Közlemény

Sziasztok Kedves Olvasók!
Sajnos rossz hírt kell veletek közölnöm. Remény című történetem 2. évada határozatlan ideig függőben marad és nem tudom, hogy fogom e folytatni egyáltalán. És bár nem szerettem volna elhanyagolni ennek a hírnek a közlését, de attól tartok meg kell tennem, mivel a vizsgáim előtt megígértem nektek, hogy folytatom. Ha lesz folytatás ti fogjátok elsőnek megtudni, bár nem tudom, hogy mikorra lesz esedékes. Viszont a többi történetem továbbra is ugyan úgy írom tovább. Még egyszer sajnálom, hogy így alakultak a dolgok.
Megértéseteket köszönöm,
Puszi
Valentine

Új blog

Sziasztok! Mint, ahogy azt a cím is mutatja új blogot indítok. A történet címe: Halhatatlanok klubja

A történet ismertetője: 

Klaus tudja, hogy hatalmas hibát vétett akkor, amikor nem akadályozta meg azt, hogy az Elena vámpírráválás miatt kétségbeesett kis csapat felkerekedjen és az állítólagos gyógyír keresésére induljon. Azonban nem volt elég, hogy elbuktak és számára lényeges momentumként nemcsak, hogy elvesztették a gyógyírt, hanem még Silas-t is sikerült feltámasztaniuk. A több mint kétezer éves halhatatlant, akit állítólag csak a gyógyír segítségével lehet véglegesen megölni, és ezzel együtt elhozza a világ végeztét. Az ősi hibrid ebben a számára lehetetlenül idegesítő és veszélyes helyzetben egy olyan személyhez fordul, akiről tudja, hogy Silas ember évei alatt, sőt minden valószínűség szerint még jóval az előtt is cinikusan taposta már az út porát. Ezt a személyt ő Benjamin Adams és még sok más néven ismeri, de az igazi, a valódi nevével nincsen tisztában. Ami nem más, mint Methos. A világ legöregebb halhatatlana, aki régi barátja felkérése alapján Mystic Falls-ba utazik. Természetesen, hogy a helyzet valóban érdekessé váljon útitársat is visz magával. Elijah bátyjától távol ugyan azon dolgozik, csak természetesen, mint ahogy az már lenni szokott, más módszert alkalmaz. Talált egy régi tekercset melyben minden Silasszal kapcsolatos lényeges momentum le van írva. Egy akadály azonban neki is felmerül. Mégpedig az, hogy a tekercs olyan formában íródott mely számára csak részlegesen ismert. Ezért aztán egy olyan személyhez fordul, aki segítségére lehet, a teljen történet megismerésében. Ez a személy nem más, mint a számára teljesen ismeretlen Violet Pierson. És mivel a világ igencsak kicsinek mondható Violet apja nem más, mint Methos. A lány a maga egyedi stílusában elfogadja Elijah ajánlatát, mert szeret régi iratokkal foglalkozni és apjától örökölt tehetsége is van hozzá. Ugyan úgy, ahogy a kardforgatáshoz is remekül ért, de szüksége is van rá, mivel ő is halhatatlan. Violet közel kerül Elijah-hoz és Klaus-hoz is. Tudja, hogy választania kell kettőjük közül, ám a döntés nem egyszerű.  Azonban a végén csak egy maradhat. Ha tudni szeretnéd, hogy kicsoda is ez a személy, valamint, hogy sikerül e megállítaniuk Silas-t, akkor tarts velem és olvasd történetem.

Új blog

Sziasztok! Mint, ahogy azt a cím is mutatja új blogot indítok. Ennek a főszereplője Klaus és egy saját karakter lesz. A történet címe: Nem vagy egyedül

A történet ismertetője:

Melody nehéz időszakon megy keresztül. Pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy elhagyja a szüleit, akik észre sem vették a távozását, mivel szerintük csak a terhükre volt a jelenléte. A lány egy Mystic Falls közeli kisvárosban dolgozik az óta, mint az egyik ott lévő étterem és egyben kocsma énekesnője és olykor pincérnője. Itt találkozik össze Klaus Mikaelssonal. A hibrid egyedül érzi magát és csalódottságának levezetésére megy át a szomszéd városba, ahol Melody felkelti az érdeklődését. Egyből látja, hogy a lány is ugyan olyan egyedül van, mint ő, így aztán egy visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő. Hajlandó befogadni a lányt, de természetesen, mint mindennek ennek is ára van. Melody először vonakodik elfogadni az ajánlatot, de végül mégis él vele, mivel úgy véli, hogy még mindig jobb a mogorva férfival, mint magányosan. Amibe minden küzdelme ellenére már kezdet végleg belefáradni. Ketten együtt visszatérnek Mystic Fallsba. Klaus azért, hogy bosszút álljon azokon, akik véleménye szerint ellene vétkeztek. Azonban elsődlegesen azért, hogy bujkáló anyját ismét visszazárja, a koporsójába ahová tartozik, ha szükséges, akkor másokkal egyetemben. Melody a Mystic Fallsi éltét úgy teszi érdekesebbé, hogy nyomozásba kezd annak érdekébe, hogy fényt derítsen arra ki is az, aki megöli a tanács tagjait. Ami cseppet sem veszélytelen feladat. Klaus vajon bosszút fog állni azokon, akik ellene vétkeztek? Melody segíteni fog neki vagy az alku kötöttsége ellenére megmakacsolja magát és ellenáll? Vajon ők ketten képesek lesznek egymás magányát megváltoztatni és sorsuk végleg összefonódik? Ha szeretnétek tudni, akkor, olvassátok el :)

23. fejezet

 Ez lenne az első évad befejező fejezete. A történet összesen 230 oldal lett a wordben.  Szeretném megköszöni a sok szavazatot, valamint a rendszeres olvasóimnak és azoknak akik kommenteltek. Különösen Juditnak, Dórának, Lonzitá-nak, Névtelennek és mindenki másnak. Jó olvasást!

…vagy együtt örökre?

„Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre.” Meg Cabot

Tristan és Emma megvárták még Niké elalszik aztán magára hagyták őt.

• Nem tudom elmondani, hogy mennyire örülök annak, hogy újra látlak téged – ölelte meg szobájukban férjét Emma boldogan és ismét könnyes lett a szeme.
• Sajnálom, hogy ennyi ideig hiányolnotok kellet engem – mondta felesége vörös haját simogatva.
• Tudod, néha elgondolkoztam rajta, hogy elmondok mindenkinek mindent, de mégsem tettem – mormolta férje mellkasába.
• És miért? – érdeklődte a férfi.
• Mert tudtam, hogy visszajössz és veled, sokkal könnyebb lesz – válaszolta Emma és kékeszöld szemeivel Tristan barna szemeibe pillantott. Aki felnevetett.
• Ez igazán hízelgő feltételezés – mondta a férfi derűsen.
• Ez így van – vágta rá a vörös hajú nő határozottan.
• Mindenesetre Niké és Damon szakítását eltekintve nagyjából minden rendben van – vont vállat a férfi.
• Byron szerinted szeretne velünk maradni? – érdeklődte Emma lánya hibridjére gondolva.
• Szerintem jót fog tenni neki a társaságunk és mivel Niké most egy kvázi testvér lett neki akár örökbe is fogadhatnánk – vetette fel a lehetőséget Tristan.
• Remek ötlet – lelkesedett Emma.
• Szeretlek – mormolta feleségének gyöngéden.
• Én is téged, Tristan – válaszolta a felesége boldogan.

Stefan testvére pillantott, aki Kol és Robert távozása után egyből az alkohol készletre vette magát és úgy látszott, hogy nagyon is határozott szándékában áll teljesen az utolsó cseppig eltüntetni azt. Ez pedig határozottan nem volt jó jel, nem is beszélve arról, hogy szakított Nikével, amit Stefan továbbra is hitetlenül és döbbenten fogadott.

