiskys üveget nyújtva felé. Ez a burkolt megfogalmazása volt annak, hogy „Szánom bánnom, hogy megszorongattam a nyakad, de te szúrtad el. Csak semmi ostobaság öcskös. Legközelebb legyél óvatosabb vagy szundi funkcióra kapcsolsz pár évre”.
• Legközelebb szólok – vette el az ajándékát Kol. Ami azt jelentette, hogy „Egy hülye barom vagy, de attól még a testvérem. Nem is értem, hogy kételkedhettél az igazamban elvégre nekem mindig igazam van. Egyébként legközelebb én is megszorongatom a te nyakad, ha elszúrsz valamit”. Ezzel ők le is tudták az udvariassági bocsánatkérési köröket. Mindketten értették mire is gondol valójában a másik, így felesleges lett volna kimondani a nyilvánvalót. Amiből amúgy is csak további veszekedés lett volna.

Niké és Elijah békésen iszogatva talált rájuk a nappaliban. Elijah megnyugodott, hogy testvérei között újra szent a béke. Tudta náluk néha csak egy kis szikra is elég és akkor ott kő kövön nem marad. Niké pedig teljesen odáig volt a boldogságtól. Caroline-nal igazán szórakoztatóan telt el a napja. A szőke vámpír nem tett fel neki kényes kérdéseket és ő sem említette utána Kolt. Igaz kíváncsi lett volna Caroline véleményére az ősről, de nem volt szokása olyan kérdéseket feltenni, amik kényes helyzetbe hoznak másokat. Örült, hogy talált egy barátot, akinek megnyílhat, beszélgethet és fordítva. Vagyis ő így definiálta a barát fogalmát, mivel még soha nem volt neki egy sem. Igazából volt egy barát félesége, de mostanában rá már nem igazán gondolt. Maximum a rémálmaiban, mivel olyasmit tett, amit egy barát semmilyen körülmények között nem csinál. Az ősök látták, hogy a lány teljesen boldogan, vidáman jön haza és utána meg hirtelen szomorú és zárkózott lesz.

• A Szöszi puszta véletlenségből nem üzent nekem valamit? - próbálta visszatéríteni a lányt a korábbi kedvéhez Kol.
• Sajnálom, Kol, semmit nem üzent neked – rázta meg a fejét Niké. Tényleg sajnálta, kedvelte Caroline-t és Kol is nagyon fontos volt neki, ezért pedig örült volna, ha mindkettőjüket boldognak látja, de nem tudta az ős vajon tényleg érdeklődik barátnője iránt vagy csak pár alkalomra akarná e őt? Mert akkor jobb, ha nem bonyolódnak mégis bele egy ilyen kapcsolatba, mert Caroline-nak láthatóan olyanra van szüksége, aki minden figyelmét csak neki szenteli, vagy legalább nem jön szóba harmadik személy is a párkapcsolatban.
• Talán jobban kellene próbálkoznom – mormolta elgondolkozva maga elé Kol.
• Szerintem inkább kicsit vissza kellene fognod magad – jegyezte meg óvatosan Niké. - Hagyd békén úgy egy-két napig és valószínűleg előbb vagy utóbb ő fog érdeklődni utánad. - Úgy gondolta ez idő alatt az ős el tud rajta töprengeni, hogy pontosan mit is akar.
• Értem – vigyorodott el Kol. Klaus és Elijah csak remélni merték, hogy öccsük hallgat Nikére. Akkor talán pár napig nyugtuk lesz.

• Egyébként nem is láttam még a nyakláncod – termett Niké előtt Kol. Vagyis a nyakláncot már látta, csak a medálokat nem ugyanis azok mindig a lány pólója alatt voltak, de most a póló fölé csúsztak. Kol megszemlélte mind a kettőt. A telihold egy olyan volt, amit ki lehetett nyitni. - Megnézhetem? - kérdezte a lánytól. Klaus visszatért a pohara tartalmához, még Elijah az asztalon lévő leveleket nézte át és olvasta el. Ugyanis egy nagyon fontosat várt Bostonból, de sajnos még nem érkezett meg.
• Nyugodtan – felelte csendesen Niké. Kol kinyitotta a teliholdat az egyik oldalán egy kép foglalt helyet. A képen egy vörös hajú nő, egy szőkésbarna hajú férfi és egy vörös hajú kislány voltak. Niké és a szülei. A másik oldalon meg egy viking rúnával írt felirat. Ami azt jelentette, hogy örökké. Ironikus, gondolta az ős és visszacsukta a teliholdat. Megnézte a vonyító farkast is. Aminek olyanok voltak a szemei, hogy normális állapotban zölden csillogtak, de ha a fény rávetült, akkor kéken. Pont, mint Niké szemei. Bárki is adta neki igazán jól megfigyelte őket. Valamint mindkét medál magáért beszélt vagyis igazán célzatosak voltak. Legalábbis annak, aki a természetfölötti világban élt.
• Szépek – vigyorgott a lányra.
• Tudom – mosolygott vissza Niké halványan. - Jó éjt – mormolta. Adott mindegyik ősnek egy megszokottá vált jó éjszakát puszit és felment a szobájába.
• Valamelyik szülője tudott a régi nyelven? - kérdezte Kol és kényelmesen levetve magát a kanapéra.
• Nem tudom. Miért? - kérdezett vissza Klaus kíváncsian öcsére pillantva. Elijah is érdeklődve tekintett Kolra.
• Semmi, csak úgy kérdeztem – vont vállat végül érdektelenül Kol.
• Kol, ha már elkezdted fejezd is be – szólt rá figyelmeztetően öccsére Klaus.
• Jól van, nem kell leharapni a fejem – mondta durcásan Kol.
• Kol, megtennéd, hogy elmondod lehetőleg még ma azt mire is gondoltál pontosan? – érdeklődte udvariasan Elijah.
• Legyen – egyezett bele Kol.
• Szóval? – kérdezte türelmetlenül Klaus.
• Csak ha nem tudtak, akkor azért, ha pedig tudtak, akkor pedig azért igencsak érdekes, hogy a nyakláncába az „Örökké” szó ezen a nyelven van írva – vont vállat Kol. Testvéreit elgondolkodva pillantottak egymásra. Szóval Niké nyakláncába az „Örökké” szó viking rúnával van belegravírozva. Kimondatlanul is el kellet ismerniük, hogy öccsüknek igaza van, ez tényleg nagyon érdekes.