• Elárulod, hogy mi történt? – fogta meg testvére karját, hogy az a nagy lerészegedés előtt még rá figyeljen. Legalább egy kicsit.
• Semmi közöd hozzá és mellesleg, ha egy mód van rá, akkor ne tapogass – rántotta ki a karját öccse keze alól Damon mérgesen és egy jó nagyot húzott a kezében tartott üvegből.
• A testvéred vagyok – jegyezte meg Stefan érvelően, hátha ezzel meggyőzni bátyját arról, hogy elmondhatja azt, ami bántja.
• Most persze felhozott ez érvnek, máskor meg teljesen és tökéletesen figyelmen kívül hagyod – szurkálódott az idősebb testvér.
• Segíteni szeretnék neked – sóhajtotta öccse fájdalmasan. Ugyanis testvére szavai a szívébe szúrtak. Érezte, hogy van bennük némi igazság. Mindig elvárta, hogy Damon segítsen neki, viszont ő ezzel szemben soha nem tett érte semmit, mivel úgy vélte, hogy csak elutasításban lenne része, de most elhatározta magát, hogy bármi áron segít testvérének, abban, hogy végre ő is boldog legyen.
• Nincs kedvem a lelkizős bájcsevejedhez Stefan. Menj és szórakoztasd mókus barátaidat, mivel minden bizonnyal hiányolják, Joe nevű pajtásukat vagy inkább menj Elenához, aki már biztosan nagyon vár téged – válaszolta Damon gúnyosan.
• Miért szakítottál Nikével? – kérdezte Stefan akaratosan kitartva elhatározása mellett.
• Nocsak, végre valahára a sarkadra álltál! Már nagyon vártam ezt a pillanatot! De attól tartok van egy rossz hírem a számodra, ugyanis ezúttal nem megfelelő alanyt választottál magadnak a kis szárnypróbálkozásoddal kapcsolatban. Elvégre mostanra már igazán tudhatnád, hogy ennyi idő eltelte után rám hatástalanok a hülyeségeid – vigyorodott el gúnyosan az idősebb Salvatore.
• Katherine miatt? Vagy Elena miatt? – folytatta a faggatózást Stefan.
• Persze, a következtetésed újfent párját ritkító a maga nemében! Mivelhogy én bármit is csinálok, az mindig miattuk van! Mintha nem tudnék nélkülük gondolkozni, meg létezni! Ugye ezt akartad hallani?! Mert akkor remélem boldog vagy és végre békén hagysz engem! – morogta Damon és újra nagyot kortyolt a whiskyéből.
• Az igazat akarom hallani, azért, hogy segítsek neked! – vágta rá a fiatalabb testvér.
• Menj a pokolba a segítségeddel együtt! Én egyesekkel ellentétben képes vagyok megoldani a saját problémáimat! – tagolta lassan a szavakat Damon, mintha egy óvodáshoz beszélne.
• Kérlek, Damon! Ne tedd ezt! Együtt megoldjuk és minden rendben lesz – könyörögte Stefan.
• Nem igaz, hogy egyszerűen nem érted meg azt, hogy nem kérek a tanácsodból! – csóválta meg a fejét az idősebb testvér mérgesen.
• Tudom, hogy nagyon kedveled őt – kockáztatta meg óvatosan a kijelentést a fiatalabb testvér.
• Rohadtul nem tudod, mit érzek! – ragadta meg öccsét Damon és a falhoz vágta, majd mivel mára elege volt mindenből fogott pár üveget és a szobájába csörtet, hogy végre egyedül legyen és folytathassa a tervezett lerészegedést. Azért, mert mindenképpen szándékában kitartani tartani az elhatározása mellett és per pillanat csak így volt rá képes. Stefan mély sóhajjal kelt fel a romok alól és telefonált Elenának, hogy ma mégsem tud átmenni, mert más dolga akadt. Nevezetesen vigyáznia kellett arra, hogy Damon nehogy még ennél is nagyon ostobaságot kövessen el.

Tristan reggel kikelt az ágyából és felöltözve lefelé vette az irányt, mivel hallotta, hogy Klaus már javában kínozza Jessicát, vagyis inkább továbbra is oda illőbb kifejezés lett volna.

• Csiripelt már valamit? – kérdezte a pince falának dőlve.
• Nos, megtudtam, hogy még régen összefeküdte Kollal, meg egy sor lényegtelen információt, amire egyáltalán nem voltam kíváncsi – válaszolta Klaus mérgesen szusszantva.
• Már az is meglep, hogy egyáltalán még tud beszélni – jegyezte meg Tristan.
• Nos, ez azért van, mert megölte őt egyszer-kétszer, vagyis inkább sokszor, amikor már a hangja a végét járta. Meg azért is, mert kimondottan jól esett – vont vállat a hibrid.
• Valahogy sejtettem – vigyorodott el a fia. – Remélem nem zavar, ha csatlakozom hozzád? – érdeklődte közelebb léve apjához és a fogolyhoz.
• Csak nyugodtan – tette a nagylelkű ajánlatott Klaus és félre állt, hogy helyet adjon Tristannak.
• Jessica, mondanám, hogy örülök, hogy újra látlak, de akkor hazudnék neked és az inkább a te szokásod – jegyezte meg Tristan könnyedén és üdvözlése kiegészítése gyanánt a nő szíve mellé szúrta az egyik forró, valamint verbénába mártott piszkavassal.
• Fattyú! – sikoltotta Jesscia, amint képes volt ismét levegőt venni. Klaus szeme fenyegetően megvillant a szót hallva. Az ő fiát senki, senki nem nevezheti így!
• Hogy mondod? Tudod nem értettem azt, amit mondtál, mert úgy ordítottál, mint akit kínoznak… Ja, bocs ez nyilván azért van, mivel így van – morogta Tristan és újra lesújtott.
• Mind meg fogtok halni! A ribanc anyád, a fattyú és lotyó lányod, valamint a kurva feleséged is, meg a szarházi ősök is – ordította Jessica.
• Soha, érted, soha ne merészelj még egyszer így beszélni a családomról, mert tudhatnád már legalább hallásból, hogy mire is vagyok képes – ragadta meg a nő nyakát indulatosan Tristan és jól érthetően tagolta a szavakat, hogy az képes legyen felfogni a jelentőségüket. Jessica válaszként leköpte őt. – Ha te, így én is így, de hidd el, bármennyire is hallogatod beszélni, fogsz, és utána még elhúzom egy kicsit a szenvedésed, nehogy megváltásnak vedd a halálodat! – vágta a nőhöz a szavakat a férfi és folytatta a kínzást. Klaus pedig nem állította meg fiát, mivel ő maga is ezt tette volna a helyében, valamint remélhetőleg így hamarabb fognak eredményeket kicsikarni a nőből.

Niké felébredt az ágyában, amit szokatlanul üresnek talált és nagy nehezen erőt véve magán a fürdőbe botorkált. Alaposan megmosta az arcát, mielőtt egyáltalán a tükörbe nézett volna. Úgy nézett ki, mint akit felkapott egy tornádót és aztán egy alapost forgás után visszadobott volna, ráadásnak úgy is érezte magát. De végül megtisztálkodott és felöltözött. Gyorsan bedobálta a tankönyveit a táskába és lerobogott a nappaliba.

• Valaki elvisz a suliba? – kérdezte az ott tartózkodókat. Ugyani remélte, hogy majd az iskola segíteni fog elfeledtetni vele ezt az egész szakítás dolgot, ami miatt újra és újra összeszorult a szíve. Elijah és Robert éppen elmélyülten beszélgettek valamilyen régi csatáról. Emma Byront kérdezgette, egyébként férjével úgy határoztak, hogy örökbe fogadják a fiút. Mivel egyrészt a fiú lányukkal volt egyidős, valamint, hogy ne érezze magát annyira magára hagyatottan. Tatia le akart menni a pincébe Klaushoz és Tristanhoz, azért, hogy ő is besegítsen nekik. Nem mintha azok ketten nem boldogultak volna Jesscicával, akár egymaguk is, de ő is szerette volna kivenni belőle a részét. De a fia mondta is neki, hogy azzal a lendülettel fordulhat is vissza. Ugyanis nem akarta, hogy az anyját feleméssze a bosszú, amit Jessicán akart teljesen jogosan kitölteni. Tatia így erősen sértetten úgy döntött, hogy meglátogatja Katherine-t, mivel jobb dolga láthatóan nem igazán akadt. Klaus elmerengve nézett a távozó eredeti Petrova után. Nem tudta, hogyan is kéne őt kezelnie. Régen szerette őt, mindennél jobban, de ez az érzés megszűni látszott abban a pillanatban, amikor a nő összefeküdt a testvérével. És bár a hibrid sokáig próbálta tagadni, de tudta, hogy valójában soha nem szűnt meg szeretni a nőt, csak elnyomta az érzést. De sokkal könnyebb volt ezt tenni, amikor még úgy tudta, hogy a nő halot. Most azonban tudta, hogy minden megváltozott.
• Persze, én is megyek veled – pattant fel azonnal Rebekah lelkesen, valamint támogatóan. Mivel továbbra is szándékában állt megvigasztalni unokahúgát.
• Én is megyek, és akkor beíratlak az iskolába – fordult lelkesen Byron felé Emma. A fiú lassan bólintott, közben vetett egy kérdő pillantást Nikére, aki támogatóan rámosolygott, amitől a hibrid egyből megnyugodott.

Mikor a négyfős kiscsapat távozott Elijah végre rátért arra a kérdésre, ami már régóta érdekelte őt.

• Mi is történt pontosan? – érdeklődte udvariasan, közben azért ügyelt rá, hogy Klaus lehetőleg ne hallja meg a beszélgetésüket. Mivel tudta, hogy akkor testvére bármennyire is nyugodt és békülékeny volt Niké és Tristan megjelenésének hála egy ilyen dolgot nem hagyna csak úgy szó, vagy inkább tett nélkül.
• Damon és Niké összejöttek, aztán Jessica jött, látott és rabolt, hogy úgy mondjam… Kol, Damon és én pedig utánuk mentük és megmentettük őket. Szerencsére Tristan is velük volt, valamint a vérfarkas fiú is, aki most már hibrid szintén túlélte – darálta el a zanzásítot verzió Robert unottan, mert tudta, hogy a mellette lévő ős nem fog semmit túlreagálni ezzel kapcsolatban.
• Értem – válaszolta Elijah nyugodtan. – Akkor amit Kol írt a szakításról az nem volt igaz. Nemde?
• Nos, sajnálatos módon most már az – húzta el a száját a hibrid.
• Helyre kell hoznunk, mert mindkettőjüknek rossz ez a helyzet – jelentette ki Elijah, aki általában kivonta magát a családtagjai szerelmi életéből, bár néha adott tanácsokat ezzel kapcsolatban. Most határozottan utóbbiról volt szó, sőt ezen túlmenően nem csak tanácsot szándékozott adni, hanem segítséget nyújtani is.
• Egyetértek veled, mivel egyikük sem az a fajta, amelyik magától kezdeményezzen. Damon azért, mert most nagyon megmakacsolta magát és ehhez mérten megmásíthatatlannak tartja ezt. Niké pedig talán még az érzéseivel sincs tisztában, mégis inkább lemondott a vámpírról, mivel azt hiszi, hogy annak ez a kíváncsisága – árulta el a véleményt ezzel kapcsolatban.
• Elbeszéltek egymás mellett, ahelyett, hogy megbeszélték volna a dolgokat – csóválta meg a fejét az ős fáradtan. Mindkettőjüket megértette és sajnálta. Ezért is akarta helyrehozni a közöttük lévő dolgokat.
• Csak félnek, az egyik azért, mert még soha nem szeretett, a másik meg azért, mert már túl sokszor csalódott – mormolta Robert.
• Szerintem Kol is csatlakozni fog hozzánk – jegyezte meg Elijah határozottan, mivel látta, hogy mennyire jó barátság alakult is ki öccse, valamint az idősebb Salvatore között, így biztosra vette, hogy segíteni fog nekik.
• Amint hazaér Caroline-tól – kúszott fel egy kaján vigyor Robert ajkaira.
• Nyilván – köszörülte meg a torkát Elijah és ő maga is megengedett egy halvány mosolyt. Boldog volt, hogy öccse, megtalálta a boldogságot, mert abban biztos volt, hogy Caroline nagyon jó társa lesz Kolnak.

Kol elégedetten nyitogatta a szemeit és elvigyorodott, mikor megpillantotta a rajta fekvő szőke szépséget. Caroline minden elképzelését felülmúlta. Az egész estét átszeretkezték, valamint a köztes időkben beszélgettek is. Az ős rájött, hogy szeretett a szőke vámpírlánnyal beszélgetni. Aki általában határozottan állította a saját véleményt, de voltak pillanatok, amikor kissé bizonytalan lett. Kol önkéntes mozdulattal simított végig a lány csupasz hátán, aki jólesően a karjaiba simult, mintha mindig is oda vágyott, valamint illett volna.

• Jó reggelt édes – susogta a lánynak csábosan.
• Jó reggelt Kol – válaszolta Caroline és kék szemeit kinyitva rámosolygott az ősre.
• Remélem a te estéd is ugyan olyan jól telt, mint az enyém – jegyezte meg Kol élvezetesen.
• Nem is tudom… – tette a mutatóujját elgondolkozva a szájára a szőke hajú vámpírlány és szája sarka megrándult az elfujtott nevetéstől.
• Ha kételyed ébredt, ami eleve lehetetlen szerintem legalábbis, akkor mutathatok még neked egy-két dolgot – görbült a lány fölé Kol, ajkait annak nyakára tapasztva. Először meg akarta csókolni, de úgy gondolta, hogy kicsit ingerli őt, hogy a lány kérje a csókját mielőtt megkapja.
• El fogok késni az iskolából… - mormolta Caroline.
• Majd én igazolom neked – vigyorodott el Kol sokatmondóan.
• Lemaradok az óráimról… - folytatta a szőke hajú vámpírlány.
• Azokat én is megtaníthatom neked, kezdjük egyből a biológiával – simított végig Caroline gerincén az ős és sokat ígérően a kék szemekbe nézett.
• Nem szép, hogy ilyen csábító tervekkel söpröd el az érvelésem – válaszolta Caroline felhúzva az orrát, azt tetetve, hogy megsértődött.
• A választás a tiéd – vont vállat Kol, de egyébként tudta, hogy a lány előbb utóbb be fogja adni a derekát és őt választja az unalmas iskola helyett. Ez nem is igazán volt kérdéses a számára.
• Milyen kedves tőled, hogy felajánlod ezt a lehetőséget – vágta rá Caroline.
• Én kedves vagyok – nevetett fel az ős.
• Tudom – kuncogott fel Caroline, de a szemeit azért megforgatta közben.
• Akkor jó… - mondta az ős megkönnyebbülést tetve, mint akinek hatalmas kő esett le a szívéről.
• Na jó, ez ellen az érvelés ellen nem tudok mit tenni, de van valami amit előtte meg kell tenned, hogy a végső beleegyezésem is a tiéd legyen – ajánlotta a szőke hajú vámpírlány határozottan.
• Éspedig? – húzta fel a szemöldökét kérdőn Kol.
• Csókolj már meg végre! – jegyezte meg meglehetősen durcásan Caroline.
• Csak kérned kell, édes – vigyorodott el az ős és, aztán folytatták a tevékenységüket.

• Hát ilyenkor kell hazajönni Kol? – kérdezte Rebekah csípőre tett kezekkel megállva legfiatalabb bátyja előtt, mivel estefelé járt az idő és az érintett csak most fáradt haza.
• Jól áll a határozottság Rebekah – tolta arrébb húgát az érintett. Aki a választól teljesen ledöbbent és csak tátogni volt képes.
• És mégis hol voltál, ha szabad tudnom? – kapott észbe a szőke hajú ős és sértetten testvére után sietett.
• Nem nyilvánvaló? – húzta fel a szemöldökét Kol csodálkozva.
• Mégis mi? – kíváncsiskodott húga.
• Nem tudom, hogy feltűnt e neked, de Caroline nem volt iskolában, mivel a mai nap én tanítottam őt egy-két dologra – vonogatta a szemöldökét Kol célzatosan.
• Kol! Egy egyszerűen és rövid válasz is megtette volna, hogy Caroline-nal voltál! Nem akartam tudni a részleteket! – rázkódott meg Rebekah a gondolatra.
• Te akartad tudni, hogy hol is voltam! Arról már igazán nem tehetek, hogy válaszoltam a kérdésesre, te meg vizuális típus vagy – vont vállat Kol érdektelenül.
• Rebekah, Kol nemsokára vacsorázunk - jelentette be Elijah, remélve, hogy testvérei abbahagyják, amit elkezdtek, mert nem akarta egész este az ő veszekedésüket hallgatni.
• Ne már Elijah! Annyira jól szórakoztam! Rebekah meg el akarja venni a kedvemet – válaszolta Kol lebiggyesztett ajkakkal vádlón húgára mutatva.
• Én csak aggódom érted, nem tehetek róla, hogy már az is baj – húzta fel az orrát sértetten Rebekah.
• Éppenséggel nem baj, de a rámenősséged már az – sóhajtotta Kol és ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést.
• Te jól vagy? – kérdezte Rebekah megrökönyödve testvére után kiáltva.
• Ne húzd fel magad a választól, de nagyon is! – fordult vissza egy kacsintás kíséretében Kol, majd gyorsan lement a pincébe, hogy megnézze, hogyan is halad a fogoly kikérdezése.
• Szerinted valami baj van vele? – fordult aggódva Elijah felé a szőke hajú ős.
• Csak boldog – válaszolta Elijah elmosolyodva.
• Én is – villanyozódott fel Rebekah és hirtelen elhatározással Robert keresésére indult.
• Elijah, mi a baj? – lépett legjobb barátja mellé Emma és annak hátára tette a kezét, mivel látta, hogy az ős hirtelen nagyon elszomorodott.
• Azt hiszem, irigylem őket – biccentett eltűnt testvérei irányában Elijah.
• Te is boldog leszel, meglásd – mosolyodott el Emma magabiztosan.
• Köszönöm – szorította meg a nő egyik kezét az ős barátságosan, majd öccse után ment ő is. Emma pár pillanatig még legjobb barátja után bámult, majd elhatározta magát.
• Mire készülsz anya? – kérdezte a lépcső tetejéről Niké, mellette Byron lépkedett, pont úgy mintha ő lenne a lány testőre és bármikor bevállalna érte akár egy golyót is. Egyébként nagyon jól elbeszélgettek egymással és a közös hangot is megtalálták.
• Én? – kérdezte ártatlanul hatalmasra tágult szemekkel Emma. - Semmire – tette hozzá, ám szemei túlságosan is lelkes fénnyel csillogtak. – Megmondanátok a többieknek, hogy egy kicsit késni fogok? – kérdezte felpillantva a két fiatalra.
• Hová mész? – kérdezte Byron érdeklődve.
• Hozok egy vendéget – vigyorodott el Emma és sebesen elhagyta a Mikaelsson villát.
• Szerinted hova ment? – pislogott Nikére a fiú érdeklődve. A vörös hajú nő viselkedése néha nagyon meglepő volt a számára, főleg mikor olyat csinált, amire kifejezetten kérték, hogy ne tegye. Valahogy nem igazán értette, hogy miért tesz ezt, de ennek ellenére kedvelte. Főleg, mivel nagyon gondoskodóan bánt vele.
• Ha jól ismerem őt, és hidd el, hogy így van, akkor Katherine-ért – válaszolta a vörös hajú lány halkan felsóhajtva.
• Aki úgy néz ki, mint Elena? – húzta fel a szemöldökét a fiú. Tatiát azért, nem mondta, mert a nőnek rövid volt a haja.
• Aha – bólogatta Niké.

Emmának nem telet sok idejébe megtalálni azt a házat amibe Katherine tartózkodott. Így mikor odaért határozottan csengetett és várta, hogy mindenre készen magával húzza a nőt, mivel sejtette, hogy Elijah értékelni fogja a nő jelenlétét, főleg, mivel régen sokat mesélt neki róla.

• Igen? – nyitott ajtót maga a hasonmás. – Emma? Minek köszönhetem a jelenléted? – kérdezte érdeklődve és nagyon is kíváncsian.
• Bent szerintem kényelmesen megbeszélhetnénk – ajánlotta a vörös hajú nő.
• Természetesen, gyere beljebb – hívta be Emmát a házába. Aztán a nappaliba vezette őt, ahol már ott volt Tatia, mivel a Mikaelsson villabeli távozása óta továbbra is leszármazottjánál tartózkodott.
• Szeretném, ha csatlakoznál hozzánk a villában vacsorára – foglalt helyet anyósa mellet Emma és elragadóan elmosolyodott.
• Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne – válaszolta Katherine vonakodva. Mivel nem igazán hite azt, hogy ő szívesen látott vendégek közé tartozna.
• Szerintem meg az. Szeretnélek jobban megismerni és nyilván Niké is így van ezzel. Aztán az ősök sem fognak rád örökké haragudni és ez egy remek békülési lehetőség lenne a számodra – érvelt a vörös nő megingathatatlanul.
• Én is ezen a véleményen vagyok – erősítette meg Emma szavait Tatia is, akinek nagyon tetszett ez az elképzelés.
• Nem fognak örülni nekem – tette egy sikertelen próbálkozást Katherine annak érdekében, hogy lebeszélje a két nőt közös elhatározásukról. Mivel őse is e mellett a szerinte teljesen abszurd lehetőség mellet foglalt állást.
• Idővel más lesz, de addig is ott leszünk mi – mosolyodott el Emma.
• Legyen – adta meg magát pár perc hallgatás után Katherine. Aki így végül is beadta a derekát. Mivel egyrészről tudta, hogy Emma érvelése igazán helytálló és hiába próbálná meg félresöpörni őket, más érveket hozza fel a vacsora mellett. Másrészt tényleg szerette volna, ha minden helyre állna és békében élhetne a családja mellet, legfőképpen menekülés nélkül. A vacsora eleje kissé feszülten telt a nő jelenléte miatt, azonban később szinte mindenki felengedett. Niké nagyon jól elbeszélgetett Katherine-nel, ahogy Tatia és Emma is. Elijah is sokat foglalkozott a nővel és igazán örült a társaságának, akkor is, ha az régen átverte őt. Később Elena és Caroline is benéztek hozzájuk. A Gilbert lány azért, mert közös feladatott kapott Nikével, még a szőke hajú vámpírlány indoka Kol volt. A legtöbb jelenlévőnek furcsa volt, a három Petrova hasonlósága, de legalább Tatia-t meg bírták különböztetni a másik kettőtől. Elena és Katherine között pedig a ruhájuk, valamint a hajuk alapján tettek különbséget és persze a mérvadó a viselkedésük volt, akkor is ha Katherine kivételesen visszafogta magát.

Tristan mikor látta, hogy a vendégsereg oszladozni kezd az Elijah-val beszélgető Katherine-hez lépett, aki tétován követte a hibridet Klaus dolgozószobájába. Mivel az előtte apja előzetes beleegyezésével kényelmesen elfoglalta a széket, a hasonmás pedig vele szemben ült le. A nőnek nem akaródzott megtörni a csendet, mivel sejtette, hogy Tristan nem igazán örül annak, amit Elenával és a többiekkel tett, akkor sem, ha később segített az ő keresésében.

• Katerina…
• Nem hívnál Katherine-nek? Tudod, hogy azt jobban szeretem – szögezte le a nő.
• Ha nagyon szeretnéd, akkor legyen. Szóval Katherine, elmondanád nekem, hogy mi is volt az az egész dolog a holdkővel, John-nal, Isobellel meg a visszatéréseddel? – húzta fel a szemöldökét Tristan kíváncsian várva a magyarázatott. Mivel úgy érezte, hogy ő a Petrova család feje és ennek érdekében kötelességének érezte kideríteni mit is tett ezúttal a vele szemben helyet foglaló vámpírnő.
• Én csak szerettem volna, ha már nem kell bujkálnom – kockáztatta meg a választ Katherine. Remélve, hogy nem idegesíti fel vele a férfit.
• Tudom, de arról ki is tehet? – kérdezte Tristan erősen rosszallóan gondolva arra, hogy a vámpírnő ezért az indok miatt képes lett volna odadobni olyan sok mindenki csak, hogy ő maga felszabaduljon. Bár megértette az indokát, attól még nem fogadta el.
• Én – súgta megsemmisülten Katherine.
• Figyelj, értem miért csináltad, nekem csak a hogyannal van problémám. Ugye tudod, hogy Elena a lányod leszármazottja? Amiket veled tettél az nagyon igazságtalan volt – fejtette ki a véleményét a férfi.
• Tudom, de egyszerűen nem érdekelt, te is tudod, hogy ilyen vagyok – vont vállat Katherine.
• Hogyne tudnám? – kérdezte Tristan fejcsóválva. – Viszont most, hogy már szabadon mehetsz oda ahová, mert már senki nem akar neked ártani. Legalábbis az ősök közül. Csak azt, szeretném, sőt elvárom tőled, hogy ne bántsd többé Elenát, sem a körülötte lévőket – szabta meg a feltétlét a férfi és ez ellen nem fogadott el semmilyen ellenérvet.
• És Stefan? – kérdezte a vámpírnő. Bár tudta, hogy felesleges próbálkoznia.
• Nem tudtál régen választani közülük, most meg már késő lenne. Mivel – hála az égnek - mindketten másba szerelmesek. Szerintem gondolkozz el egy kicsit a dolgokon, utazgass meg ilyenek – ajánlotta Tristan.
• És ha maradni akarok? – tette fel a kérdést Katherine óvatosan.
• Persze, ha ezt szeretnéd… Egyébként nagyon köszönöm, hogy segítettél anyának, nekem és Nikének – vetett egy barátságos mosolygott a nőre. Ezzel is kifejezve, hogy most már letudták a legrosszabb részeket.
• Ti vagytok a családom – mormolta Katherine, majd sietve elhagyta a Mikaelsson villát. Tristan az eredményektől elégedetten hátradőlt apja székében. Emma pedig ezzel egy időben mosolyogva lépett be az irodába.
• Mindent meg tudtatok beszélni? – kérdezte férje ölébe ülve.
• Igen, és még a türelmemet sem vesztettem el – karolta át feleségét Tristan.
• Büszke is vagyok rád – csókolta meg a férfit Emma.
• Katherine maradni fog és megígérte, hogy nem fog több bajt keverni. Remélem képes is lesz betartani a szavát – mondta feleségének, mivel látta rajta, hogy mennyire érdekli is őt ez a téma.
• Remek, ennek nagyon örülök – mosolyodott el Emma boldogan és nagyon is lelkesen.
• Már csak Niké és Damon ügyét kéne valahogyan rendeznünk. Gondolom még nem békültek ki? – érdeklődte Tristan kérdőn feleségére pillantva.
• Nem, megkérdeztem Elenát Damon hogylétéről és nincs igazán a legjobb állapotban – válaszolta Emma szomorúan.
• Valahogy sejtettem, de azt hiszem, van egy ötletem arról, hogyan is hozhatnánk helyre a köztük lévő dolgokat – jegyezte meg Tristan eltöprengve.
• Mire gondoltál? – kíváncsiskodott a vörös hajú nő.
• Visszamegyünk a holminkért Bostonba, a két érintettnek meg úgy állítjuk be az egészet, mintha költöznénk… - vázolta elképzeléseit a férfi.
• Ez nem gondolod, hogy túlzás lenne a részünkről? - ráncolta össze a homlokát Emma kissé rosszallóan.
• Később bocsánatot kérünk tőlük, amint kibékültek – biztosította feleségét Tristan. Aki végül kénytelen kelletlen belegyezett a terve, mivel végig lánya boldogsága lebeget a szeme előtt.

Négy hét elteltével…

Tristan, Robertet, Elijah-t, Kolt, Caroline-t, Ric-et Elenát és Stefant is bevonta a tervébe. Mindenki segítőkésznek mutatkozott annak érdekében, hogy Damon és Niké kibéküljenek. Persze maga a kivitelezés igazán időigényes volt, főleg, mivel titokban mindenki remélte, hogy a pár végül magától kibékül, de sajnálatos módon ez nem történt meg. Niké rendszeresen iskolába ment szokása szerint Rebekáh-val és Byronnal. Kol előzőleg elment Caroline-ért, mivel szokásává vált a szőke hajú vámpírlányt elvinni és elhozni az iskolából. Vagy volt, amikor helyette más tevékenységre csábította a lányt, aki a legtöbb esetben elutasította, vagyis igazából későbbre halasztotta, mivel ez volt az utolsó éve. Azonban voltak napok, amikor megadta magát és olyankor kettesben töltötték a napot. A Salvatore panzióban egy ideje tarthatatlan állapotok mutatkoztak. Damon egész nap ki sem mozdult a szobájából maximum annyira, hogy elugorjon a boltba whiskyért. Mivel a készletüket Stefan gondosan eldugta bátyja elől, remélve, hogy legalább egy kis időre kijózanodik, és akkor beszélni tud vele. Azonban terve nem sikerült, mert Damon mindig talált másik üveget, valahol… Pedig már egész Mystic Falls alkohol készletét megpróbálták elzárni előle, mégis mindig szerzett utánpótlást. Ami azért erősen bosszantó volt. Ric volt az első, aki vette a bátorságot és a többiek biztatására bemerészkedett Damonhoz. Előtte minden eshetőségre felkészülve ellenőrizte azt, hogy a Gilbert gyűrű a helyén van e. Amikor látta, hogy az szokása szerint megnyugtatóan és mindenre készen az ujján pihent belépett legjobb barátja szobájába. Ahol teljesen sötétség fogadta őt, valamint erős alkoholszag és ezek miatt majdnem hagyat vágódott az egyik véleménye szerint nagyon oda nem illő üres üvegben.

• Damon? – kérdezte erősen hunyorogva.
• Csukd be az ajtót – érkezett legjobb barátja hangja a sötétből, az ágy felől, ahová szinte egyáltalán nem jutott el a fény. Ric vonakodva eleget tett a felszólításnak. - Mi van? – érkezett a mogorva kérdés.
• Nincs kedved esetleg… nem is tudom… kimozdulni? – vetette fel a lehetőséget a történelem tanár a sötétben kissé előrébb merszkedve és eléggé hülyén érezte magát. De a szeme lassan hozzá szokott a fényviszonyokhoz és barátja felé botorkált, aki tényleg az ágyán heverészet és az egyik rejtélyesen szerzett whiskys üveget ürítette ki éppen.
• Nincs, úgyhogy fordulj meg és távozz – mordult fel Damon.
• Tudod, aggódom érted és a többiek is így vannak ezzel – mondta Ric, bár tudta, hogy ez nem igazán fogja meghatni legjobb barátját, de nem tudta, hogy mi is lenne az az ok, amiért a vámpír képes lenne innen kimozdulni.
• Oké, és ez hol érdekel engem? – érkezett a teljesen várható felelet.
• Nincs kedved elugrani a Grillbe? – vetett fel még egy tétova lehetőséget Ric. Bár tudta, hogy az sem lenne éppenséggel jobb, de talán egy kicsivel mégis.
• Eltaláltad, úgyhogy most már mehetsz is és mond meg a többieknek, hogy inkább foglalkozzanak a saját dolgaikkal az enyémek helyett – vágta rá a vámpír ingerülten.
• Rendben, de igazán magadba nézhetnél és gondolkozhatnál is – vágta rá Ric sértetten és távozott, bár először eltévesztette az ajtót és a szekrénynek, ment neki, de utána már sikerült kijutnia.
• Sikerül? – érdeklődte Elena a kezében szorongatva a telefont, amivel éppen Caroline-nal és Kollal beszélt.
• Nem, elküldött a fenébe – sóhajtotta Ric.
• Nem is várhatok tőle mást, szerintem, ha egyszer-kétszer kitörjük a nyakát, akkor észhez tér – érkezett az indulatos felelet Koltól, aki természetesen tökéletesen hallotta a történelem tanár válaszát.
• Kol! – szólt rá az ősre Caroline. – Szólunk Tristannak és elmondjuk neki, hogy mire jutottatok – mondta a szőke hajú vámpírlány.
• Rendben – sóhajtotta Elena bánatosan. Remélve, hogy a férfi Jessica folyamatos kínzása mellett időt tud majd szakítani arra, hogy most már tényleg megoldja ezt az egészet.

Tristan másnap telefontál Stefannak és elmondta, hogy akkor ideje lesz lépniük. A fiatalabb Salvatore tehát a terv érdekében bemerészkedett testvére szobájába, amiben teljes sötétség uralkodott, valamint erős alkohol szag. Pont, mint akkor amikor Ric itt járt, vagyis nem változott semmit a helyzet, ha eltekintjük, hogy az óta még több üveg került elő.

• Tudod, szerintem néha nem ártana, ha kinyitnád az ablakot – jegyezte meg Stefan padlón fekvő testvéréhez intézve a szavakat, közben meg elhúzta a függönyöket és kinyitotta az ablakot, hogy egy kis friss levegő valamint némi napfény áradjon be a helységbe.
• Hagyjál már békén – morrant fel Damon és nagy nehézségek árán az ágyra tornászta magát.
• Békén hagynálak, ha nem viselkednél ilyen lehetetlenül – válaszolta Stefan mélyet sóhajtva.
• Én nem viselkedek lehetetlenül, hanem logikusan – vágta rá bátyja.
• Logikusan zárkózol be a sötét szobádba és iszod magad talaj részegre minden egyes nap? – kérdezte Stefan ironikusan.
• Ez igen, Stefan. Úgy látom, csak tanultál tőlem valamit – pillantott öccsére Damon gúnyosan.
• Igyekeztem az én módszerem szerint megoldani, de nem sikerült így inkább taktikát váltottam – vont vállat Stefan.
• Én és még azt hittem, hogy ismerlek réged! Egyébként milyen jó is nekem, hogy Szent Stefan felügyelete alatt éldegélek! Azért aztán, nehogy azt, hidd, hogy majd a mókuskáidat is tisztelni fogom és áttérek rá a te egyedi étrendedre, mert odáig azért semmi esetre sem fogok süllyedni – mormolta Damon felemelve az egyik üveget, hogy igyon egy kortyot, de mikor látta, hogy üres, akkor öccse felé vágta. Remélve, hogy eltalálja vele és ez által végre veszi az adást és eltakarodik nyugodton hagyva őt.
• Csak segítek neked – mondta Stefan, aki még idejében elkapta a felé ártó szándékkal repülő üres üveget.
• Igazán lekötelezel vele – jegyezte meg Damon szarkasztikusan.
• Damon, kérlek, valld be azt, hogy Niké fontos neked – lágyult el a fiatalabb Salvatore hangja.
• Jaj, Stefan, muszáj ezzel a maszlaggal jönnöd?! – szisszent fel testvére és még erősebben megfontolta azt a lehetőséget, hogy vajon nagyon gyerekes lenne e, ha engedély nélkül belépő öccséhez vágná az ágya körül lévő többi tömény üveget is. Remélve, hogy legalább az egyik célba talál.
• Kedveled és szereted őt! Sőt tovább megyek, szerelmes vagy belé! És mégis lemondasz róla. Nem értem miért teszed ezt. De bármi is legyen az okod erre a lehetetlen őrültségre, akkor sincsen semmi értelme! És megkérlek rá, hogy gondold, meg magad mielőtt túl késő lenne – kérte Stefan, hátha testvérét jobb belátásra tudja téríteni, de előre sejtette, hogy neki ez nem fog sikerülni. És nem csak azért, mert ez mindig így volt, hanem azért is, mert bátyja most még a szokásosnál is hajthatatlanabbnak bizonyult. És ha Damon Salvatore megmakacsolja magát, akkor csak saját maga tudja ezt befolyásolni és talán… Niké. Ha végre valamelyikük lépne, ami a várt helyzet ellenére nem következett be és ezért volt ő most itt.
• Nincs szükségem a tanácsodra Stefan! – vágta rá Damon és vehemens, bár kissé ingadozó léptekkel a fürdőszobájába trappolt, ahol megengedte a kádban a vizet.
• Harcolja érte! – jegyezte meg Stefan.
• Mintha elfelejtetted volna, hogy a mártír kettőnk közül te vagy és nem pedig én! És most már tűnj a szemem elől, mert kívül tágasabb, valamint fürdeni akarok! – mutatott határozottan az ajtó felé Damon és hátat fordítva öccsének levette a pólóját. Mélyen remélve, hogyha visszafordul, akkor Stefan végre köddé válik.
• Ahogy gondolod, de tudod, kell, hogy Nikéék Bostonba mennek – jegyezte meg Stefan, testvére azonban mintha meg sem hallotta folytatta tevékenységét és úgy tett, mint, aki a füle botját sem hajlandó mozdítani, mivel őt egyáltalán nem érdekli a még futtában odavetett megjegyzés. Így aztán Stefan elhagyta a szobát, mélységesen reménykedve abban, hogy sikerülni fog a terv.
• És hol érdekel ez engem? – kérdezte Damon még csak azért is utána kiáltva, olyannyira unott hangon, amit még Robertnek is nehezére esett volna. Ám ez csak a látszat volt. Mivel az idősebb Salvatore amint meghallotta ezt az információt érezte amint összeszorul a szíve az öccse által közölt új információtól. Mielőtt elgyöngült volna, inkább arra gondolt, hogy elmegy a régi Salvatore villába. A hintához. Természetesen nem azért, mert az volt az egyik hely ahol csókolózott a lánnyal, hanem, mert… mert… valamiért mostanában egyre jobban szerette az a helyet…

Közben a Mikaelsson villában javában folyt a búcsúzkodás. Az útra csak Tristan, Emma, Niké és Byron mentek. Mivel Rebekah megengedte Robert-nek, hogy náluk maradjon. Testvérei pedig nem álltak húguk boldogságának útjába. Tatia szintén maradt, hogy addig is még fiáék visszaérnek, jobban megismerje Elenát, valamint biztos, ami biztos alapon figyelni tudjon Katherine-re. Egyébként az utazók nem is igazán vittek magukkal sok holmit. Azért mivel valójában csak a Bostonban lévő cuccaikért mentek. Egyedül Niké volt az, aki ezt illetően tévedésben volt. Rebekah meg is kérdezte tőle, hogy miért ilyen szomorú, amikor nemsokára látják egymást. A vörös hajú lány meg, ráhagyta a dolgot a szőke ősre, főleg, mivel már eléggé kiismerte Rebekah természetét ahhoz, hogy tudja hirtelen gondol egyet és meglátogatja őket, minden előzetes bejelentés nélkül. Klaus úgy vélte, hogy unokája bánatának oka még mindig a szakítás. Igazán nem értette, hogy miért is hagyta életben Damon Salvatore-t, de aztán eszébe jutott, hogy majdnem minden családtagja – Rebekah természetesen kivétel volt ez alól - felkereste őt és megkérték rá, hogy ne tegye. Ő meg, mivel ennyire kérték tőlük engedett. Főleg, azért, mert ez nagyobb büntetés volt Damon-nek, mintha megölte volna. Pedig már egész kezdte megkedvelni, de ezzel a szakításos üggyel, újra rossz helyre került. Valamint más oka is volt arra, hogy így döntsön.

• Kész vagytok? – kérdezte Emma izgatottan beülve az anyósülésre. Tristan, aki mellette foglalt helyet elmosolyodott felesége lelkesedésén, aki már alig várta, hogy Mystic Fallsban lakjanak, és bármikor átnézhessen az ősökhöz.
• Mehetünk – válaszolta Niké egyhangúan. Byron, akivel nagyon jó testvéri kapcsolatot sikerült kialakítani támogatóan megpaskolta a kezét.
• Akkor indulás – indította be a kocsit Tristan. Még integettek az ősöknek, Caroline-nak, Elenának, Ricnek, Jeremy-nek, valamint Tatiának.
• Egyébként milyennek találtátok Mystic Fallsot? – érdeklődte Emma csacsogva.
• Szép hely – válaszolta Byron elmosolyodva. Főleg, mivel nagyon úgy tűnt, hogy most már van egy nagy családja, akikkel megoszthatja az érzéseit és bármikor számíthat rájuk.
• Ugye? Szerintem is – válaszolta a vörös hajú nő lelkesen.
• Niké? Minden rendben van? – pillantott rá lányára a visszapillantó tükörből Tristan. Egyébként önmagához képes nagyon is lassan hajtott, de senki nem fűzött hozzá megjegyzést, mivel Emma és Byron a tájat figyelték, Niké meg a saját kis világába vonult vissza.
• Mi? Igen, valóban fantasztikus város – helyeselte Niké kábultan. Könnyes szemeit az ablakra függesztve, valamint a haját és előreengedte, hogy ne lássák rajta, hogy a sírást nagyon is megkörnyékezte őt.
• Nem zavarna, ha kérdeznék valamit? – kérdezte Tristan.
• Csak nyugodtan – felelte lánya érdektelenül vállat vonva.
• Mit érzel Damon iránt? – tette fel a mindent eldönttő kérdést Tristan.
• Hogy mint érzek… Damon iránt? – remegett meg a lány hangja a vámpír nevét kimondva.
• Pontosan, szeretném tudni, ha lehet… de persze nem kell rögtön válaszolnod, ráérsz később is – tette hozzá a férfi, mivel tudta, hogy ezzel pont az ellenkező hatását éri el annak, amit mond, vagyishogy Niké most fog elgondolkozni az érzésein, és ha végre saját magának és nekik is bevallja onnantól kezdve minden sokkal könnyebb lesz. Nemhiába, a fordított pszichológia nem olyan nagy hülyeség, mint ahogy azt elsőre gondolni lehet!
• Én… én… - kezdte Niké halkan és elmerenget a kérdésen. Amikor először találkozott Damonnel, már akkor megfogta benne valamit, annak ellenére is, hogy az elrepesztette a karját, valamint ezzel egy időben megcsókolta őt. Aztán fokozatosan kerültek közelebb egymáshoz. Amikor teljesen vártalanul megjelent a szobámban, én meg csak egy törölközőben voltam és kaptam tőle egy vonyító farkasos medált, gondolta a lány és akaratlanul a nyaklánc köré fonta az kezét. Amit még mindig viselt, mivel nem volt szíve levenni azt a tárgyat, ami annyira emlékeztette őt rá. Akkor is megcsókolt. Aztán amikor elmentük a régi Salvatore birtokra, a hintához holott nekem iskolába kellet volna lennem. Ott is csókolóztunk, hevesen, egymásba kapaszkodóan. Aztán véletlenül elmondta anya állítólagos halálát. Én pedig náluk aludtam. Mellette. Aztán elvitt az iskolába és később értem is jött. Másnap pedig eljött értem a villába, hogy ismét eltudjon vinni, pedig senki sem kötelezte erre, főleg arra nem, hogy a maga módján megvigasztaljon és még a bosszantó matek tanárnőt is megigézte miattam. Aztán együtt ettünk a Grillben és én adtam neki a véremből. Utána a vérfarkasok támadása és az, hogy mennyire védett engem. Később Rebekah kidobta Damont az ablakon, én pedig olyan szorosan öleltem őt álmomban, hogy én is tartottam vele. Aztán az első közös együttlétünk és az a boldog délután, aminek a végén elraboltak. Végül megmentett a boszorkányoktól is. Aztán a motelban lévő gyöngédsége. És a szakítás, ami mindent megváltoztatott, mert én hagytam, hogy elmenjen. Sok, sok közös pillanat… Az utolsót leszámítva mindegyik igazán jól eső, mert ő végig ott volt mellettem. De vajon mit is érzek iránta? Kedvelem őt… fontos nekem… nagyon is… én… én… szeretem őt. Szeretem őt!
• Niké? – kérdezte Emma is érdeklődve.
• Állj meg! – vágta rá Niké élesen az apjához címezve a szavakat, aki vigyorogva teljesítette a kérést, de olyan szinten, hogy ennek következtében a kocsi keresztbe állt meg az úttesten és a hirtelen fékezéstől mindenki a biztonsági övének feszült. – Beszélnem kell vele! Most!
• És miért? – húzta fel a szemöldökét Tristan, pontosan tudva, hogy kire is utal a lány és ezért aztán szája széle megrándult a diadalmas mosolytól. Még soha nem látta, hogy lánya ennyire akarjon valamint, vagyis inkább valakit ilyen szinten.
• Mert szeretem őt! – vallotta be Niké halkan. – És nem akarom, hogy tovább tartson ez a lehetetlen állapot…
• Ebben egyetértünk. Szívem, ugye nem bánod, ha későbbre halasztjuk a holmik ide hozatalát? – fordult felesége felé Tristan.
• Nem – rázta meg a fejét az válaszként és férjére mosolygott.
• Byron te, hogy vagy vele? – kérdezte meg a fiút is.
• Menjünk vissza – válaszolta a fiú elmosolyodva.
• Apa! Meg kell keresnünk őt! – követelte Niké türelmetlenül. Nem is igazán figyelve szülei és Byron beszélgetésére, mivel már az lebeget a szeme előtt, hogy mindent helyrehozzon.
• Ne aggódj, tudom, hogy hol van – válaszolta Tristan és egy éles kanyar kíséretében a régi Salvatore villa felé vette az irányt.

Damon egy üveg whiskyvel a kezében üldögélt a régi Salvatore villa mögötti dombon a hintában. Szinte évekkel ezelőttinek érezte azt, amikor Nikével itt beszélgetett. Erről az emlékről eszébe jutott egy másik, egy sokkal régebbi.

1864 Észak-Atlanta

• Damon Salvatore? – pillantott fel kirendelt felettese az iratokból.
• Igen, uram – válaszolta neki az érintett vigyáz állásba vágva magát.
• Pihenj katona – mondta Tristan.
• Köszönöm uram – felelte Damon és engedett a testtartása egy keveset.
• Az uram elég lesz a harctéren. A nevem Tristan Moon és leszek az ezredese. Parancsot csak tőlem és Robert Ferrars alezredestől fogadhat el. Ha ezt betartja Mr. Salvatore akkor jól megleszünk, megtanítunk egy-két dologra ami ahhoz kell, hogy ne sodorja magával a háború borzalma. Remélem világosan fogalmaztam – pillantott fel a vele szemben lévő katonára.
• Értettem uram – érkezett a mindenre kész felelet.
• Helyes. Honnan jött katona? – érdeklődte Tristan.
• Mystic Fallsból uram – válaszolta Damon. Sajnálta, hogy ott kellet hagyni a testvérét, de az apjuk nem adott neki más lehetőséget.
• Oh, igen. Mystic Falls, szép környék. Foglalja el a szállását, leléphet – adta ki az utasítást Tristan. Az idősebb Salvatore pedig teljesítette azt.

Mystic Falls ma

Damon még most is kristálytisztán emlékezett arra a napra, amikor találkozott a férfival, majd később Robertel. Az első perctől kezdve mindketten támogatták őt, úgy ahogy az apja soha sem tette. Foglalkoztak vele, ahogy mindenkivel az ezredükben, mert így érezték helyesnek. Damon pedig tisztelte őket ezért, mind a mai napig. Segítettek neki, hogy kiálljon az érdekeiért még jobban, mint, ahogy azt eddig tette. Hirtelen meghallotta, hogy valaki sietősen és meglehetősen kapkodva felrohan a dombon.

• Stefan megmondtam neked, hogy hagyjál végre valahára békén, mert nem vagyok olyan kedvemben, hogy még egyszer végighallgassam a szentbeszédedet – jegyezte meg gúnyosan és kortyolt egyet a whiskyből, amikor észrevette, hogy bár tényleg társasága akadt, viszont nem az a személy volt az, akinek ő először hitte.
• Stefan szerintem a villában van – jegyezte meg Niké leülve a vámpír mellé. – Egyébként, szia.
• Szia. Sejtettem volna, hogy az én drága öcsém oda megy panaszkodni, bár a mókusok is egy lehetőség lett volna – mondta a vámpír. Próbált közömbös hangszínt megütni. Nem mutatva, hogy mennyire örül a lány jelenlétének.
• Szeretnék veled beszélni valamiről… - köszörülte meg a torkát Niké és mély levegőt vette, hogy lenyugtassa egyre hevesebben dobogó szívét.
• Egyébként Stefan azt mondta, hogy Bostonba mentek, szóval számomra nem is igazán meglepő módon tévedet. Vajon ez, hogy történhetett meg? – kérdezte Damon szem forgatva.
• Stefan nem tévedet – felelte Niké.
• Hogy? – kérdezett vissza a vámpír értetlenül és elkövette az a hibát, hogy a lány szemeibe nézett. Istenem, annyira hiányzott, az, hogy lássam őt, hallgassam és érintsem! Bár az utolsóval kapcsolatban még tartotta magát, de érezte, hogy egyre gyöngül az ellenállása.
• Úgy volt, hogy elmegyünk, de én meggondoltam magam – felelte Niké a hipnotikus kék szemekbe pillantva.
• Nekem mennem kell – jelentette ki Damon elszoruló torokkal és közben felállt, mert úgy gondolta jobb lesz, ha ő rövid határidőn belül távozik innen, mielőtt mindent sutba dobva kezd könyörögni a lánynak, hogy fogadja vissza. Az pedig határozottan nem illet volna az ő stílusához és elhatározásához még úgy sem.
• Szeretném, ha meghallgatnál – ragadta meg a vámpír bőrkabátjának szélét Niké, majd azt továbbra is szorosan fogva felállt és közelebb sétált hozzá.
• Miért tenném? – húzta fel a szemöldökét az idősebb Salvatore.
• Mert amit most teszel a menekülés és te nem vagy ilyen. Ahogy én sem tehetem ezt többé, veled nem – lépett a vámpír elé olyannyira közel, hogy szinte teljesen egymáshoz simultak.
• Mondj egy jó okot – lehelte a lány ajkaira Damon.
• Mert szeretlek – mosolyodott el Niké.

• Hát ti? – kérdezte Rebekah, amikor Tristan, Emma és Byron belépet a Mikaelsson villába.
• Az utazást inkább egy későbbi időpontra halasztottuk, mert Nikének halaszthatatlan megbeszélni valója akadt Damonnel – válaszolta Tristan és nem tudta elrejteni győzelem ittas mosolyát, mivel tudta, hogy most már minden rendben lesz.
• Ezt nevezem én manipulációnak – mormolta Kol, amint unokaöccse leült mellé.
• Inkább a lehetőségek kihasználása – válaszolta Tristan.
• Akkor most már újra együtt lesznek? - kérdezte Elena reménykedően. Fájt így kellet látnia a barátait.
• Meglesznek? – kérdezte Ric is kíváncsian.
• Damonnek olyan társ kell, aki kiegyensúlyozott és csak vele foglalkozik – szólalt meg Katherine csöndesen.
• Te már csak tudod – nézett rá a vámpírnőre Stefan szemrehányóan.
• Szerintem Katherine-nek nem volt semmilyen hátsó szándéka ezzel a mondattal – kelt leszármazottja védelmére Tatia.
• Nikének meg olyan, aki segítségével ki tud bontakozni, és akivel törődhet – folytatta Caroline, aki inkább nem is vett tudomást legjobb barátja egykori szerelméről. Azért, mert megtűri őt a közvetlen közelében, még nem fogja neki megbocsátani, hogy vámpírrá tett őt és a civakodások elkerülése érdekében inkább figyelmen kívül hagyta. Tatiával semmi baja nem volt.
• Veszekedni fognak! – szólalt meg Rebekah sértődötten.
• Rebekah, mindenki szokott veszekedni, de attól az még ugyan úgy az élet rész – válaszolta Robert unottan.
• Csak azért kelsz Damon védelmére velem szemben, mert régen a hadnagyod volt – fordult a férfi felé a szőke ős morcosan.
• Robertnek igaza van, Damon és Niké között minden rendben lesz – jegyezte meg Tristan. Klaus elgondolkozott azon, amit a fia mondott. Valahogy nem hitte ezt az idősebb Salavtore-ról, bár hallott róla, hogy mennyire megviselte a szakítása Nikével, aminek még mindig senki nem tudta a körülményeit azon kívül, hogy a lány váltig állította, hogy közös megegyezés volt. A hibrid ezért is kímélte meg legeslegvégső soron Damont, mert bár fájdalmat okozott az unokájának, attól még a lánynak nem lett volna éppen kellemes, ha megtudja, hogy mit is tett az exé-vel. Nem mellesleg még ő is esélyesnek látta, hogy újra összejöjjenek, ami már önmagában is hatalmas szó volt.

Damon a lány kékeszöld szemeibe nézett, amik reménykedve néztek rá.

• Miért mondod ezt? – húzta fel a szemöldökét unottan és ügyelt rá, hogy a hangja továbbra is semleges maradjon azonban nem nagyon sikerült, mert egy kicsikét bizonytalanul csengett.
• Most azt fogod csinálni, hogy nem tudod, miről beszélek? – válaszolt kérdéssel a kérdésre Niké kissé sértetten.
• Kettőnkről beszélsz, egy olyan dologról, ami már elmúlt – jegyezte meg Damon határozottan és már majdnem maga is elhitte, amit mond. A gond csak az volt, hogy a lány átlátott rajta.
• Szerintem meg nem múlt el és ezt te magad is tudod. Szakítottál velem egy ostoba mondvacsinált ürügy miatt, ami visszanézve igazán nevetséges. Én meg hagytam magam… Mert azt hittem ezt akarod…
• Mert ezt akarom! – vágta rá Damon határozottan.
• Azt akartad, hogy itt hagyjalak, hogy egyedül hagyjak, de arra várhatsz, mert többé nem megyek el – jelentette ki Niké határozottan állva a vámpír pillantását.
• Azért mert azt hiszed, hogy szeretsz?! – szűrte a szavakat Damon.
• Nem, nem azért maradok, mert azt hiszem. Hanem azért maradok, mert tudom, hogy szeretlek, ahogy te is engem és nem fogom hagyni, hogy egyszerűen csak kisétálj az életemből. Amióta megismerkedtünk mindig ott voltál körülöttem és nem szóltál semmit, de a jelenléted nekem többet jelent minden egyes kimondott vigasztalásnál, amit valaha is kaptam bárkitől. Szóval, ha lehet, ne viselkedj így, most ne! Nem várom el, hogy te is kimond az érzéseidet, mert tudom őket. Már akkor éreztem, amikor a panzióban szeretkeztünk, és amikor a motelban szakítottál velem nem tudtam mit is mondhatnék annak érdekében, hogy velem maradj, mert akkor még nem voltam rá képes, hogy szavakba foglaljam. De most itt vagyok és szeretlek téged! – vallota beérzéseit Niké. Damon felemelte az egyik kezét és gyöngéden a lány arcára simította.
• Azért szakítottam veled, mert félek. Amikor beleszerettem Katherine-be, vagy később Elenába azt hittem végre boldog leszek, hogy én is remélhetem a boldogságot. De egyikük sem engem választott. És jöttél te! Amióta megismertelek felébredéskor mindig te vagy az első gondolatom, amikor pedig lefekszem, akkor az utolsó. A köztes idő jó részében sem tudok másra összpontosítani. Még soha nem éreztem ilyen intenzíven senki iránt. Amit tettem azt csak magam miatt csináltam, mert nem akarom, hogy te is azt tedd velem, mint a drága rokonaid… - reagálta le a lány előbbi vallomását Damon. Niké meg akart szólalni, ám a vámpír mutatóujját az ajkaira tette, amikre vágyott már újra a sajátján érezni. – Most mondani fogok neked valamit, ami szerintem tőlem borzalmasan fog hangzani. Nem akarom, hogy bármikor is visszamenj Bostonba, kivétel akkor, ha én is veled megyek. Azt hiszem, életemben először merek remélni. Én is szeretlek téged és remélem, megbocsátod nekem, hogy olyan mártírként viselkedetem, mint ahogy azt Stefan tette volna az én helyemben, mert pótolhatatlan vagy a számomra és nem akarlak elveszíteni – húzódott a vámpír szája arra a tőle megszokott csábos mosolyra, ami ezúttal nem volt gúnyos, hanem boldog és reményekkel teli. Niké viszonozta azt. Annyira akarta, hogy újra minden rendben legyen közöttük és bizakodó volt. Életében először hitt abban, hogy végre valahára megtalálta azt, akire mindig is várt, akit remélt.
• Nem haragszom, mert én is bolond módon viselkedtem – felelte a lány a vámpír hipnotikus kék tekintetébe nézve, érezte magán a vonzerejét, ami már az első pillanattól fogva rabul ejtette őt, ismét hallotta a hangját, azt a gúnyosan gyönyörű hangot és tudta, hogy hazaérkezett.
• Akkor azt hiszem, kvittek vagyunk – szélesedett vigyorrá Damon mosolya. Átölelte a lányt és megcsókolta őt. Niké pedig belesimult az ölelésbe.

Emma úgy gondolta megnézi, hogy Niké és Damon között minden helyre állt e. Ezért az egyik élénk tornacipőjét felvéve sétált az ajtó felé. Vele tartott Rebekah is, aki ismételten ki akarta fejezni véleményét az idősebb Salvatore-ról. De már ő is kezdte belátni, hogy itt már ő hiába mond bármit is, mert senki nem hallgat rá ezzel kapcsolatban, mivel mindenki határozottan meg van győződve arról, hogy Niké és Damon szeretik egymást.

• Emma, édesem, te meg hova indulsz? – kérdezte Tristan, aki a nőnek háttal ült és éppen lapozott egyet az általa olvasott újságban.
• Körülnézek a városban Rebekáh-val… - vágta rá a vörös hajú nő.
• Merre felé is terveztétek azt nézelődést? – fordult felesége felé érdeklődve a férfi.
• Erre-arra – vont vállat Rebekah.
• Gondolom, a régi Salvatore villát is szándékotokban állt útba ejteni – jegyezte meg Klaus szórakozottan, mert teljesen nyilvánvaló volt, hogy mire is készül a két nő. Elijah viszont rosszallóan nézett húgára és legjobb barátjára.
• Csak meg szeretnénk kérdezni Nikét, hogy ő jön e velünk vásárolni – válaszolta Emma sértődötten.
• Én megyek veled és szerintem Rebekah és Robert is csatlakozik hozzánk – mosolygott rá a vörös hajú nőre Tristan. Önként ajánlva barátját is erre a mondvacsinált indokra.
• De jó nekem – morogta Robert fanyarul.
• Nézd a dolgok jó oldalát – vetette fel Kol elvigyorodva.
• És az mi lenne? – pillantott az ősre a barna hajú férfi.
• Cipelheted Rebekah csomagjait, az biztos jobb kedvre fog deríteni téged – válaszolta Kol nem titkolva, hogy mennyire élvezi a helyzetet.
• Valaki vásárlást említett? – jelent meg Caroline mosolyogva. Aki eddig otthonosan mozogva az ebédet készítette elő Tatiával és Elenával. Katherine nemrég távozott, miután még megbeszélt egy-két dolgot Tristannal.
• Szeretnél csatlakozni hozzánk? Kol úgy gondolta biztos örömmel jöttök velünk ti is – vigyorgott rá győzedelmesen az ősre Robert, aki vetett rá egy lesújtó pillantást.
• Természetesen igen – vágta rá a szőke hajú vámpírlány lelkesen.
• De csak ebéd után, Emma, Rebekah megtennétek, hogy nem folytatjátok ezt az egészet? Édesem, hagyj egy kis szabad teret a lányunknak – mondta Tristan.
• Nekem akkor sem tetszik ez az egész – akaratoskodott tovább Rebekah, bár most már egyre gyengébben, mivel kezdte belátni, hogy tévedett Nikével és Damonnel kapcsolatban.
• Nem is neked kell, hogy tetsszen, hanem Nikének – vont vállat Kol.
• Rendben, ti mind Damon pártján vagytok… Nem félted, hogy nem lesz ennek boldog vége? – fordult az utóbb kérdéskor unokaöccse felé.
• Szerintem az a boldog befejezés, hogy egy új reményekkel teli kezdett vár rájuk, ami Damonre nagyon is ráfér, Nikével kapcsolatban meg csak a legjobbat akarom a lányomnak – fejtette ki a véleményét a férfi.
• Aki Damon?! – sóhajtott Rebekah letörten.
• Aki Damon – válaszolta Tristan megingathatatlanul. A többiek közben már mentek is ebédelni. A szőke hajú férfi még egy pillanatra a nappaliban maradt, hogy megnézze az sms-t, amit kapott, majd elvigyorodva eltette azt.
• Ugye van még szabad szoba? – kérdezte apjától leülve mellé.
• Igen, de ezt már megbeszéltük, maradtok, ameddig szeretnétek – felelte Klaus magától érthetően.
• Tudom, csak a lehetőségeket töprengek – jegyezte meg Tristan az sms-re gondolva. Ami a következőt tartalmazta: „A teszt pozitív lett, gratulálok főnök.” Sokáig várt a számára megfelelő nőre, aztán megtalálta őt és mind a mai napig imádva szeretik egymást. Gyermekük is született, aki szintén nagyon fontos neki, ráadásnak egy olyan személybe szeretett bele, aki szintén közel áll hozzá. Damon Salvatore olyan vámpír volt, akit el tudott képzelni a lánya mellett, mert kihozta belőle a legjobbat, mint ahogy azt a kocsiban lévő határozottság is mutatta. Egyúttal végre a vámpír is boldog lesz, annyi magányos és fájdalmas év után. A családja meg végre teljes lett, az ő boszorkány problémája megszűnt végre, valamit, az ősöket sem fenyegette Mikael. Erre vágyott már gyerekkora óta. Hogy itt üljenek körülötte a szerettei és együtt legyenek. Már csak egy dologra vágyott. Ami nem volt, más, minthogy végre nagyapa legyen, ami záros határidőn belül megvalósulni látszott.

Vége az első évadnak